(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)
Képzeljünk el egy helyet, ami távol esik a világ zajától, így a hírek késve érnek el oda. A falu lakossága abban a szilárd meggyőződésben él, hogy a Nap kering a Föld körül, ami teljesen nyilvánvaló, hiszen ha felnézünk az égre, látjuk is, amint végigjárja útját; különben is azt mondjuk, hogy felkel a Nap, meg lenyugszik, nem pedig azt, hogy kiforog a Föld. De akad valaki, aki szerint ez éppen fordítva van – ám
a többség ezért lehülyézi, kiközösíti, elkönyveli bolond, furcsa alaknak.
(Vannak persze néhányan, akik olvastak ezt-azt, és sejtik is, hogy emberünknek igaza van, de ki merne ujjat húzni a mainstreammel?)
Aztán szép lassan beszivárognak a közösségbe Kopernikusz, Kepler, Galilei tanai, és idővel mindenki rádöbben, hogy valóban a Föld kering a Nap körül. Az eddig lapítók lesznek a leghangosabb heliocentrikusok, viszont eredeti, megbélyegzett hősünk továbbra is az a zűrös, összeférhetetlen, zavaros elképzelésekkel teli figura marad, a tipikus fekete bárány, akiről az a közvélekedés, hogy mindig baj van vele.