A klímaváltozásról folytatott vita világszerte arról szól, hogy radikális korlátozásokkal kell tovább élnie az emberiségnek. Vagy van más megoldás is?
Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád
A fenntartható fejlődés vagy a nemnövekedés a megoldás a klímaváltozás jelentette kihívások kezelésére és a folyamat megállítására? Erre a kérdésre kereste a választ a Tranzit fesztiválon megrendezett vitában Hortay Olivér, a Századvég Energia-és Klímapolitika Üzletág kutatóintézeti igazgatója és Pogátsa Zoltán közgazdász.
Pogátsa Zoltán arra a meglepő tényre hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Unió után Kína a második legnagyobb globális szereplő, amely a zöld átállásban a leggyorsabban halad. Ezzel szemben a Közel-Kelet országai és az Egyesült Államok továbbra is vezető szereplői a károsanyag-kibocsátás fokozásának.
Rámutatott ugyanakkor, hogy az EU hajlamos visszakozni a kitűzött céloktól, ha a gazdaság teljesítménye visszafogottabb. Példaként említette, hogy az elmúlt években az energiaár-robbanás következtében a válságkezelés során az uniós országok zöme a szénerőművek újraindításával kezelte a helyzetet. Pogátsa az EU globális szerepvállalásához is kritikusan áll, szerinte a kínai elekromosautó-ipar fellendülésére nem vámokkal és kvótákkal kellett volna reagálnia az EU-nak, hanem Pekinghez hasonlóan Brüsszelnek is támogatási programokat kellett volna indítania az iparág európai megerősödése érdekében.
A vámokkal és a korlátozásokkal az EU gyakorlatilag a teljes emberiség számára lelassítja az elektromos autózásra való átállás folyamatát.
Hortay Olivér is bírálta az Európai Unió klímapolitikáját, ám ő abból a megközelítésből, hogy a klímaváltozásra adott kétféle válasz közül Brüsszel a megelőzésre helyezi a hangsúlyt, ráadásul egyfajta klímacsendőrként próbál fellépni. Ez a szakértő szerint rendkívül káros, mert
míg az Egyesült Államok és Kína a zöld átállás során saját gazdasági érdekeit helyezi előtérbe, addig Európa nem így cselekszik, döntéseivel sokszor magának árt. Ezt mutatják a számok is: míg az EU 1990-ben a globális GDP 28,3 százalékát állította elő, addig 2022-ben már csak alig több, mint 16 százalékát.
Hortay szerint az EU-nak a megelőzés helyett az alkalmazkodással kellene reagálnia a klímaváltozásra. Felidézte: a 2015-ös párizsi klímacsúcson tett vállalásokat, amelyeket ma is komolyan lehet venni. Ennek lényege, hogy 2100-ig legalább 2, de inkább 1,5 Celsius-fok alatt kell tartani az átlaghőmérséklet emelkedését. A párizsi klímacsúcs célkitűzésére jelen állás szerint gyakorlatilag alig van esély.
Ezt támasztja alá, hogy a globális károsanyag-kibocsátás a Covid-19 járvány során a teljes lezárások alatt 8 százalékkal csökkent, 2020 egészében pedig 5 százalékkal. Ennek a csökkenésnek a háromszorosára lenne szükség a cél elérése érdekében.
Pogátsa Zoltán szerint sem érhetők el jelenlegi gazdasági és társadalmi berendezkedésünk mellett a párizsi klímacsúcs célkitűzései. Felidézte: minél több ember él a Földön, annál nagyobb a kibocsátás is. Komoly szennyező a műtrágyahasználat miatt a mezőgazdaság, a közlekedés, de az urbanizáció is jelentős hatással van a klímaváltozásra. Jelenleg nincs olyan technológia, amellyel úgy nőne a GDP, hogy ehhez ne kelljen tovább növelni a károsanyag-kibocsátást. Pogátsa szerint ezért egy dolgot tehet az emberiség:
lemondunk a GDP további növeléséről, vagyis a nemnövekedés lehet a klímaváltozásra adott egyedüli válasz, mivel csak ezt a tényezőt képes befolyásolni az emberiség.
A közgazdász szerint ehhez arra van szükség, hogy a termelékenység növelésével és a technológia fejlődésével ne a megtermelt javak növekedjenek, hanem az emberek munkaórái csökkenjenek.
Hortay Olivér ugyanakkor vitatta a nemnövekedést mint megoldást a klímaválságra, szerinte a fenntartható fejlődés a kulcsa a környezetünk megóvásának. A Századvég szakértője arra figyelmeztetett, hogy az ember és más élőlények alapvető ösztöne a folyamatos haladás és fejlődés. Hortay szerint
nem kell lemondania az emberiségnek a civilizációs vívmányokról és nincs szükség radikális korlátozásokra a társadalomban, helyette az alkalmazkodóképesség növelésével kezelhető a változás. Legfeljebb 16 milliárd tonna károsanyag megkötésére képes a Föld ökoszisztémája, miközben a kibocsátás 37 milliárd tonna. Azt kellene elérnünk, hogy a felhasznált erőforrások ne haladják meg a természet erőforrásait, vagyis fenntartható módon használjuk ki a környezetünket.
Hortay a vita során többször is azt kérdezte Pogátsától, milyen módon képzeli el a nemnövekedést mint a kapitalizmust váltó új, globális gazdasági irányzatot. A közgazdász válaszából nem derült ki, hogy pontosan milyen konkrét intézkedésekkel lehetne kialakítani egy olyan világrendet, ahol nem a termelés és a hozzáadott érték növelése az elsődleges cél, hanem a jólét határozná meg a gazdaság fő mutatószámait.
Az ugyanakkor ismét világossá vált, hogy a nemnövekedés csak korlátozásokkal valósítható meg, noha a világ számos országában a társadalmi önszabályozás tett fenntarthatóvá egy-egy közösséget. Pogátsa nem értett egyet Hortaynak azzal a felvetésével, hogy az élet rendje a folyamatos növekedés. Szerinte a növekedés minden esetben megáll előbb vagy utóbb, legyen szó a gazdaságról, vagy a népességnövekedéséről.
A felek abban sem értettek egyet, pontosan mekkora felelőssége van Európának a klímaváltozás megfékezésében. Hortay Olivér felidézte,
az EU a globális szennyezés mindössze 7 százalékáért felelős, ami 2030-ra 3-4 százalékra csökkenhet, vagyis ha beáldozza a kontinens versenyképességét, miközben Kína és az Egyesült Államok a saját gazdasági érdekei mentén folytatja a zöld átállást, azzal gyakorlatilag csak magának árt.
Pogátsa ugyanakkor árnyalta a képet. Szerinte az adatok mindössze az unió közvetlen kibocsátását tartalmazzák, ugyanakkor nem veszik figyelembe, hogy máshol, például Kínában mennyi terméket állítanak elő az európai fogyasztók igényeinek kielégítésére.
Összességében a vita során nem sikerült egyértelmű választ kapni arra, hogy a nemnövekedést, mint új globális gazdasági irányt miként lehetne kiépíteni úgy, hogy a növekedés leállítása, ezáltal a gazdaságok stagnálása eltérő hatásokkal jár a már fejlett jóléti országokban, és a közelmúltban nagyobb fejlődésnek induló fejlődő országokban, ráadásul az egyenlőtlenség miatti újraelosztás megvalósítására sincsenek elképzelések. Abban ugyanakkor egyetértettek a felek, hogy a beavatkozások költségét nem az alacsony, vagy közepes jövedelműeknek kellene állniuk, hanem a felső jövedelmi tizedekben lévőknek kell nagyobb arányt vállalniuk.
Ezt is ajánljuk a témában
A finn oktatásügy hátulütői, a magyar oktatás helyzete, az iskolai telefontilalom és a tanárok helyzete is szóba került aTranziton rendezett beszélgetésen.
Ezt is ajánljuk a témában
Előadást tartott Szijjártó Péter külügyminiszter a tihanyi Tranziton. Összefoglaló!
Ezt is ajánljuk a témában
Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke és Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója közötti vita nyitotta a Tranzit délutáni vitáinak sorát. Összefoglaló.
Az is kiderült, hogy egy újabb kormány csak tetézné a bajt.
Rámutatott a Faktum az elemzésében, hogy az euró nem cél, hanem eszköz.
A külföldi tulajdonú nagyvállalatok jobban járnának, miközben a brutális megszorítások óriási jövedelemcsökkenést okoznának a családoknak.
Közben az európai érdekeket szem előtt tartók joggal aggódnak amiatt, hogy az Európai Unió „a világ balekjává” vált – írta elemzésében a Nézőpont Intézet.
Talán soha a történelemben nem volt még egyszerre ennyire gyenge Európa két természetes motorja. Kohán Mátyás írása.
Az is kiderült, hogy a szakképzés terén már most nagyszerű eredményeket tud felmutatni hazánk.
A Hotel Lentulai vendége ezúttal Eperjes Károly Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező volt.
Dani Rodrik Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában keresné a jogállamiság új példaképeit.
