Eli Sharabi korábbi izraeli túsz a Mandinernek mesélt a Gázában töltött szörnyű 491 napról, a hazatérésről és arról miként maradt erős egy olyan helyzetben, amelyben mások összeomlottak volna.
Eli Sharabi egészen 2023. október 7-ig egy átlagos és boldog életet élt feleségével Lianne-nel és két lányával Nojával és Jaellel a Be’eri kibucban. Azonban minden megváltozott a Hamász barbár támadása napján: fegyveres terroristák törtek be otthonába, a nappalijából ragadták el őt, és házipapucsában vitték Gázáig. Ekkor még nem tudta, de a feleségét és két lányát megölték. Eli 491 napot töltött a Hamász fogságában abban bízva, hogy mikor hazatér viszont láthatja a családját. Mikor a Trump által nyélbe ütött megegyezés részeként 2025 februárjában hazatért a kórházban édesanyja és nővére fogadta, akik elmondták: Lianne-t, Noját, és Jaelt meggyilkolták a terroristák.
Eli hazatérése után csatlakozott a túszokért való kampányhoz, ellátogatott Trumphoz a Fehér Házba és az ENSZ-ben is beszédet mondott, ahol tanúskodott a vele történtekről. Ezt követően úgy döntött: könyvet ír, amelyben papírra veti élete legnehezebb 491 napját. A könyv a megjelenést követően hatalmas sikert aratott, és sok kritikus Elie Wiesel: Éjszaka című művéhez, valamint Viktor Frankl: Mondj igent az életre című memoárjához hasonlította.
A Túsz című kötet magyarul a Művelt Nép Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Eli Sharabi a könyvturné részeként Budapestre is ellátogatott, ahol több magyar médiumnak köztük a Mandinernek is interjút adott.
Eli Sharabi jelmondata a következő lett: Mindennap az életet választom! S bár elképzelhetetlen szörnyűségeket élt át a humorát és életkedvét sem vesztette el, és kitartóan járja a világot, hogy megossza a történetét, és emlékeztesse az embereket, hogy mi történt október 7-én, és utána mit éltek át azok az izraeli civilek, akiket Gáza poklába hurcolt a Hamász.
Az interjúban beszélt:
A következők a Mandiner videón rögzített interjúból származó kivonatok, amelynek teljes verzióját megtekintheti itt, vagy a cikk végén beillesztve.
Eli Sharabi az interjúban elmesélte, hogy egészen október 7-éig sose féltek egy Hamász támadástól, annak ellenére, hogy nagyon közel laktak a gázai határhoz. A határt kerítést védte, amely mögött földek terültek el. A tisztább napokon a kibucokból ki lehetett venni Gáza épületeit a távolban. A támadás teljesen vártlanul érte a családot, és sajnos az IDF-et is.
Be'eri egy apró kibuc a gázai határ közelében. Október 7. előtt a lakosainak száma alig haladta meg az ezer főt, és a Hamász terroristái lemészárolták a városka lakosságának egytizedét.
Eli Sharabi a Túsz című könyvében leírja, hogy annyira hozzászoktak a rakétariadókhoz, hogy mikor véget ért az első hullám, teljes nyugalomban mentek át a nappaliba, és reggelizni kezdtek. A tévében látták, hogy Szderót városában fegyveres terroristák randalíroznak a városban, majd jött az üzenet: a kibucba is betörtek. Leírja: gyorsan minden ablakon lehúzta a redőnyt, így elsőre nem is tudtak betörni a terroristák, sajnos azonban volt egyetlen rendőny nélküli ablak, azt a második próbálkozás során felfedezték, és 10-en törtek be a házba.
„Tíz terrorista érkezett a házunkhoz, kinyitották a biztonsági szoba ajtaját, és tüzet nyitottak. Lianne a testével védte Noját, én pedig Jaelt védtem. Kiabáltunk, hogy fejezzék be, és tíz másodperc után abbahagyták. Ellenőriztük, hogy mindenki rendben van. Senki sem sérült meg. Elkérték a telefonjainkat. Odaadtuk nekik.
Közvetlenül azelőtt, hogy betörtek a szobába, Lianne-nel úgy döntöttünk, hogy nem fogunk harcolni velük, hanem azt tesszük, amit mondanak. Azt gondoltuk, ezzel megvédjük a lányainkat, hittük, hogy a brit útlevelük megvédi őket.
Nekem nincs brit útlevelem, szóval feltételeztük, hogy engem elrabolnak. Ez volt a tervünk. Ezt tettük. Megértették, hogy brit útlevelük van. Kettő közülük megragadott engem. További három vagy négy terrorista a lányainkat a konyhába rángatták. És a többiek vártak, amíg Lianne felöltözik, hiszen az ágyunkból riasztottak fel. Öt perccel később elraboltak a házból. Ez volt az utolsó alkalom, hogy láttam őket” – mesélte Eli Sharabi a Mandinernek adott interjúban.
A könyvben leírja, mikor elvitték hátrafordult és azt kiabálta: „Visszajövök!” Csak később tudta meg, hogy öt perccel az elrablása után a terroristák megölték a lányait és a feleségét.
Lianne Sharabi édesanyja a korábban a BBC-nek elmondta: lánya és unokái holttesteit egy katona találta meg, „összeölelkezve, Lianne úgy tett, ahogy egy anya tesz egy ilyen helyzetben – a karjaiban tartotta gyermekeit, és megpróbálta megvédeni őket az utolsó pillanatig”.
Lianne szülei egy izraeli riportban megmutatják a házat, ahonnan Elit elrabolták:
Miután Eli Sharabit Gázába hurcolták a terroristák először egy család házában őrizték, azonban az első tűzszünet alatt, mikor a megegyezés értelmében Izrael visszahúzta a megfigyelő drónjait, három másik tússzal együtt levitték a Hamász földalatti alagútjainak egyikébe.
Itt szörnyű körülmények között kellett túlélnie a következő egy évet. Erről így mesélt a Mandinernek:
„50 méterrel a föld alatt szinte mindig sötétség van, csak időnként van világosság. Nem könnyű lélegezni, és nagyon ijesztő is, folyamatosan félted az életed a terroristáktól, hiszen fegyvereik és gránátjaik vannak. A higiéniai körülmények borzalmasak. Hat hetente egyszer lehet zuhanyozni fél vödör hideg vízzel, majdnem semmi szappan nélkül. Nincs fogkefe. Mindenért könyörögnöd kell. Naponta megaláznak”.
Eliéket szándékosan éheztették, és volt olyan terroista, aki fizikailag is bántotta őket.
„Időnként erőszakot alkalmaztak ellenünk. Egyszer eltörték a bordáimat. Megpróbáltunk rutint tartani, imádkozni minden nap. Sokat beszélgetni, edzeni, ha tudtunk, mert mozgatni kellett a testünket, mert a nap 24 órájában láncra voltunk verve. S vártuk, hogy teljen az idő, és ne őrüljünk meg” – mesélte.
Eli Sharabi a könyvében ír arról, hogy a fogvatartók nem a Hamász elitjéből származtak, és a harcosok sokkal radikálisabbak voltak, mint azok, akiket az ő őrzésükre rendeltek. Azonban ezek is terroristák voltak, akik rendszeresen beszéltek nekik Izrael elpusztításáról, és azt visszhangozták, amit a nemzetközi média is állított, hogy Netanjahu a saját poltikai érdeke miatt elhúzza a háborút.
„Minden beszélgetésben, amit velük folytattam: két dolgot mondtak. Először is: miután ez befejeződik visszajönnek 2027-ben, 2028-ban és „megöljük az összes izraelit és zsidót.” Ezt ígérték nekem. És a második dolog, miután végeznek a zsidókkal, jönnek Angliába, Franciaországba, Németországba és Amerikába”
– mesélte a férfi.
Ráadásul nemcsak a terroristák árasztották a gyűlöletet magukból, Eli Sharabi mesélt arról, hogy mikor Gázába vitték a tömeg elragadta a terrorsitáktól és megakarták lincselni. S mielőtt átadták a Vöröskeresztnek, akkor is csak a Hamász tartotta vissza a civileket, hogy nehogy széttépjék a szándékos éheztetés miatt lefogyott túszokat.
Eli Sharabi 2025 februárjában térhetett haza egy alku részeként. Azt tartotta benne a lelket annyi hónapon át, hogy viszont láthatja a családját, azonban mikor az IDF közölte vele, hogy az édesanyja és a nővére várja, azonnal tudta, hogy ez mit jelent: Lianne, Noja, és Jael nincs többé. A könyvben ír arról, hogy a szabadulás egyben élete mélypontja is lett.
Eli találkozása a testvéreivel:
Nem sokkal hazatérése után Eli Sharabi Washingtonba utazott, ahol találkozott Donald Trump elnökkel, majd úgy döntött, hogy megírja a tanúvallomását. Így született meg a Túsz című mű, amelyről így mesélt a Mandinernek: „Az ENSZ-ben mondott beszédem után sok ember keresett meg és mondta: mennyire fontos ezt megírni, mielőtt a részleteket vagy a tényeket valaki megpróbálja megváltoztatni. S azt is megértettem, mennyire fontos Izrael történelmének, hogy megírjam ezt a tanúságtételt. Első kézből írjam meg, hogy túsz voltam, hogy senki nem cáfolhat meg a jövőben”.
Márészt személyesen is fontos volt számára a könyv: így tudta feldogozni azt a sok szörnyűséget, ami vele történt. „Emiatt nem szenvedek semmilyen PTSD-től. Nincsenek rémálmaim sem, mert folyamatosan beszélek róla” – mesélte.
Eli Sharabi minden interjújában újra és újra átéli, ami vele történt, azonban mégis tele van optimizmussal és az élet iránti szeretettel. Arra a kérdésre, hogy mit tart a legfontosabb üzenetének elmondta: értékeljünk minden pillanatot!
„Értékeld a szabadságodat! Hogy szabad ember vagy. Mert ez felbecsülhetetlen”
– üzente.
Nyitókép: Mandiner/Németh Balázs
Ezt is ajánljuk a témában
Mikor Eyal Ben Tzvi hallotta, ahogy a terroristák betörik a házuk ablakát, megragadta a biztonsági szoba kilincsét és arra kérte a gyerekeket, hogy maradjanak csöndben és tapadjanak a falhoz.
A teljes interjú:
Eli Sharabi megdöbbentő őszinteséggel beszélt a Mandiner újságírójának, arról a 16 hónapról, amely során szó szerint a földi poklot élte át.
Gulyás Virág Hayvi Bouzo szíriai újságírónővel beszélgetett a Közel-Kelet politikai bonyolultságáról, a propaganda hatásáról és a mesterséges intelligencia szerepéről az információ terjesztésében.
Egykor pária volt a Fehér Házban, most vadászgépeket kaphat Amerikától.
Győztek a béke erői, van remény.
Három aktivista felmászott a Brandenburgi kapura, amelyre transzparenst is kifüggesztettek.
Egyre nevetségesebbé válik a Tisza Párt jelöltállítási folyamata.
Az is kiderült, mikortól áraszthatja el több tízezer migráns Magyarországot.
Szinte mindenki fizethet, mint a katonatiszt.
