Azt hittem, valami száraz szociológiai elemzést fogok olvasni, de már az első belelapozáskor beszartam a röhögéstől

Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton

„A létező baloldalról mindig kiugrott balosok írtak ütőset. Erőlködhettek régebben konzervatívok, manapság altrightosok vagy faskók, jobbára bénázás, amit művelnek, nem elemzés, kritika, vagy akár «leleplezés». 

Ennek a könyvnek a szerzője megjárta a neo-neobaloldalt, a negyedgenerációs feminizmus, a neomarxizmus, a woke, az általa  poszthumánnak nevezett progresszív liberalizmus útvesztőit, s szellemi kalandjait ebben a behatárolhatatlan műfajú, saját szavai alapján teóriafikciónak nevezett szürreális pamfletben írta le.

Főleg, hogy eredeti valóban elhangzott és leírt ideológiai és tudományosnak szánt újbalos szövegeket (melyekről az avatatlan leginkább azt hinné, hogy a képzelet szüleményei!) implikált bele a valószerűtlennek tűnő párbeszédekbe és az Übü papára emlékeztető jelenetekbe.

Ebben a közegben, melyet a szerző egyszerűen csak túlvilágként aposztrofál, végsősoron démonokkal és mitikus lényekkel találkozunk, és a mágia uralkodik. Az ideológiai szövegek ráolvasások, a politikai gyűlések rítusok, a cancelezés fekete mágia. A szerző az antik védekezéshez nyúl, melyet úgy értelmez, hogy  «a fekete mágia ellen két módon lehet védekezni: az egyik a nyitott tenyér, vagyis add oda, amid van. A másik a fascium és a fallosz, vagyis lófszt a pofájukba».

Ugyanakkor van itt más is. 

Ugyanis a világ összes szektája így működik, erről a közegüket kinövő szélsőjobberek éppúgy mesélhetnének, mint valamely keményebb-zártabb vallási vagy ezoterikus irányzat gyógyult tagja. Sőt, végső soron a társadalmunk maga is ez. Lehet, hogy a konkrét tárgy és nyelvezet mindenhol más, de az emberi viszonylatok, az önáltatás és élethazugság fizikája mindenhol vészesen ugyanaz.

Bajusz Orsolya: Patkánykirály, Szeged, Tiszatáj könyvek, 2024, 3850 ft”