Ám amikor az említett kicsi huszárok – olykor kiegészülve némely már deresedő halántékú, de az új helyzetet látva vérszemet kapó századossal, tábori lelkésszel – úgy gondolják, hogy nekik már mindent szabad, akkor abból bajok lehetnek.
Ha a feltörekvő opportunisták klikkjei és hálózatai belepik a kormányzat rendszereit, az ellen védekezni kell!
A kegyelmi botrány fontos tanulsága, hogy miként adhatta fel éberségét, miként feledkezhetett meg, akárcsak egy pillanatra is, a közmegbízatása lényegéről e két kiváló és megbecsült asszony? Hogy – ha igazak a hírek – Novák Katalin miért engedett a baráti-felekezeti lobbinak, miért hagyta megmalmozni magát a kétes kegyelmi kérvény támogatásakor? És a máskor mindig ügyesen és határozottan politizáló Varga Juditnál miért nem szólalt meg a vészcsengő, és hogyan adhatta fel az előzőleg kialakított szakmai álláspontját, amikor másodszorra már továbbengedte, aláírta az elnöki javaslatot? Leszögezem, a kegyelmi eljárás egyetlen formális és informális szereplőjénél sem merült fel a jóhiszeműség hiánya, de mégis, hogyan történhetett meg mindez?