Az iparkamara gazdasági évnyitóján Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a hazai beruházásokat mára kétharmad részben belföldi forrásból finanszírozza az ország, a külföldin belül pedig nem az uniós pénzek, hanem a közvetlentőke-befektetések dominálnak. Ennek ellenére persze nagy jelentősége és fontos piaci üzenete lenne, ha Brüsszel megkezdené végre a folyósítást. Van információja arról, mikor érkezhet az első utalás?
Ezek a források nekünk járnak. Csak az Európai Bizottság politikai okokból nem akar fizetni. Amit pedig Brüsszel az újabb és újabb – például a vagyonnyilatkozatokra vonatkozó – elvárásaival művel, az egy bohózatba illő történet. Halkan jegyzem meg, hogy már tavaly is elmaradt olyan uniós támogatásoknak a kifizetése, amelyek jogosan járnának nekünk, s így sikerült elérnünk 4,6 százalékos növekedést. Ha hozzáadnánk az előző évi szaldóhoz azt a néhány ezer milliárd forintot, amelyet meg kellett volna kapnunk, akkor még nagyobb lett volna a bővülés üteme. Én is osztom egyébként azt a véleményt, hogy a közvetlentőke-befektetések volumenére érdemes igazán figyelni, amely elsősorban a vállalkozásbarát magyar adórendszernek – például a 9 százalékos társasági adónak – köszönhetően tud egyre dominánsabbá válni. Az pedig elég beszédes adat, hogy a Magyarországon befektető cégek körében tavaly végzett közvélemény-kutatás során a válaszadók 90 százaléka úgy nyilatkozott, a következő befektetési helyszínnek is hazánkat választaná.
Az elmúlt években ahhoz volt szokva a gazdasági közvélemény, hogy a fiskális és a monetáris politika egy irányba húzott, mostanság viszont úgy tűnik, megbillent ez az összhang, a jegybank és a kormány ellentétesen látja a gazdasági folyamatokat. A miniszterelnök a kamarai évnyitón azt mondta, ez sokáig nem mehet így, muszáj együttműködnie a nemzeti banknak és a kabinetnek. Ön mit gondol erről?
Igaza van a miniszterelnöknek abban – és az elmúlt évtized is azt bizonyítja –, hogy a kormány és a jegybank gazdaságfejlesztési elképzeléseinek egy irányba kell hatniuk, különben nem leszünk sikeresek. Most a nemzeti bank egy más, egy visszafogottabb gazdaságpolitikát tartana helyesnek ahhoz képest, amit a kormány visz. Én viszont azt gondolom, a mostani helyzetben egyszerre teljesül a feszes költségvetési gazdálkodásra vonatkozó cél – hiszen a 2023-as hiánycél kőbe vésett, azaz felfelé nem változhat –, valamint a gazdaságélénkítés programja. Az Egyesült Államok azt az utat választotta, hogy inkább nőjön a munkanélküliség, és gyorsan mérséklődjön az infláció,
a magyar kormány szerint viszont inkább a munkahelyeket, valamint a bérek és a nyugdíjak reálértékét kell védeni, még akkor is, ha így csak lassabb ütemben csökken az infláció.