Főleg, hogy eredeti valóban elhangzott és leírt ideológiai és tudományosnak szánt újbalos szövegeket (melyekről az avatatlan leginkább azt hinné, hogy a képzelet szüleményei!) implikált bele a valószerűtlennek tűnő párbeszédekbe és az Übü papára emlékeztető jelenetekbe.
Ebben a közegben, melyet a szerző egyszerűen csak túlvilágként aposztrofál, végsősoron démonokkal és mitikus lényekkel találkozunk, és a mágia uralkodik. Az ideológiai szövegek ráolvasások, a politikai gyűlések rítusok, a cancelezés fekete mágia. A szerző az antik védekezéshez nyúl, melyet úgy értelmez, hogy «a fekete mágia ellen két módon lehet védekezni: az egyik a nyitott tenyér, vagyis add oda, amid van. A másik a fascium és a fallosz, vagyis lófszt a pofájukba».
Olvasom, nagyjából ismerem a közeget, röhögök, és arra gondolok, milyen szarokat adnak ki a jobberek a témáról, gondolván, hogy tudnak erről bármit is.
Ugyanakkor van itt más is.
Akit nem érdekel a baloldal groteszk haldoklása, mely nem más, mint egy értelmiségi szubkultúra önszeparációja és küzdelme a valósággal (vö. mágia), annak is vicces, tanulságos és érdekes olvasmány, sőt egyfajta mentális vért lehet.