Nocsak, másfél évnyi síri csend után megint izgalmas a magyar politika; a baloldal mintha elkezdte volna megírni 2006 forró őszén kézhez kapott házi feladatát.
Lapszámunk címlapembere, Schiffer András évek óta rendíthetetlenül kikéri magának, ha bárki a füle hallatára lebaloldalizza a parlamenti ellenzéket. Szerinte ma a magyar politikát két jobboldali tömb alkotja, egy progresszív és egy konzervatív; 2002 és 2010 között előbbi volt kormányon és utóbbi ellenzékben, a helyzet utána megfordult.
A valódi baloldal pedig a parlamenten kívül van, mondja a Lehet Más a Politika alapító elnöke.
Ettől a rendíthetetlenségtől talán nem független Schiffer növekvő ázsiója mindazok körében is, akik egyébként a hátuk közepére nem kívánnák hősünk adó-, ipar- és külpolitikai nézeteit. A hitelesség kemény valuta a politikában; rendkívüli helyzetekben aprópénzre is váltható. Onnan is érkezhetnek egy hiteles emberhez szavazók, ahonnan álmában sem várta volna. S ezt – jó másfél évvel a katasztrofális 2022-es vereség után – mintha kezdenék felismerni néhányan. Sorban ülnek fel a halottak.
Másfél gyászéven keresztül abból állt a magyar politika, hogy a Fidesz–KDNP a tőle megszokott módon, erős kézzel kormányzott, a Demokratikus Koalíció pedig szintén a tőle megszokott, értelmezhetetlen minőségben szállította az árnyékkormányzást. Mindenki más játszotta a guppit a szatyorban.
Ennek látszik most vége szakadni.
Elsőként Ungár Péter törte meg a csendet, bejelentve, hogy az LMP részéről az orbánozásnak vége van, Magyarország nem diktatúra, a választások nyerhetők, s ezért nekidurálják magukat egy egyszerre szuverenista és atlantista, ízig-vérig Visegrád-párti zöldpárt összekalapálásának. Aztán jött Kunhalmi Ágnes, hirtelenjében megtanult áltájszólású hebegés helyett világosan és magabiztosan beszélni,
s bejelentette, hogy a halál völgyében kóválygó Magyar Szocialista Párt kéri vissza a szociáldemokráciát a DK-tól, amely azt tartalmatlan szóvirág gyanánt tartja mindenféle neoliberálisok szája elé.
És befutott Donáth Anna is, aki az „igaz konzervatívok” lapjában közzétett hadüzenetében jelezte: a kormányképesség legfontosabb előfeltétele a hitelesség, ilyenje pedig a hazug DK-nak nincsen, ezért a Gyurcsánypárt a kormányváltásnak nem szükséges ereje, hanem a legfőbb gátja. Miután a Momentum az a politikában, ami a háborúban a játék pisztoly, természetesen megoldásról most sem írt, csak rögzítette a választópolgárok milliói számára tizenhét éve egyértelmű problémát – de mindegy is, mert hadüzenetével ő is beszállt a baloldal lelkéért folytatott küzdelembe.
A magyar jobboldal tudja az útját; a most rajtoló politikai szezonban mindkét marka foglalt lesz a Magyarország körül gomolygó külpolitikai viharfelhők eloszlatásával, s ebben a jövő évi európai parlamenti választás kulcsfontosságú lesz. De a baloldal sem tét nélkül vág neki a kampánynak. Ha a kormányrúdtól távolabb van is most, mint valaha az utóbbi tizenhárom évben, oda kell állnia a kérdés elé: az lesz vajon a játszma vége, hogy Gyurcsány Ferenc mindenkit bedarál –
vagy az, hogy a magyar baloldal egyszer, csak egyszer összehoz a hazának egy olyan ajánlatot, amely nem Gyurcsány Ferencből és a hazugság teremtő erejével hozzátapasztott függelékekből áll?
Másfél évnyi síri csend után ismét izgalmas a magyar politika; az ellenzék mintha elkezdte volna megírni 2006 forró őszén kézhez kapott házi feladatát. És ez, ha megkésett is, jó mindenkinek. Jó a versenyből erőt és kreativitást merítő jobboldalnak, jó a magyar demokráciának, és különösképpen jó a lassan már évtizedes távlatban folyamatosan átvert ellenzéki választónak, akivel elhitették, hogy neki nem jár egyéb, mint Unicummal a zsebben szavazni.
Csak nehogy megint szivárványkoalíció legyen a vége.
(Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád)
Ezt is ajánljuk a témában
Természetesen Cseh Katalin állításával ellentétben Európára nem Orbán Viktor jelent veszélyt, hanem a Cseh Katalinhoz hasonló alvajáró liberálisok. Kohán Mátyás írása.
Mit összeadózik, hogy a „tehetségtelenek” kapjanak pénzt!
A Tisza azt ígérte, az átláthatóság jegyében negyedévente közzéteszi pénzügyi beszámolóját, 2025-re vonatkozóan azonban eddig csak az első negyedévi beszámoló elérhető a párt honlapján, miközben épp beléptünk az utolsó, negyedik negyedévbe.
„Undorító az összes sportoló, pap, művész, celeb, jogász, tanár, orvos és mindenki más, aki másfél évtizede kussol és falaz az összes rohadtságotokhoz” – sorolta a balliberális rendező.
A miniszterelnök kíméletlenül vágta a labdát a Tisza Párt elnökének kapujába.
„A külföldi titkosszolgálati szál is egyértelmű” – állapította meg Rétvári Bence.
Hamarosan kártyavárként dőlhet össze az egész párt.
Egy súlyos betegség állt a háttérben.
A főpolgármester Brüsszelben kijelentette, hogy Magyarország „elsőrangú nemzeti érdeke”, hogy támogassa Ukrajna európai uniós csatlakozását.
