„Nem tudom pontosan, milyen formában használják fel ezt a felvételt az oktatásban” – kezdte válaszkísérletét Gulyás Márton, ami máris problémás. Ha ugyanis nyilatkozatot adok valakinek, pontosan tudnom kell, azt hol, milyen formában adják közre, mire használják és mire nem. Egy rutinos nyilatkozó számára ez alapvető. Első hibapont.
Majd arról beszélt, nem gondolja, hogy attól, mert valaki fiatalkorú, befolyásolhatónak kell gondolni, olyasvalakinek, aki képtelen a kritikus gondolkodásra és az önálló vélemény kialakítására, svéd diákokról ezt gondolni pedig leegyszerűsítő álláspont.
Csakhogy amit Gulyás mond, nem más, mint irgalmatlanul nagy csúsztatás.
Merthogy nem állítottam a kérdésben semmi olyat, amivel ezen a ponton előhozakodott. Ellenben minden pszichológus (és szülő) pontosan tudja, hogy egy kisiskolás természetszerűleg még nem úgy gondolkozik, mint egy felnőtt, teljesen más kérdések foglalkoztatják, máshogy közelít és igenis szerepet játszik a neki adott információk elfogadásával kapcsolatban az intézményi tekintély: tehát, ha az iskolában arról beszélnek neki, hogy Magyarországon leépült a demokrácia, akkor azt fogja mondani, hogy Magyarországon leépült a demokrácia, hiszen azt is elhiszi, hogy XIV. Erik királyuk 1560 és 1568 között uralkodott, mivel felkészült tanárai elmondták neki, hogy ez így történt. Nincs erőteljes oka megkérdőjelezni azt, ami a tananyagban állításként szerepel. Józan gondolkodással nem várhatunk felnőtt emberével azonos kritikai gondolkodási készséget egy tízévestől, hiszen még jócskán a fejlődés időszakában van.
Gulyás aztán hosszan értekezik erről, még a magyar diáktüntetéseket is behozza, azt példázva, hogy a fiatalok bizony tájékozottak (bár nem sok kisiskolást láttunk a diáktüntetéseken). Nos igen, fő kérdéseik bizonyára mind a magyar demokrácia minősége körül sorjáznak, s bizonnyal az egyik leggyakoribb Google-keresésük is ehhez kapcsolódik.