Szakmailag téves és hiányos politikai nyilatkozatok helyett tudás és innováció – így születik újjá a magyar építészet

Nyitókép és belső fotók: ÉKM-sajtó

Az ősz nagy változásokat hozott a magyar építészet területén: életbe lépett az új törvény. De a munka ezzel még nem áll meg, sőt, igazán csak most kezdődik, hiszen az új fenntartható és innovatív szemléletet, amely ugyanakkor becsben tartja a helyi értékeket is minél szélesebb körrel kell megismertetni. Felkészültek-e az önkormányzatok és a vállalkozások ezekre a változásokra? Hogy áll a Rákosrendező és a Pázmány-campus ügye? Egy szaktárca mit tud tenni, ha több fronton is támadás éri a vitából politikai hasznot akarók részéről? Többek között erről kérdeztük Lánszki Regőt, az Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) építészeti államtitkárát, országos főépítészt.

***

Október 1-jén új időszámítás kezdődött a magyar építésügyben: életbe lépett a magyar építészetről szóló új törvény. Mik ennek a főbb pontjai?

Két évvel ezelőtt, mikor megalakult a minisztérium, megvizsgáltuk milyen a hazai építésügy állapota és azzal szembesültünk, hogy nagyon nagy problémák vannak. Az elmúlt évtizedekben a legolcsóbb megoldás az volt, hogy értékes zöldterületeket áldoztak fel építkezésekre azzal, hogy átminősítették azokat belterületté. Ez olyan mintha arannyal fizetne valaki egy csésze kávéért, rövid távú célokért feláldozza jövőt.  A településeken legtöbbször nem foglalkoztak a meglévő épületállománnyal, sem a belső területekkel, ehelyett a külső részeket és az agglomerációs térségeket építették be.
Ráadásul az új épületek építészeti értékére és a minőségére sem fektettek hangsúlyt. Folyamatosan 

 A településképeket a sokszor Ázsiát idéző kábelrengetegek, az össze-vissza elhelyezett reklámtáblák és elhanyagolt, romos épületek is rontották.
Továbbá nagy hiányosságok voltak a műemlékvédelem területén is. Ugyan volt és van műemlékvédelem, de az általában nem történt meg, hogy az értékes épületeket megfelelően felújítsák, sőt nem is volt terv erre vagy legalább arra, hogy a megújulásukat ösztönözzék. Ezt a sok problémát áttekintve nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszer mélyreható reformra szorul, nem elég toldozgatni-foltozgatni. Tehát volt min változtatni. 

Miképp fogja az új törvény és a rendeletek megváltoztatni az ágazatot?

Teljes szemléletváltásra volt szükség. Nem pusztán szabályozásról van szó, hanem arról, hogy 

Mindezt a helyi közösségekkel párbeszédet folytatva, az ő igényeikre hangolva. Ezért a szabályok betartása mellett erősebb konzultációt is előírunk a helyiekkel. 
Utóbbin nemcsak az önkormányzatot, hanem a szakmát is értjük: előírtuk, hogy minden településen legyen főépítész, akinek kell, hogy legyen egy tanácsadó testülete, amely a járásszékhelyeken vagy ennél kisebb településeken is megtalálható. Ez a tervtanácsi rendszer alapja. Ha valaki építeni szeretne most már nem egyedül kell a szabályok dzsungelében eligazodnia, hanem a helyi főépítésszel konzultálva születhetnek meg a tervek.
Összességében kijelenthető, hogy megváltoztattuk a fókuszokat: a gyors, könnyű és hamar amortizálódó épületek helyett a célunk, hogy minőségi, fenntartható és a helyi hagyományokon alapuló építészet legyen a jövőben.
A törvényt 2023. december 12-én fogadta el az Országgyűlés, hagytunk kilenc hónapot a felkészülésre. A törvény és most a kapcsolódó rendeletek elfogadása előtt pedig folyamatosan egyeztettünk a piaccal, az önkormányzatokkal, és nem utolsósorban a szakmával, a kamarákkal, így őket a változások nem érték váratlanul. Egy törvény addig csak betű a papíron, amíg a végrehajtási rendeletek nem teszik azt valódi iránytűvé. Esetünkben 38 darab rendeletet kellett átnézni. Ráadásul ebben a 9 hónapban 6500 észrevétel érkezett az ágazat szereplőitől, hasonló mennyiség, mint ami korábban a törvényhez érkezett, amelyeket megtárgyaltunk, így született meg a széles körű szakmai konszenzuson nyugvó törvény. Kemény munka volt, de megérte.

Miként lehet a 21. században ötvözni az innovációt a hagyományos magyar építészeti elemekkel? 

Amikor az ember épít, fontos tudni, hogy hova épít, és hogy annak a területnek milyen hagyományai vannak, mert 

Igaz ez a falvakra és a nagyvárosokra egyaránt. Nem véletlen különböznek egymástól az olyan városok építészeti karakterei, mint Lisszabon, Prága vagy a magyar főváros. Budapesten például az eklektikus karakter az uralkodó, és tetten érhető minden utcasarkon. Annak is megvan az oka, hogy miért magastetősek a házak, miért alakult ki az utcáknak ez a fajta sodrása. Mindez ad egyfajta identitást, azonosságtudatot, és úgy gondolom, hogy minden új építésnél is vissza kell nyúlnunk ezekhez a formavilághoz. Ne legyen idegen test egy új épület. A törvény egészének alapja ezért a helyben működés, ami azt jelenti, hogy a helyi főépítészek határozzák meg mi és hogy épülhet. Ha ugyanis központilag határoznánk meg mindezeket, az ahhoz vezetne, hogy egy globalista szemléletű, uniformizáltság lenne az uralkodó, ahogy ezt eddig láttuk. Ezzel szemben arra van szükség, hogy lemenjünk tájegységi vagy települési szintre és megnézzük, mi az adott településnek a karaktere, és abból induljunk ki. Úgyhogy általános szabályokat határoztunk csak meg például, hogy nem csökkenhet a zöld területek aránya egy településen, a részletek azonban helyben dőlnek el.

Ha jövőt akarunk építeni, fontos tudni, hogy honnan jöttünk, igaz ez az értékeinkre és az építészetünkre is. De emellett meg kell néznünk, hogy a jövő miket tartogat. Az építőanyagok kapcsán nemcsak az a kérdés, hogy mennyire fenntarthatók vagy környezetbarátok, hanem az is, hogy mit és mennyit tudunk előállítani belőle idehaza. Nincs értelme olyat építeni, amiről tudjuk, hogy öt év múlva fel kell újítani vagy nem állja ki az idő próbáját, és egy évtized alatt omladozó, elavult lesz. Előtérbe helyeztük a 2025 január elsejétől az országos településrendezési és építési követelmények (OTÉK) helyébe lépő településrendezési és építési követelmények alapszabályzatában (TÉKA) is a természetes alapanyagokat, így az, aki helyi, természetes anyagokból kíván építkezni 20 százalékkal nagyobb területet építhet be. Több más szabály is segíti a fenntarthatóságot.
A törvényben előírtuk a barnamezős területek elsőbbségének az elvét is. 

Rendbe kell rakni a városképeket, és a műemléki épületeket is mihamarabb fel kell újítani. A következő évekről többek között ezekről fognak szólni.

Hogy áll a Rákosrendező ügye a fővárosban?

Régi, használaton kívüli ipari területekből, gyárterületekből és MÁV-területekből országos szinten rengeteg van.  Itt az ideje, hogy újjászülessenek! Jelenleg is dolgozunk ezek barnamezős kataszterén, ezen régen felhagyott területek pontos térképét és adatbázisát állítjuk össze, ami 2026. január 1-jére készül el. Abból pontosan látjuk majd, hogy hol és milyen nagyságú az elhanyagolt rész, és mekkora annak a szennyezettsége. Budapesten belül is több ilyen helyszín van. Ilyen többek között az Óbudai Gázgyár és környéke vagy a Népsziget és a Hajógyári-sziget területe. De beszélhetünk a Népligetről is, amelyet jelen formájában, elhanyagolt állapota miatt nem igazán nevezhetünk parknak. Ugyanilyen terület Rákosrendező is, mely nagy mértékben a MÁV által használt és tulajdonolt terület. 

Mint ismert, itt már elkezdtünk konkrét lépéseket tenni, azt követően, hogy 34 évig parlagon hevert. Sőt, még nagy mennyiségű szemetet is vittek oda. Ezt földfelszín alatt és felett megtisztítjuk és takarítjuk majd, ezután pedig fejlesztésre alkalmassá tesszük. Ezzel párhuzamosan pedig keresni kezdtük, hogy ki az a tőkeerős befektető, akivel közösen egy új, városi alközpontot tudunk létesíteni.


Úgy gondolom, ahhoz, hogy a jövőben Budapest fejlődni tudjon, annak elengedhetetlen feltétele, hogy külön alvárosi központok, jöjjenek létre. Valamint, hogy ne csak az utazásra és a közlekedésre koncentráljunk folyamatosan, – hiszen időnk nagy részében nem utazunk, hanem vagyunk valahol – hanem a helyben lévő funkciókra és a lokális városközpontokra.
Rákosrendező mellett Budapesten a főpályaudvarok környékének is zajlik a teljes újraértelmezése, de igaz ez a vidéki pályaudvarokra is. Ezekre felújítására és fejlesztésére rövidesen speciális koncepció készül.

A másik sokakat foglalkoztató kérdés a Palotanegyedben épülő egyetemváros. Mit érdemes tudni annak  kivitelezéséről?

A barnamezős területek mellett vannak olyan városszöveti egységek, amelyek ugyancsak évek óta kihasználatlanul állnak, nem egy esetben elhanyagolt vagy lebetonozott zöldterületekkel. Ezekben az esetekben mindenképp funkcióváltásban kell gondolkozni azért, hogy újból egy városközpont lüktető részeivé váljanak, mintha egy kiszáradt mederben újra elkezdene folyni a víz. Ilyenek voltak a Palotanegyed Nemzeti Múzeum mögött található épületei is, melyekből már több mint tíz éve kiköltözött a Rádió is. Jelenlegi állapotukban nem alkalmasak semmi olyan funkcióra, ami révén be tudnának kapcsolódni a környék életébe, de mivel komoly értékeket képviselnek, – hiszen például magukba foglalnak egy Esterházy- és egy Károlyi-palotát is – ezeket meg kell menteni, a korábbi elrendezésnek megfelelően parkokat is fel kell szabadítani. Ezek mögött pedig megvalósul egy igazán jövőbe mutató fejlesztés, a jelenlegi romos, zsúfolt, elzárt terület helyén felépül egy olyan egyetemváros, amely nem egy önmagába forduló campust jelent, hanem, ami a teljes városrésszel együtt tud működni, 

Terveink szerint a jelenlegi 7 százaléknyi zöld terület mértékét 20 százalékra növeljük, ezeket pedig a lakosság is igénybe tudja majd venni a jövőben.

Mi módon lehet Budapest jelenlegi túlzsúfoltságát csökkenteni?

A magyar építészetről szóló törvényben erős és egyértelmű pontokat fogalmaztunk meg. Ha vegyes funkciójú városi területeket tudunk létrehozni, akkor a jövőben olyan helyeken élhetünk, ahol egyszerre lehet a szomszédban elérhető a munkahely, de akár perceken belül megközelíthetők a kikapcsolódás helyszínei is. Azaz olyan parkok, intézmények, ahol rekreációs és kulturális szolgáltatásokat tudunk igénybe venni, így nem terheljük le a várost azzal, hogy tömegek szelik át nap mit nap, hogy beérjenek a munkahelyükre vagy kikapcsolódjanak. 

 Továbbá az is fontos, hogy ne szétterülő városok jöjjenek létre, mert az is csak a közlekedést terheli le, ha egy eleve nagy település csak nő és nő. Arról nem is szólva, hogy elveszik természeti környezetünk. Épp ezért húztunk meg egy határt az agglomerációban is, ahol ezentúl nem lehet zöld területeket építkezésre bevonni. Nem engedjük, hogy akár egy négyzetméterrel is csökkenjen a településeken a zöldterületek aránya. 
Mikor az építkezéseket illetően sűrűségről beszélünk, az nem a beépítésekre vonatkozik, hanem a funkcióknak az egymás mellé rendeléséről. Emellett nagy volumenben gondozott zöld felületeket kell létrehozni, attól ugyanis nem lesz valami park, mert nem épül rá semmi. Épp ezért a jövőben a tájépítészeket a tervtanácsok munkájába is aktívabban bevonjuk, és lesz külön országos főtájépítész, sőt, még a Balaton is külön főtájépítész szakembert kap. 

Mind Vitézy Dávid, mind Magyar Péter többször is támadta a minisztérium intézkedéseit, a különböző fejlesztéseket. A szakpolitika miként tudja helyesen kezelni ezeket a helyzeteket?

A politikában értelemszerűen azokkal a témákkal szeretnek foglalkozni, – főleg a kampányidőszakban – amelyekről tudták/tudják, hogy tömegeket foglalkoztatnak. Így került előtérbe a Pázmány-campus vagy a Rákosrendező ügye is. Ráadásul 

Ezek a megnyilvánulások azonban szakmailag tévesek és hiányosak, még akkor is, ha magukat szakpolitikusnak vallók teszik is azokat.
Rákosrendező esetében arról beszélhetünk, hogy adott egy 130 hektáros terület, amit rendbe kívánunk tenni, ezért előkészítjük, és nagyon precízen együttműködünk Zugló és más környező kerületek vezetésével. A cél, hogy egy pulzáló, erős városközpont jöjjön létre. A többi híresztelés mind-mind politikai pánikkeltés volt.
A Pázmány-campus esetében a környéken lakók aggályai érthetők is, mivel majd két évig fog az ablakuk előtt zajlani egy építkezés, amely zajjal, porral és megnövekedett forgalommal jár De ilyen esetekben érdemes azt is tudatosítani, hogy egy ilyen beruházás milyen értéknövekedést okoz. Igyekszünk segíteni, hogy a bontás, az építés minél gyorsabban, minél kisebb szennyezéssel és leterheltséggel menjen végbe. Az eredmény ezeknél a helyszíneknél ugyanaz lesz, mint a Városliget, a Millenáris vagy éppen a Várkert Bazár esetében. Miután elkészül mindenki örülni fog neki és élvezi a fejlesztés hasznát, a jelenleg politikai vagy vallásellenes okokból ellenkezők, pedig majd tolonganak, hogy fényképeket készítsenek és használják ezeket a tereket.

Nemrég Vitézy Dávidot parkolási ügyekben is helyre kellett igazítani.

Az október elsejétől hatályba lépett törvényben számos területet érintettünk, mint az építés jellegét vagy az odavezető hatósági utat. De a parkolás is külön részt kapott. Ezt kritizálta a volt főpolgármester-jelölt. Ez pedig önmagában nagy elismerés, hiszen egy mintegy 500 oldalnyi jogszabályi szövegben ezek szerint csak néhány oldalban talált problémát. Azonban a politikus az építészeti kérdésben pontatlanul fogalmazott, mivel a parkolásokat illetően az elvünk az volt, hogy a szigorú előírásokon lazítsunk. Tévedés tehát, hogy többletparkolásra vonatkozó előírásokat tettünk: sőt az igazság az, hogy kevesebb parkoló kell, mint az elmúlt évtizedekben. S még ezt a kevesebbet se kell feltétlenül megépíteni, ugyanis, ha például egy vendéglátós kevesebb parkolóhelyet szeretne kialakítani, akkor a helyi főépítésszel egyeztetve mentességet kérhet. Itt is az érvényesül, amit említettem, a helyi viszonyok lesznek a meghatározók. Így Budapest belvárosában, ha a helyiek egyetértenek, akár nullára is lecsökkenthető a kötelező parkolóhelyek száma például egy belvárosi szállodánál, 

Szó sincs arról, hogy „a városaink eddiginél is „sokkal autóközpontúbbá tételét írná elő” az új rendelet. Ugyanakkor vannak helyek, ahol szakmai szemmel a teljes parkoló megszüntetés életszerűtlen. Sosem fogok hozzájárulni, hogy például kórházaknál ne legyenek parkolók és a betegekkel érkezők, látogatók, vagy örömteli esetben, az aki a kismamát és újszülött gyerekét vinné haza ne tudjon hol megállni. A turistalátványosságoknál is mindenképpen szükség van parkolókra és azt sem fogjuk hagyni, hogy a fogyatékkal élőknek ne biztosítsanak parkolóhelyet. A parkolási szabályozás terén is az egyik leginnovatívabb rendszert hoztuk létre Európa-szerte, ami komoly előrelépést jelent.

Ez elmondható az egész építésügy megújításáról. 
Mi magyarok büszkék lehetünk magunkra, ha épületeinket, városainkat nézzük különösen. Felelősségünk van a jövő iránt egyaránt, ezt tükrözik a mostani változtatások. Meggyőződésem, hogy az új szabályok alapján induló beruházások és építkezések visszaigazolják majd a változtatások helyességét. Az eredmény: élhetőbb, esztétikusabb épületek, amelyek hűen tükrözik építészeti örökségünket, miközben zöldterületeink és műemlékeink is megújulnak. A változás egész Magyarország arculatát átformálja majd.