Hogy az új is lehet jó, a jól ismert pedig nem mindig garantálja a minőséget, arra a művészet a legjobb példa.
Nyitókép: Agave és Böjtös Gábor, Horgok és Zárt ajtók mögött
Hogy miképpen dolgozunk fel egy-egy traumát, az mindenkinél másképp működik. Van, aki bezárkózik, sőt akár teljesen leépül, miközben végleg megszakítja korábbi kapcsolatait. Más éppenhogy nyit a világ felé, aztán a közösségben és a párbeszédben, vagy éppen egy hivatalos terápiában látja meg a szabadulást saját kínzó gondolatai elől. Aztán van olyan is, aki elmegy horgászni.
Ezt is ajánljuk a témában
Mikor és mennyit olvasunk, de legfőképpen mit? Mennyit és miben változtak az olvasási szokások a Covid és a háború kirobbanása óta? Több kiadót is megkérdezve ennek próbáltunk utánajárni.
Az ősz nagy felfedezettje lett itthon John Langan, aki Horgok című regényével a fájdalom és félelem világába vezeti el olvasóit, méghozzá két traumatizált férfi segítségével, akik engedelmeskedve a társadalmi normáknak, keveset mutatnak kifelé, belül viszont annál mélyebbre ássák magukat a saját személyes poklukban. Abraham a rákkal folytatott hiábavaló küzdelmet követően veszítette el szeretett feleségét, majd megnyugvást ugyan az sem hozott, de a horgászat legalább elterelte a gondolatait. Így mikor kollégája, Dan, a teljes családját veszíti el egy balesetben, úgy dönt, megpróbál segíteni neki. Arra azonban nem számít,
hogy barátja egyre inkább elmerül az önmarcangolásban, majd legendákat és mendemondákat hallva olyan kalandra vállalkozik, amelybe Abe-et is nyakig belerángatja. Kutatásukért pedig csak a sötétség lehet a jutalom.
Szóval trauma és veszteség. A fő- és a mellékszereplőnek egyaránt kijutott belőle, így részben arról olvashatunk, hogy egy ember miképpen képes feldolgozni ilyen tragédiákat. Aztán részben kapunk egy regényt a regényben, mikor Abe és Dan a kutatás során végighallgatnak egy szörnyűségekkel teli mondát, amely arra a bizonyos helyre irányítja őket. Végül pedig ott van a valós túra, ami valóban szörnyűségekhez vezeti el a szereplőket és egyben az olvasókat.
Ezzel a borzalmas kalanddal pedig ott vagyunk nyakig Lovecraft hagyatékában, amely mellett Clive Barkert és stílusát is megidézi a szerző. Mély és fájdalmas utazásnak vagyunk tanúi, melyet ugyan megszakít egy kimondottan hosszú közjáték, a „regény a regényben”, de emiatt inkább hálásak, mintsem bosszúsak vagyunk. Egyedi és érdekes történet a végeredmény, a józan ítélőképességen túlra.
Szerintem akár a szépirodalomba is sorolhatjuk a regényt, messze nem ponyváról van szó, emiatt nem is mindig könnyű olvasni. De szavai így is az olvasó bőre alá kúsznak, ott jól megkapaszkodva, mintha csak veszélyes horgokká válnának.
Ezt is ajánljuk a témában
Michel Houellebecq életrajzi könyve messze a kozmikus horror és a lovecrafti borzalmak mögé nézve rántja le a leplet a modern irodalom talán legmeghatározóbb emberéről.
J. D. Barker egy új regényére bukkanni mindig öröm, még úgy is, hogy a Szíve helyén sötétség szépirodalmi stílusa és ösztönös misztikuma nekem a legtöbb későbbi művéből hiányzott. Noha a vele készített exkluzív interjú során nem zárkózott el a folytatástól, egyelőre a kisebb botrányt kavart marketinggel leleplezett legújabb történettel kell beérnünk, mely végre magyarul is olvasható. A Zárt ajtók mögött pedig alapvetően mindennapos helyzetet tesz meg a kiindulási pontjának:
egy egymástól elhidegült házaspár, a folyamatos konfrontációban a szeretettől megfosztott kapcsolatát próbálja visszafordítani és menteni, és ebben van segítségükre az új Édes vagy Pikáns applikáció.
Ezt is ajánljuk a témában
Az amerikai Jonathan Dylan Barker itthon sem ismeretlen szerző, regényeit magyarul is elkapkodják, ráadásul szeptember végén személyesen is találkozhatunk vele, ami apropóul szolgált egy interjúhoz.
A telefonra telepített alkalmazás eleinte jópofa, sőt Abby és Brendan Hollander kapcsolatára is jótékony hatással van. A férfi és a nő egyre többet tud meg a másik érzelmeiről, ezzel újra kötődést kialakítva, de az app eleinte apró feladatai a szenvedélyt is felkorbácsolják közöttük. És eleinte tényleg kis dolgokról van szó. Új fehérnemű vagy szexuális játékszer. Aztán egyre izgalmasabb feladatok következnek. Például szex egy étterem mosdójában. Végül azonban a pár
egyre furcsább és kellemetlenebb szituációkban találja magát, miközben az applikáció kimondottan erőszakossá válik, egyre inkább azt az érzetet keltve, hogy mindez egyáltalán nem játék.
Ugyan Barker regénye több mint 500 oldal, szinte olvasatja magát, a Horgokhoz képest sokkal könnyebb olvasmány. Az persze relatív, hogy ez inkább negatívum vagy pozitívum-e, így maradjunk annyiban, hogy a Zárt ajtók mögött sokkal inkább ponyva. Érdekes és izgalmas pillanatokkal is rendelkezik, és ugyan felhívja a figyelmet egy elég jelentős problémára, ami mai világunkban valós fenyegetés, de sajnos olyan megoldásokkal teszi ezt, amik idővel hiteltelenítik a cselekményt. Ettől függetlenül nem rossz a sztori, pláne ha a szexualitást valaki természetesnek veszi és nem tabuként kezeli, de emellett sem ez Barker legjobbja.
Borzongás a téli estékre: kis horror és thriller az Agave Kiadónál
Egy jó kis thriller és egy szépirodalmi horror. Más krimik és egyebek mellett az Agave jól indította a szezont, hiszen a hideg estéken és délutánokon kiváló program egy könyv mellett bekuckózni, kicsit elzárkózva a külvilágtól, elmerülve a fantázia birodalmában. Barkertől, ha valaki még nem olvasta a Szíve helyén sötétséget, annak azt jobban ajánlom, amúgy viszont egy könnyed, akár a Játsz/ma fordulataival is próbálkozó regényként a Zárt ajtók mögött is működőképes.
A Horgokat viszont az is bátran kapja le a polcról, aki szeret jobban elmerülni a lélekben, szépirodalmihoz közelebb álló stílusa miatt a szavak és események között is elveszni. Pláne úgy, hogy azok a szerkezet terén is okoznak meglepetést. Az Agave tehát ismét hozott pár izgalmas olvasnivalót a könyvbarátoknak, amik alaposan feldobhatják a téli időszakot. Ráadásként pedig ott vannak Benjamin Stevenson szatirikus krimijei, amiket szintén kár lenne kihagyni.
Kóbor János élete végéig hordozta magában a keserűséget amiatt, hogy 1970-ben nem mehetett ki az Omega Londonba – mondja Csatári Bence történész, aki könyvet írt az énekes életéről.
Stephen King esetében legalábbis mindenképp, még ha nem is teljes mértékben. Ezúttal ráadásul nemcsak egy új Joe Hill-képregény jelent meg, de egyéb köteteivel is újrázhatunk.
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
Kísérteties, megrázó részletek tárulnak fel, egy diktatúra működésének legmélyebb bugyrai.
A könyv a modernitástól el nem szakítva, gyakorlati eredményeket is felmutatva vezet be a metapolitika fogalomába.
Egy élvonalbeli bajnoki mérkőzésen történt a közbotrányt okozó eset. Juan Sebastian Verón besokallt a soha nem látott gyalázattól.
Az amerikai elnökválasztás és az Amszterdamban történtek miatt minden megváltozhat.
„Egy országot egy olyan ember vezessen már, könyörgöm, aki a szűk környezetében tud rendet rakni legalább” – jegyezte meg a Tisza Párt elnökének volt kedvese.
