A Momentum új emberekkel akarja a régi, hamis nótát fújni

Igazán lélekemelő módon illusztrálta karácsony előtt pár nappal a Momentum a honlapján azt a hírt, hogy Gelencsér Ferenc elnök távozik a posztjáról és végre hivatalosan is a messiásként várt Donáth Anna lesz a vezetője a liláknak. A képen ugyanis az látható, hogy a drapp blúzt és kabátot viselő mosolygó fiatal politikus bal kezében egy fáklyát tartva halad előre, és követik őt az elmosódott arcú társai, ráadásul még egy kis magyar zászló is felsejlik a tömegben.

Nem biztos a második uniós mandátum

A némileg az ifjúkommunista eszmeiséget visszaidéző fotó nyilván azt akarja szimbolizálni, hogy Donáth szellemi, de a jövőben már szervezeti vezérletével is megvilágosodik a párt, és megtalálja a helyes irányt, miután az utóbbi hónapokban Gelencsér Ferenccel az élen inkább csak összevissza kóválygott a belpolitika útvesztőiben. Ahelyett ugyanis, hogy az elmúlt időszakban növekedett volna a támogatottságuk, inkább stagnálásról, sőt visszaesésről beszélhetünk, a 6-8 százalékos eredményükkel még az sem vehető biztosra, hogy két mandátumot szereznek az uniós voksoláson. 

Persze most az a hivatalos szöveg, hogy 

amíg Donáth Anna – a gyermekének megszületése után – újra készen nem áll a vezetésre. Az ugyan némileg szintén pikáns a dologban, hogy a demokráciára oly kényes alakulatban a vezetőségcserét – mert gyakorlatilag a komplett elnökséget is menesztik, egyedül az EP-képviselő Cseh Katalin marad – előre meghirdették, kijelölték az új tagokat, holott az erről döntő küldöttgyűlést csak a hónap végén tartják meg.

Abban azonban semmi meglepő nincs, hogy új és régi-új emberekkel vágnak bele a kampányba, hiszen a jelenlegiek finoman fogalmazva sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Gelencsér Ferenc 2022 májusában úgy lett a Momentum elnöke, hogy a közvélemény szinte semmit nem tudott az egykori budavári alpolgármesterről. De a pártot belülről jól ismerők sejtették, hogy legyőzheti az ismertebb riválisait, a sajtóban gyakran szereplő Hajnal Miklós parlamenti képviselőt és Kerpel-Fonius Gábor főpolgármester-helyettest. Az tette Gelencsért esélyessé, hogy ő valóban jó szervező, jártas a kamarillapolitikában, igazi szürke eminenciás, így meg tudta annyi küldöttnek a támogatását szerezni, amennyi elég volt a győzelméhez.

Nagyon gyenge teljesítményt nyújtottak

Túl sokat nem vártak tőle, de arra persze aligha számítottak a pártban, hogy még gyengébb teljesítményt fog nyújtani a posztján, mint a korábban szintén nagyot bukó Fekete-Győr András. A regnálása alatt a Momentumnak alig volt értékelhető politikai momentuma, a Karmelitánál megtartott kordonbontások az első időben még érdekesek, figyelemkeltőek voltak, utána már inkább szánalmas erőlködésnek tűntek. Gelencsér a produkcióját a szeptemberi parlamenti felszólalásával „koronázta meg”, Orbán Viktor szezonnyitó beszédére reagált, s amikor leült, annyit mondott a bekapcsolva maradt mikrofonjába Bedő Dávid padtársának, hogy „Hú, ezt nagyon elb@sztam”.

De az akkor megválasztott és most még fungáló elnökséggel sem mentek sokra. Cseh Katalinon és Kerpel-Fronius Gáboron kívül egyikük sem különösebben ismert, és ritkán is szerepelnek a nyilvánosságban. Ennek gyaníthatóan az az oka, hogy nem töltenek be komolyabb politikai funkciót, bár van közöttük fővárosi kerületi és szegedi önkormányzati képviselő is. Egyedül Kele János közgazdász, sportújságíró számít üdítő színfoltnak, főleg, amikor különböző műsorokban ellenzéki érzelmű civilekkel, politikusokkal van egy társaságban, akik ott akarják megváltani a világot, és a Facebook-posztjai is ígéretes olvasmányok általában.

akik elértek már valamit, szereztek némi ismertséget, népszerűséget, akiket nem kell külön hosszasan bemutatni, ha behívják őket egy stúdióba beszélgetni. Cseh Katalin mellett Orosz Anna tagja a női teamnek, ő az újbudai alpolgármesterséget cserélte el egy országgyűlési mandátumra. Korábban sokkal aktívabb volt, mondhatnánk, hogy az elmúlt másfél évben azonban beleszürkült a megfakult lila csapatba, ha nem lenne bődületes képzavar. A rendszeresen nyilatkozó Hajnal Miklós, az utóbbi hónapokban különböző témákat – így például az eutanázia kérdését – felkaroló Bedő Dávid, valamint a korrupcióvadász Tompos Márton szintén parlamenti képviselők, s mindhárman jól használhatók az operatív, szervezési munkákban is, így hasznosak lehetnek. 

Donáth Anna lehazugozta a DK-t

Bekerül még az elnökségbe az országos politikát az utóbbi időkben tudatosan elkerülő Soproni Tamás. Ő a párt fővárosi frakcióvezetője, Terézváros polgármestere, aki nagyon jól menedzseli magát a nyilvánosságban, ezért az egyik legsikeresebb politikusuknak tartanak, habár az önkormányzatban nemcsak az ellenzékkel kénytelen ádáz csatát vívnia, hanem a korábbi szövetségesei közül a szocialistákkal is, így a kerületépítő energiájának egy része arra megy el, hogy elhárítsa a támadásokat.

Donáth Anna pár hónapja azzal próbálkozott, hogy rendesen beleszállt a DK-ba, lehazugozta a komplett vezérkarát Gyurcsányostul, Dobrevestül. Sokan arra számítottak, hogy ezzel veszélybe kerül a szivárványkoalíció két legnagyobb pártjának az együttműködése, de a Momentum világossá tette, kritikájuk elvi jellegű és nem érinti az önkormányzati választási összefogást. A Demokratikus Koalíció is viszonylag higgadtan reagált, nem vették fel a kesztyűt, bár azért Gyurcsány december közepén rendesen visszaszólt.

A kirohanássorozatnak eddig nem sok kézzel fogható eredménye lett, de Donáth hisz abban, hogy jó az irány. Ezért decemberben megint is azt hirdette meg, hogy meg kell újítaniuk az ellenzéket, miután az egyre rosszabb és rosszabb állapotba kerül, s feltehetően új szövetségeseket keres a balliberális térfélen.

„Szükség van egy erős szabadelvű pártra”

Azt írta, „a legtöbb ellenzéki párt ugyanis nem alternatívát kínál, hanem még rá is licitál a Fideszre: vagy a vendégmunkások elleni gyűlöletkeltésből próbál politikai tőkét kovácsolni; vagy csakazértis parlamenti képviselőt csinál offshore-ügyben érintett politikusából; vagy akkora populista hazugságokkal kampányol, amihez még a Karmelita kolostorban is csak gratulálnának”. 

Majd azzal folytatta, hogy „szükség van egy erős szabadelvű pártra, amelyik nem a 2010 előtti világ politikusaival akar örökbérletet az ellenzéki oldalon. Amelyik nem fél kimondani, hogy nem vezet kormányváltáshoz az az út, amin az ellenzék 13 éve jár. És ami ennek ellenére komolyan veszi a rendszer leváltásának küldetését, és nem menekül el a felelősség elől”.

a konfrontálódás élezésével, továbbra is hisznek abban, hogy meg kell magukat különböztetni, olykor el kell határolódniuk tőlük, még akkor is, ha fontos politikusukat veszítik el ezzel, mint például a bajai polgármesterüket. Ezt bizonyítja az is, hogy sorban jelentik be a polgármesterjelöltjeiket. Korábban az okozott felháborodást a szövetségeseik körében, hogy a Belvárosban és Zuglóban ráindítanak a már elfogadottnak látszó ellenzékire egy-egy lila politikust, az elmúlt napokban pedig Rákosmentén és Pesterzsébeten is közölték, hogy ringbe szállnak.

Kérdés, hogy ezeken a helyeken elrántja-e végül valaki az utolsó pillanatban a kormányt – azaz visszalép-e valaki, esetleg előválasztáson dől el, ki lesz a közös induló (ez utóbbit egyébként a DK nagyon el akarja kerülni) –, vagy elkerülhetetlen a karambol. Ha ugyanis ezekben az ellenzék számára nyerhető vagy legalábbis nem reménytelen kerületekben a szimpatizánsaik két vagy több szivárványkoalíciós jelöltre szavazhatnak, akkor borítékolható lesz a Fidesz sikere.

Nyitókép: Momentum honlapja