Varga Csabát az általános fizikai felkészülésről is kérdezték: napi 10-20 kilométer futás, valamint a szezonalitásnak megfelelő edzés, azaz télen jégmászás, terepsí, máskor sziklamászás, ultrafutás, túrázás. „180 kilométernyi futás után megtanulsz túllépni a holtpontokon” – tette hozzá. A fagyással kapcsolatos sérülésekről azt mondta, ő is visszafordult egyszer, mert nem érezte a lábujjait, most már a fűthető zoknik valamelyest segítenek ezen. De a legjobb, amit a hegymászó tehet, hogy gyors és erős, így minél kevesebb időt tölt a zord körülmények között – márpedig a körülmény általában zord.
Arra koncentráltam a Nanga Parbat csúcsán, hogy meglegyenek a videók, de nem volt benne semmi élvezetes. Rettentően fújt a szél és hideg volt
– mondta Varga Csaba, állításait a videofelvételek is alátámasztották, amelyeken elképesztő hangerővel süvített a szél.
A hegy lábánál Nagy-Britanniáról álmodoznak
Miután az MCC geopolitikai műhelyének meghívására tartott előadást Budapesten, beszélt a pakisztáni körülményekről is. Úgy látja, sokat fejlődött az ország az elmúlt években, főképp kínai pénzből, ám az Indiával szembeni ellentét érződik a mindennapokban, rengeteg a katona. Sőt, a helyiek büszkeségként élik meg, ha például a légierőnél dolgozhat valamelyik gyermekük. Mivel azok az európaiak, akikkel ők találkoznak, többségében gazdagok, úgy hiszik, a mi kontinensünk a Kánaán, főképp Nagy-Britanniában szeretnének letelepedni.
A szerző a Corvinák újságírója.
Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton
***