„Széchenyi Bence félelme a megfigyeléstől vagy paranoia, vagy a felfújt egója” – volt oktatók és ösztöndíjasok állnak ki az MCC mellett

Nagy port kavart a napokban, hogy Széchenyi István amerikai leszármazottja, Szechenyi Bence súlyos vádakkal illette a Mathias Corvinus Collegiumot (MCC), és az ott folyó szakmai munkát. Az MCC Budapest Fellowship Program volt résztvevőjének véleménye szerint az MCC-ben propaganda folyik oktatás címszó alatt, félt, hogy lehallgatják őt, és szerinte nem csupán ő maga, hanem az újságírók is rettegésben élnek Magyarországon. 

Éppen egy héttel ezelőtt számoltunk be arról, hogy jó minőségű képzést és nívós külföldi partnereket emleget a Frankfurter Allgemeine Zeitung az MCC-ről készített riportjában. 

A cikkben kiemelik: az MCC lényege a közösségépítés, a magas szintű tudományos diskurzus magyar személyiségekkel és nemzetközi vendégekkel, illetve a történelmi tudatosság. Megemlítik azt is: az ilyen interdiszciplináris diákkollégiumoknak olyan hagyománya van Magyarországon, amelyet még a kommunista uralom sem tudott teljesen megsemmisíteni. A támogatással és a tanórán kívüli kurzusokkal a tehetséges fiatalokat támogatják, akik így nagyon jó oktatásban részesülhetnek. Végül pedig cáfolták azt a gyakran elhangzó kritikát is, miszerint az MCC falai közt egy Fidesz-káderiskola épülne közpénzből. 

Lapunk megkeresett néhány MCC-s vendégoktatót, valamint olyan személyeket, akik szintén részt vettek az MCC fellowship programjában. Megkérdeztük tőlük, vajon ők is rettegtek-e hazánkban, szerintük is propaganda folyik-e az intézmény falai között, illetve érezték-e úgy, hogy bárki lehallgatja, ellenőrzi őket.

Stephen Scholl, az MCC Építészet Műhelyének vendégoktatója 2021-ben a Hungary Foundation és az MCC közös ösztöndíjprogramjának, a Budapest Fellowship Programnak ösztöndíjasa volt.

Szerinte

„Az MCC hangsúlyt helyez bizonyos dolgokra – mint a nemzetszeretet, a globalizmussal szembeni szkepticizmus, a tömeges migráció alternatívái és a woke-kultúra elleni fellépés –, hiszen ezek a magyarok többsége által képviselt gondolatok. Így az MCC nem tesz mást, csupán betölti egy közfinanszírozott intézmény szerepét, felkarolva ezeket az értékeket” – mondja lapunknak Stephen Sholl. 

Hozzáteszi: mind a hallgatók, mind a nemzetközi vendégek vitatkozhatnak és érvelhetnek ezen értékek mellett vagy ellen. „Számtalan olyan vendéget fogadtunk, akik valamilyen formában nem értettek egyet az MCC-vel” – emeli ki. 

A vendégoktató kitér arra is, hogy soha nem érzett félelmet Magyarországon. 

Elárulja: csupán olyan jellegű ellenőrzés van, hogy az MCC megbizonyosodjon róla, valóban dolgoznak-e, „de egyetlenegyszer sem mondták meg, hogy mit írjak, vagy nem róttak meg egyetlen írásom miatt sem”. 

– véli Stephen Sholl.

Luke Larson, a Budapest Fellowship Program tagja az MCC-t egy konzervatív intézménynek tekinti, amely platformot biztosít a konzervatív gondolkodók számára, s mint fogalmaz, ez ritkaság a modern Európában. 

„Nem látok olyan jellegű problémákat az MCC esetében, mint a fent említett úriember, hanem egy intézményt látok, amelynek van jövőképe, s bizonyos nézőpontokat hirdet. Sőt, azt látom, hogy a Magyarországot és az MCC-t propagandával vádoló médiumok inkább maguk működnek az említett módokon, ugyanis ezek olyan intézmények, amelyek egyértelműen baloldali nézeteket hirdetnek” – fogalmaz Larson. Hozzáteszi:

Larson szerint egy olyan korszakban, amelyben az akadémiai és kulturális intézmények általában balra hajlanak, egy olyan szervezet, mint az MCC – amely egy konzervatív jövőképet kínál – fenyegetést jelent erre a dominanciára. 

„Az elmúlt három évben Magyarországon éltem, és számos – a magyar politikával kapcsolatos – témában publikáltam cikkeket. Soha egy percig sem féltem attól, hogy Magyarországon vagyok. Konzervatívként otthon éreztem magam az MCC légkörében, ugyanakkor sosem féltem kérdéseket feltenni. Talán ha nem lennék konzervatív, másképp éreztem volna magam, valahogy úgy, ahogy általában a konzervatív hallgatók rendszeresen érzik magukat az Egyesült Államok egyetemein” – fogalmaz lapunknak a volt ösztöndíjas.

Larson kiemeli: az MCC szívesebben fogadja a nyílt vitákat és a nézetek széles skáláját, mint a legtöbb amerikai egyetem, amelyek professzorai túlnyomó többségben a Demokrata Párti szimpatizánsai. „Az MCC még olyan – kevésbé szimpatikus médiumokból is – meghívott riportereket, mint a Vice és a New York Times. 

 Nem ritka, hogy az MCC hallgatói baloldali nézeteket vallanak, és helytelenítik a jelenlegi kormányt” – jegyzi meg.

Larson lapunknak elárulta, az MCC munkatársai mindig odafigyeltek a munkájára, és ezért hálával tartozik nekik. Felfigyeltek a megjelent cikkeire, népszerűsítették azokat, segítettek az interjúkhoz való kapcsolatteremtésben, értékes bepillantást nyújtottak Magyarország kulisszái mögé, illetve segítették őt újságírói, kutatói és szakmai fejlődésében. 

„Az lehet, hogy az MCC nem feltétlenül részesítene előnyben egy kritikai alkotást, de úgy gondolom, abszolút elismerik a gondolkodók jogát, hagyják, hogy kifejtsék véleményüket, különösen, ha őszintén és árnyaltan teszik mindezt” – szögezi le Larson.

Nyitókép: MTVA/Róka László