Szily ugyanakkor maga sem leplezi megdöbbenését, amikor azt írja: „Félhivatalos tehát, hogy olyan zsidó, akin látszik, hogy zsidó, jelenleg nem utazhat nyíltan az Európai Unió székhelyének is helyet adó államba, mert joggal számíthat rá, hogy pusztán a zsidó mivolta miatt fizikai inzultus éri.”
Aztán következik egy rémisztő, mégis felemás következtetésre vezető személyes tapasztalat: „A gyerekeim holland egyetemekre járnak, sok személyes infót is hallok az elolvasott hírek mellett a belga és holland egyetemek hangulatáról, a Hamász szlogenjeinek skandálásáról, arról, hogyan nem mernek bejárni vagy zárkóztak magukba a palesztin terroristákat éltető progresszív diákoktól tartó zsidó hallgatók, de azért
nem hiszem, hogy a belga hatóságok az egyetemistáktól és a hozzájuk hasonlóan hörgő politikusoktól féltenék a beutazó zsidókat.”
A 444 publicistája persze nem a magyar kormány évek óta tartó, erkölcstelen és téves megbélyegzése miatt folytatja a felismeréssel, miszerint „most üt vissza az, hogy az európai centristák a probléma észlelése után megmagyarázhatatlan okokból nem azt a megoldást választották, hogy beszélni kezdtek volna róla, hanem azt, hogy tokkal-vonóval tabuvá tették az egészet”. Sőt, érkezik a felmentés is: „Világos persze, hogy ezt a tabusítást nem gonoszságból, hanem jóindulatból, az elesettek és kiszolgáltatottak védelmében találták ki, de az eredménye szörnyű lett.”
A konklúzió nyilván az, hogy bár a (szerinte: szélsőséges) jobboldaliak (újabban: szuverenisták, avagy patrióták) régóta erre figyelmeztetnek, ők valójában rossz emberek, tehát nekik ezt nem lenne szabad, de hát a csupaszív centristák (értsd: balliberálisok) valahogy merő jó szándékból nem akartak nyilvános diskurzust és megoldásokat a témában (értsd: kirekesztették az ellentétes véleményeket), így jutottunk el oda, ami már a 444-es Szilynek is sok.