Brüsszel óriási kihívás előtt áll: vissza kell szereznie a gazdák bizalmát

Nyitókép: Getty Images

A június 9-ei európai parlamenti választások megerősítették, hogy Brüsszel korábbi, erőltetett zöldpolitikája helyett a gazdák mellett áll az európai társadalom jelentős része. Ezt a jobboldal megerősödése támasztja alá nem csak az uniós választásokon, hanem az egyes tagállamok választási eredményein, például a holland választások eredménye is igazolja.

Az újraalakuló Európai Parlament és az Európai Bizottság ugyanakkor még tartozik az uniós gazdáknak azzal a programmal, ami az elvárásaikat figyelembe véve megfelel az európai emberek környezeti, fenntarthatósági igényeinek is.

A gazdák megmutatták, miből nem kérnek többé

A termelők a legtöbb tagállamban elsősorban az uniós agrárpolitika és zöldpolitika miatt vonultak az utcára. Brüsszel a több hónapon át kitartó gazdatüntetésekre válaszul a legtöbbet bírált intézkedéseket visszavonta, Ursula von der Leyen régi-új bizottsági elnök pedig stratégiai párbeszédet hirdetett a mezőgazdaság és az állattartás szereplőivel, valamint az európai érdekképviseletekkel. Ezeknek az egyeztetéseknek egyelőre még nincs kézzelfogható eredményük, ám a felek bizakodók.

A gazdák és az őket támogató – elsősorban vidéki – állampolgárok nemet mondtak

• az erőltetett környezeti intézkedésekre,
• arra, hogy a gazdákat kiáltotta ki Brüsszel az egyik legfőbb szennyezőknek,
• az uniós agrárpolitika (KAP) adminisztratív elvárásaira,
• a harmadik országok termelőinek versenyelőnyére,
• az EU több harmadik országgal formálódó, a mezőgazdaságot csereáruként kezelő szabadkereskedelmi megállapodásaira,
• Ukrajna mindenek felett álló támogatására,
• az alacsony felvásárlási árakra,
• az ezzel szemben aránytalanul gyorsan növekvő önköltségre,
• valamint az ehető rovarokra, húspótlókra és a laboratóriumi húsra.

Az agrárium szereplői emellett nagyobb részvételt kérnek a saját jövőjükkel kapcsolatos döntésekben.

Nagyobb beleszólást várnak az érintettek

A legnagyobb uniós agrárszövetkezetek, a Copa-Cogeca választási kiáltványában hét pontban határozta meg azokat a stratégiai területeket, amelyek fejlesztésével garantálható az Európai Unió mezőgazdaságának és élelmiszer-előállításának átalakulása, fenntarthatóvá tétele. A gazdák emellett komoly vállalást is tettek: főszerepet vállalnak az EU klímasemlegességi törekvéseiben. A legfontosabb feladatok a következő években:

1. ALKALMAZKODÁS A KLÍMAVÁLTOZÁSHOZ
2. A FENNTARTHATÓ ÉLELMISZER-ELŐÁLLÍTÁS MEGTEREMTÉSE A VERSENYKÉPESSÉG ÉS JÖVEDELMEZŐSÉG ERŐSÍTÉSE MELLETT
3. AZ AGRÁR-GENERÁCIÓVÁLTÁS ELŐSEGÍTÉSE
4. A NÖVÉNYEGÉSZSÉGÜGY ÉS AZ ÁLLATJÓLÉT NÖVELÉSE AZ ÚJ TECHNOLÓGIÁKKAL
5. A MEZŐGAZDASÁG ÉS AZ ERDŐGAZDÁLKODÁS HOZZÁFÉRHETŐSÉGE A MEGÚJULÓ ENERGIÁHOZ
6. A SZÖVETKEZETEK MEGERŐSÍTÉSE, VERSENYKÉPESSÉGÜK NÖVELÉSE
7. A VIDÉKI TERÜLETEK FEJLESZTÉSE, AZ ÚJ TECHNOLÓGIÁKBA VALÓ BERUHÁZÁSOKKAL
   A termelők emellett – tanulva Brüsszel 2019 és 2024 közötti káros, romboló agrárpolitikájából – kijelölték azt a négy szakpolitikai irányt is, amellyel a fenntarthatósági- és klímacélok teljesítése mellett a vidéki területek fejlődése és a gazdák versenyképessége is garantálható.

Brüsszel a lobbisták kereszttüzében

Egyelőre kevés információ van arról, hogy az uniós intézmények miként próbálják a gazdák érdekeit előtérbe helyezni. Noha az előző ciklushoz képest a baloldal, a szélsőbaloldal és a zöldek jelentősen visszaszorultak, ám hálózatuk befolyása továbbra is jelentősnek mondható.

Komoly kihívást jelent az általuk és az NGO-hálózatuk által az emberekre és a politikusokra erőltetett „zöldterror”, vagyis azok a vádak, amelyek szerint a gazdák érdekeit képviselők gyakorlatilag nem foglalkoznak a környezet állapotával és a klímaváltozással. Ez egyfajta zsarolási potenciál marad a továbbiakban is, és a politikusok népszerűsége, megítélése a tét, ezért sok uniós tisztségviselő inkább a hangzatos, ám megvalósíthatatlan fenntarthatósági célok mellé áll.

Nem csak a baloldali politikusok és a hozzájuk köthető civil szervezetek lobbiereje jelentős, de a nagy nemzetközi agrárvállalatoknak is szabad bejárása van az Európai Unió testületeibe. Az agrárlobbi befolyása jelentős, a multik pedig elsősorban a kistermelők érdekeire jelentenek veszélyt. 

A leginkább elutasított, ám az agráróriások által várt lépések közül kiemelendő a nagybirtokrendszer uniós kiépítése, a GMO és NGT (új típusú géntechnológiákkal előállított növények) termesztés engedélyezése és támogatása, valamit a KAP jelenlegi rendszerének fenntartása.

A nemzetközi érdekek is komoly befolyással bírnak a brüsszeli döntéshozatalra. Itt elsősorban az Egyesült Államok nyomásgyakorlása jelent veszélyt az európai gazdákra. 

Látható is az eredmény: az Ukrajnából érkező élelmiszerek és mezőgazdasági alapanyagok importja először a kelet-európai termelőknek okozott jelentős veszteségeket, majd amikor már a nyugat-európai gazdák is megérezték a szolidaritás káros hatását, mintegy két év időhúzás után Brüsszel meghozott néhány piacvédelmi intézkedést. Ám ezek koránt sem nyújtanak valós védelmet, az uniós gazdák továbbra is versenyhátrányban vannak a világ legszigorúbb előírásai miatt, amelyeket csak az EU-ban tartat be Brüsszel.