A DK Pluszból megtudhatod, a konzul nem arra való, hogy gasztronómiai tanácsokat adjon
A Gyurcsány-párt az applikációjával arra akarja rávenni szimpatizánsait, hogy legyenek aktívak, s ezért képesek még jutalompontokat is adni.
A DK mobilapplikációjából kiderül, hogyan kell értékelni a közvélemény-kutatási adatokat, sőt az is, elfogulatlan-e a média.
Miután a DK Pluszban kiváló eredménnyel elvégeztem A diplomácia alapjai képzést, teljesen egyértelművé vált, hogy folytatnom kell a tanulást, hiszen a párt zseniális mobilapplikációja segít abban, hogy ne hülyén haljak meg. Ráadásul most, a második képzés során megtudhattam, hogyan kell kritikus szemmel olvasnom a közvélemény-kutatásokat, mert eddig úgy tudtam, meg kell nézni, hogy mely pártok mellett hányas számok vannak, s abból lehet vonni a konzekvenciát arra, hogy melyiknek mekkora a támogatottsága.
Ezt is ajánljuk a témában
A Gyurcsány-párt az applikációjával arra akarja rávenni szimpatizánsait, hogy legyenek aktívak, s ezért képesek még jutalompontokat is adni.
De a helyzet korántsem ilyen egyszerű, derül ki a Gyurcsány-párt kisokosából, a szemináriumot egyébként Molnár Csaba ügyvezető alelnök, európai parlamenti képviselő, harmadállásban a Dobrev-féle árnyékkormány árnyék-kancelláriaminisztere, árnyék-miniszterelnök-helyettese tartotta.
Bízva magamban a leckére egy pillantást sem vetettem, azonnal a feladatokra koncentráltam. Mint kiderült, az önbizalmam megalapozott volt, hiszen az első feladatban tudtam, hogy a közvélemény-kutatás az emberek véleményének és attitűdjének a mérésére szolgáló módszer és nem újságírói gyakorlat, nem a politikai hatalom gyakorlására szolgál, s még csak nem is a gazdasági folyamatokat elemzi.
A második kérdés esetében még egy DK-sról is nehezen lehetne feltételezni, hogy azt gondolja, a mintanagyság nem számít, csak a költségek növekedéséhez vezet vagy csak akkor fontos, ha sok ember vesz részt a kutatásban, így gyanítom, szinte mindenki tisztában van vele, hogy a mintanagyság meghatározza, mennyi ember véleményét mérik fel.
Hogy milyen nehéz rossz válaszokat kitalálni, arra a harmadik feladat a jó példa, amelyben meg kellett nevezni két kutatási módszert,
bár az is lehet, hogy ez csupán éberségi próba volt. Kétszer is szerepel ugyanis a közszolgálati plakátok és szórólapok osztogatása, holott nyilvánvalóan a telefonos kutatás és az online kérdőívek a jó megoldás.
Ezt követte a legérdekesebb kérdés, miszerint hogyan kell értékelni a közvélemény-kutatási adatokat. Ezek szerint a feladatsor készítője is tisztában van azzal, hogy ezek megbízhatóságát és reprezentatív voltát kell figyelembe venni, ehhez képest a pártvezetőik – de ez gyakorlatilag az összes politikai formációra igaz – azt a gyakorlatot követik általában, hogy a számukra kedvező eredményeket kritikátlanul elfogadják, a kedvezőtlenek esetében pedig hibahatárra, kis mintanagyságra, a tendencia hiányára és hasonló ostobaságokra hivatkoznak.
„A leckét 3 csillagos végezted el!” – közli velem Molnár, eszerint az applikáció fejlesztőjének még mindig nem sikerült rendesen megtanulni magyarul, de a bosszúságomat enyhíti, hogy megint osztályelső vagyok és a DK-s politikus nagyon büszke rám.
Hasonló dicséretben részesültem a következő feladatsor elvégzése után is. Tudtam például, nem igaz, hogy az eredmények torzítása nem elkerülhető és hogy csak a kutatók szándékain múlik, de az sem felel meg a valóságnak, hogy ez csak az adatok manipulálásával lehetséges. Ellenben az a helyes, hogy mindezt úgy lehet elkerülni, hogy a kérdéseket objektívan és elfogulatlanul fogalmazzák meg, a mintavételnek pedig reprezentatívnak kell lenni.
A média és a közvélemény című anyag érthető okokból különösen kíváncsivá tett,
és talán még a felhasználók ebben a körében sem gondolja senki úgy – vagy csak az, aki trollkodni akart –, hogy a média nem képes befolyásolni az emberek véleményét, illetve csak a politikai pártok hozzáállását mutatja be, vagy csupán szórakoztat. Így nekem sem okoz megtalálni a helyes választ, miszerint a média a hírek, cikkek, műsorok révén képes befolyásolni az emberek attitűdjét, véleményét. Ahogy arra is rájöttem, hogy ellenőrizni kell a forrásokat, keresni kell az elfogulatlanságot és célszerű megvizsgálni a kutatási módszereket, amikor a médiából származó közvélemény-kutatási eredményeket elemezzük. S nem igaz, hogy nem létezik elfogulatlanság a médiában, de az sem, hogy az innen származó adatok mindig megbízhatóak.
Ez már természetesen nem szerepel az applikáció tesztjében, de érdemes hozzáfűzni, hogy ilyen alapon az olyan cikkeket is érdemes kritikai attitűddel olvasni, amikor például a balliberális pártokkal szimpatizáló lapok a DK-közeli IDEA Intézet felmérései alapján írják azt, hogy soha nem látott magasságokba jutott el a Gyurcsány-párt.
Ezután nekifutottam még az utolsó kérdéskörnek, amely a közvélemény-kutatások és a politikai döntéshozatal kapcsolatát firtatja.
Talán még a politikával legelemibb szinten foglalkozó júzer is tudja,
hogy a politikusok az adatok alapján jobban megértik az emberek véleményét, szükségleteit – bár ezzel kapcsolatban azért időnként felmerülhetnek komoly kétségek –, s nem az a válasz jó, hogy ezek a kutatások semmilyen hatással nincsenek a döntéshozatalra, de az sem, hogy nem használják ezeket a felméréseket.
S itt volt még egy elvileg helytelen megfejtés, miszerint a politikai döntések csak a véletlenek eredményei. (Ám ha jobban belegondolunk, nem is biztos, hogy ez annyira ostoba válasz.) De az is nyilvánvaló, hogy a pártok rendszeresen használják a közvélemény-kutatásokat a kampánystratégiájuk kialakításához, és ezek alapján fejleszthetik a programjukat.
Így örömmel jelenthetem, hogy minden feladatot maximális pontszámmal abszolváltam, anélkül, hogy a DK-s fejtágítón vettem volna részt – ami külön öröm a számomra –, így az 5995 pontommal az Ezüst ligában küzdhetek. Újabb ezer pontokat kaphatnék, ha részt vennék azon a kurzusokon, amelyeken megtudhatnám, mit kell mondanom a barátaimnak a bérekről, illetve a panellakásban élőknek, viszont csak 100 pontot ér, ha megtudom az igazságot Gyurcsány Ferenc betegségéről. Ezek elvégzéséhez azonban nem fűlik a fogam, inkább csak jobbulást kívánok az elnök úrnak.
Nyitókép: Képernyőfotó/YouTube