Köztársasági elnökeink: egy diplomahamisító, egy pedofilfelmentő és egy hazudós

Nyitókép: Juszt László Facebook-oldala

„Olvasom a Hócipőben a Farkasházyak alapos, rendkívül precízen dokumentált írását Sulyok Tamás hazugságcunamijáról. Arról, hogy szó sem volt mindarról, amit S.T. az apjáról próbált elhitetni az országgal. S egyfelől az jut az eszembe, miért is volt szükség a hazugságokra? Csak nem azért, mert a rendszerváltás óta a FIDESZ nemzeti sporttá tette, ha nem tudunk téged – saját jogon – kicsinálni, akkor kikezdünk a felmenőid irányából.

Ebbe a versenybe beleállt majdnem az egész ország. Tisztelet a kivételnek. (Itt egy kicsit hazabeszélek, mert én a mai napig nem tálaltam ki azt, amiről 2002 óta tudok az egyik potens fidesz vezérről, s ezt neki ugyan elmondtam, de ebben az országos cirkuszban nem kívántam, s kívánok részt venni. Nem volt hálás érte.)

Másfelől elgondolkodtat, hogy milyen szerencsés kézzel választotta a lélegző golyóstollait Orbán. Ádert, aki csak a halak ellen mert fellépni, Schmittet, aki diplomahamisító, majd a kegyelmes asszonyt – legalább a fülbevalóját lecserélte – most meg egy olyan jogászt, aki alapvető kérdésekkel nincsen tisztában.  Hogy tudniillik hogyan ismerheti meg az ember a közvetlen családját – ezzel szemben – hazudik neki egy teljesen valótlan, ma hősinek gondolt múltat.

»A magyar köztársasági elnök Magyarország államfője, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.« Milyen egység? MIben? Milyen demokratikus működés? Szóval egy diplomahamisító, egy pedofilfelmentő és egy közismerten hazudós. Ügyes! És ezeket halálukig luxusban tartjuk el… Tényleg mi vagyunk a hülyék!”