Rendben van, Márton, de azt még mindig nem árultad el, hogy mi a fészkes fenéért pocskondiáztad a hazádat a svédeknek!

Másfél hete várunk egy férfias vallomást Gulyás Mártontól. Arról kellene beszélnie,

amelyben szánalmasan szomorú jelenségként állítják be a hazaszeretetet, és amelyben balos politikusok és szereplők adják egymásnak a szót a kiegyensúlyozott, sokoldalú és minőségi, hovatovább közszolgálati tartalomgyártás keretében.

E műsorban Márton, akinek egyetlen vágya a jogállam, arról beszél, hogy hazánkban 2010 óta bizony megszűnt a demokrácia, illetve panaszkodik a CEU helyzete miatt is. Szerepvállalása morális határokat súrol (ha nagyon udvariasak vagyunk) – vagy épp közelít a szülőföld elárulása felé (ha őszinték). 

Az üzeneteiben egyértelműen lejárató tartalmú, bő tízperces kisfilm mostanra a politika homlokterébe került, és felmerült az a kérdés is, hogy vajon miért is kéne a magyar Országgyűlésnek fejvesztve rohannia, hogy ratifikálja a svéd NATO-csatlakozást, azaz a szövetségi rendszer bővítését. Elvégre miféle szövetséges az, amelyik ezt műveli a másikkal? De ez a történet egy másik – nyilvánvalóan fontos – szála. Mi térjünk vissza Mártonhoz,

Csütörtökön a Partizán stábja közreadott egy bejegyzést a csatorna közösségi felületén, amely akár arra is alkalmas lett volna, hogy Márton végre színt valljon, de ezúttal sem volt meg ehhez a kellő bátorság. Ehelyett szerepet játszanak, s még ők tesznek úgy, mintha furcsa lenne, hogy a jobboldali sajtó bizony jókora kérdőjeleket rajzol „civil” projektjük fölé. A partizánosok továbbra is ragaszkodnak ahhoz a történethez, miszerint ők bizony „közfinanszírozott médium”, szó nincs itt külföldról érkező, megdöbbentően nagy összegekről, s hát nyilván nem lehet köreikben politikai elfogultság sem. 

„Mi ezután is azon leszünk, hogy rávilágítsunk minden olyan fontos problémára és rendszerhibára, mely az országban élő emberek sorsát alapvetően befolyásolja” – írják minapi szövegükben. Jó, hát talán nem mindenre, mert egy rakás baloldali ideológiai szenny van, ami nem zavarja őket – pedig döntően befolyásolja nemzetünk jövőjét ( avagy „az országban élő emberek sorsát” ), hogy sikerül-e azokkal átmosni a fiatalabb nemzedékek elméjét. Tehát inkább csak azokra a problémákra mutatnak rá, amik nekik és szerintük fontosak, s amiktől politikai tőkét remélnek. 

Olvasva azonban a bejegyzést, s elmerengve annak fent idézett részén, még mindig, óhatatlanul ott motoszkál bennünk a gondolat: rendben van, Márton, de még mindig nem árultad el, mi a fészkes fenéért pocskondiáztad a hazát külföldön! Miért tartottad fontosnak, hogy egy, a fiatalok gondolkodását alapvetően befolyásoló, egyoldalú, hazug propagandaanyagban szerepet vállalj? (Te, aki annyira híve vagy a kiegyensúlyozott és pártatlan tájékoztatásnak...) Miért nincs benned még mindig annyi kurázsi, hogy kiállj és beszélj erről? Miért nem mész a dolgok elébe és engeded, hogy faggassanak? 

Egyébként hosszú magyarázkodás helyett akár még egy bocsánatkéréssel is beérnénk.

Látod, ilyen „a torkon ragadt politika”.

(Nyitókép: képernyőfotó a Partizán „Most ti kérdezitek Marcit! | POP extra | Kérdések nélkül nincs változás” című adásából)