Akit nem érdekel a baloldal groteszk haldoklása, mely nem más, mint egy értelmiségi szubkultúra önszeparációja és küzdelme a valósággal, annak is vicces és érdekes olvasmány.
Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton
„A létező baloldalról mindig kiugrott balosok írtak ütőset. Erőlködhettek régebben konzervatívok, manapság altrightosok vagy faskók, jobbára bénázás, amit művelnek, nem elemzés, kritika, vagy akár «leleplezés».
Ennek a könyvnek a szerzője megjárta a neo-neobaloldalt, a negyedgenerációs feminizmus, a neomarxizmus, a woke, az általa poszthumánnak nevezett progresszív liberalizmus útvesztőit, s szellemi kalandjait ebben a behatárolhatatlan műfajú, saját szavai alapján teóriafikciónak nevezett szürreális pamfletben írta le.
Amikor a könyv a kezembe került, azt hittem, valami száraz szociológiai elemzést fogok olvasni. Ehelyett már az első belelapozáskor beszartam a röhögéstől.
Főleg, hogy eredeti valóban elhangzott és leírt ideológiai és tudományosnak szánt újbalos szövegeket (melyekről az avatatlan leginkább azt hinné, hogy a képzelet szüleményei!) implikált bele a valószerűtlennek tűnő párbeszédekbe és az Übü papára emlékeztető jelenetekbe.
Ebben a közegben, melyet a szerző egyszerűen csak túlvilágként aposztrofál, végsősoron démonokkal és mitikus lényekkel találkozunk, és a mágia uralkodik. Az ideológiai szövegek ráolvasások, a politikai gyűlések rítusok, a cancelezés fekete mágia. A szerző az antik védekezéshez nyúl, melyet úgy értelmez, hogy «a fekete mágia ellen két módon lehet védekezni: az egyik a nyitott tenyér, vagyis add oda, amid van. A másik a fascium és a fallosz, vagyis lófszt a pofájukba».
Olvasom, nagyjából ismerem a közeget, röhögök, és arra gondolok, milyen szarokat adnak ki a jobberek a témáról, gondolván, hogy tudnak erről bármit is.
Ugyanakkor van itt más is.
Akit nem érdekel a baloldal groteszk haldoklása, mely nem más, mint egy értelmiségi szubkultúra önszeparációja és küzdelme a valósággal (vö. mágia), annak is vicces, tanulságos és érdekes olvasmány, sőt egyfajta mentális vért lehet.
Ugyanis a világ összes szektája így működik, erről a közegüket kinövő szélsőjobberek éppúgy mesélhetnének, mint valamely keményebb-zártabb vallási vagy ezoterikus irányzat gyógyult tagja. Sőt, végső soron a társadalmunk maga is ez. Lehet, hogy a konkrét tárgy és nyelvezet mindenhol más, de az emberi viszonylatok, az önáltatás és élethazugság fizikája mindenhol vészesen ugyanaz.
Bajusz Orsolya: Patkánykirály, Szeged, Tiszatáj könyvek, 2024, 3850 ft”
Ezt is ajánljuk a témában
Miről szól az idén kirobbant nagy eutanázia-vita? Miért nem tud „a ma embere” egyszerre két borzalom miatt búslakodni? Melyek 2023 legfontosabb könyvei? Kik azok a „filozófiai zombik”? Nagyinterjúnk.
Több fontos területen lehet komoly változás.
Az Otthon, édes otthon rendkívül hatásosan próbálja elérni, hogy mindenféle emberi kapcsolattól elmenjen a kedvünk.
A megtekintése után pedig könnyedén woke-ká válhatunk.
Igen, az identitáspolitikának továbbra is nagy jelentősége van, aminek egyik legfrissebb példája Zohran Mamdani sikere. Hajdú Tímea írása.
Egy harmadik osztályos olvasmány a nemváltás témájával váltott ki országos politikai vitát
Túl sok tiszt tér vissza a programokból „globalista és radikális ideológiákkal a fejükben".
Rab Irén új könyvét akár történelmi útikalauznak is felfoghatnánk, amolyan gyakorlati tájékoztatónak a feledékeny közvélemény számára a határon túli magyarság közösségeiről. Gágyor Péter könyvrecenziója.
A pálinkamérések és utcalányok szomszédságából tört ki tehetségével és szorgalmával a felfoghatatlan kézügyességű Gács Rezső, aki a magyarság egyik nagy kincse.
Az eseményt úgy tartja elképzelhetőnek, hogy ne épüljön több stadion, viszont a játékok kapcsán megvalósulhatnának azok a – főleg közlekedést érintő – városfejlesztések, amelyekre Budapestnek amúgy is szüksége van.
