Bivalyerőstől a verhetőig – kit tud legyőzni Marco Rossi válogatottja a csúcson maradásért?
Ön szerint ki lenne a legjobb ellenfél a magyar labdarúgó-válogatottnak? Szavazzon!
Egy éve már az angolok elleni győzelemnek. A mérkőzés egyik kulcsszereplője mesél arról lapunknak, milyen volt belülről átélni a történelmi mérkőzést.
Írta: Báles István, Nagy Gábor
Napra pontosan egy évvel ezelőtt történelmi sikert aratott a magyar válogatott: a wolverhaptoni Molineux stadionban 0-4 arányban győzte le az angol nemzeti tizenegyet. Tíz napon belül játszottunk az olaszokkal, a németekkel és kétszer az angolokkal, ráadásul ezután a négy meccs után 7 pont szerepelt a magyar válogatott neve mellett a tabellán.
Több szempontból is emlékezetes maradt az angolok elleni idegenbeli találkozó, részletes riportunkat IDE KATTINTVA olvashatják.
„Az angolok elleni budapesti győzelem után éreztem azt, hogy az egész csapat elhitte: van keresni valónk a csoportban” – mondja a Mandinernek Nagy Zsolt, aki a németek után az angoloknak is betalált a Nemzetek Ligája csoportkörében. A válogatott játékos hozzáteszi: nyilvánvalóvá vált, ha csapatként működünk együtt, akkor meg tudunk verni bárkit. „Ezzel az elánnal mentünk neki a wolverhamptoni mérkőzésnek is.
Nem láttam senkiben kételyt, nem éreztem senkiben félszt.
A szövetségi kapitány – mint mindig – most is kiválóan felkészítette az egész csapatot” – emlékezik vissza Nagy Zsolt.
Arra a kérdésre, hogy milyen utasításokkal küldte ki a csapatot Rossi a pályára, a balhátvéd úgy válaszol: a kapitány olyan ember, aki minden meccs előtt megtalálja azokat a szavakat, ami után a játékos „maximális hőfokon” fut ki a gyepre. „Annyit még mindenképpen hozzáfűznék: minden mérkőzés előtt úgy fel vagyunk készítve, hogy 99 százalékban tudjuk, mit fog csinálni az ellenfél” – húzza alá a Puskás Akadémia játékosa.
„Dühösek voltunk, egyben óriási erőt adott nekünk, hogy kifütyülték a himnuszunkat. Arra gondoltunk, ezt csak úgy tudjuk visszaadni nekik, ha győzelmet aratunk” – hangsúlyozza, azt is megjegyezve: a mellette álló csapattársát se hallotta, úgy fütyültek az angol szurkolók a himnusz közben.
„Annyit azért még el kell mondanom, hogy a meccs előtt beraktak minket egy akkora öltözőbe, ahol még a masszőrpadot is alig tudtuk kinyitni.
Ez már egy olyan gesztus volt részükről, hogy mindenkiben felment a pumpa, még jobban akartunk bizonyítani a pályán”
– mesélte a válogatott labdarúgó.
Nem is kellett sokat várni az első magyar gólra, a 16. percben Sallai Roland az angol kapuba bombázta a labdát. A félidőben ezzel az eredménnyel vonultak az öltözőkbe a csapatok.
Nagy Zsolt elárulta: „azt kérte tőlünk Rossi, hogy ugyanazzal az elánnal álljunk bele a második félidőbe is, mint az első játékrészbe: védekezzünk egységesen, vigyük végig a kontrákat. Aztán ami ott történt, már történelem” – mondja, ugyanis Sallai a 70. percben újra bevette az Arsenal hálóőrjének kapuját. A 80. percben Nagy Zsolt egy kíméletlen bombával folytatta a gólgyártást, majd jött Gazdag Dániel, aki remek egyéni megoldással állította be a 0-4-es végeredményt.
„A második félidő végén pedig már úgy éreztük magunkat, mintha edzésen lettünk volna.
Mindenkiben duzzadt az önbizalom, jöttek a cselek, a szerelések, a passzok.
Mai napig egy hidegrázós érzés fog el, hogy az angol válogatott ellen így tudtunk játszani” – fogalmaz a Puskás játékosa.
„Percekkel a gólom előtt Rossiék kérdezték, hogy bírom-e még – meséli kicsit később. – Erre természetesen azt feleltem, ha leszakad a lábam, akkor is bírom. Amikor megláttam a labdát a hálóban, az volt az első gondolatom, milyen jó, hogy nem cseréltek le” – mondja a válogatott labdarúgó, aki mégis inkább a németek ellen szerzett gólját tartja emlékezetesebbnek:
az volt az első gólom válogatott színekben, ráadásul a Puskás Arénában.
Azt az unokáimnak is mesélni fogom. Azóta akármerre megyek, mindenhol megkapom, hogy mennyire hálásak a szurkolók azért az estéért”.
Így nyilatkozott a Puskás Akadémia játékosa a németeknek lőtt gólja után:
A válogatott játékos februárban az Újpest FC elleni Magyar Kupa-nyolcaddöntőben szenvedett térdsérülést és majdnem pontosan két hónappal ezelőtt esett át a műtéten. Arra is kíváncsiak voltunk, milyen a kapcsolata Marco Rossival, beszélt-e vele a sérülése óta. „Nagyon jószívű embernek tartom a kapitányt. Minden játékosára odafigyel. Hívott a sérülés után, mondta, hogy minél hamarabb vár vissza a válogatottba. Nemrég volt a 30. születésnapom, akkor is felhívott Rossi. Ebből is látszik, hogy milyen karakter ő igazán – nem felejtett el a sérülésem után sem” – emlékezik vissza Nagy Zsolt.
Az Eb-selejtezőkkel és a kijutással kapcsolatban megjegyzi: mindenki azért dolgozik, hogy ez az álmunk is teljesüljön. „Mindig a következő meccsre kell koncentrálni, nem szabad előre szaladni. Jó esélyünk van arra, hogy kijussunk. Azonban nem szabad lebecsülnünk senkit” – véli a futballista. Szerinte a Nemzetek Ligája-meccsek jó példák arra, hogy bármelyik csapat tud meglepetést okozni.
Kulcsfontosságú meccs lesz a montenegrói. Ha ott tudunk nyerni, akkor ott ragadhatunk a csoport elején.
Úgy gondolom, a szerbek elleni lesz a legnehezebb mérkőzésünk, s ott dől majd el, hogy ki jut oda az élre” – összegez a válogatott labdarúgó.
Nyitókép: ADRIAN DENNIS / AFP