Puzsér politikai alkalmatlanságáról maga állította ki a bizonyítványát, amikor azzal indokolta a kudarcot, hogy nincs rá fogadókészség. Magyarán azok az emberek, akik eddig együtt hőbörögtek velük az utcán, semmit nem akartak, csak Orbánt megbuktatni.
Puzsér szövege ezen túlmenően nem érdekelte őket. Hogy Orbán után mi lenne, arról fogalmuk sincs, csak az érdekli őket, hogy a retinájuk, az agyuk ne érzékelje a jelenlétét, mert ugye az O1G az O1G. Nyilván hőbörögni sokkal egyszerűbb, mint országot vezetni. Ha azonban ezt ők fölfognák, akkor el is menne a kedvük az üres pufogástól.
Egyébként már a Megbékélésmenet mint elnevezés is nevetséges. Aki meg akar békélni, az nem az utcán hőbörög, főleg ha kiderül, hogy a magyarok nem vevők rá. A Polgári Ellenállásból pedig nem lesz párt, mert legalább azt látja Puzsér, hogy abból még nagyobb kudarc lenne.
Föl kellene fogni, hogy az embereknek van-e igényük a kormánypártoktól eltérő politikai közösségre vagy nincs. Tizenöt év óta újra és újra fényesen kiderül, hogy nincs.
Dobrevék a régi komcsikból, SZDSZ-es lelkületű, szélbalos alakokból – akik eddig is csak vattának kellettek a főnököknek – annyira épp hogy fönn tudták tartani magukat, hogy a pártvezérek bejussanak a parlamentbe, zsíros állásban támadhassák a saját hazájukat Brüsszelben. Persze minden érdemi eredmény nélkül. Föl kéne fogni, hogy az ellenzéki létnek, akár pártállami kommunisták képezik az alapját, akár napjaink politikailag sehova sem tartozó, balhémániás csőcseléke, nincs akkora társadalmi támogatottsága, hogy az legalább minimális többségre, egy kormányváltásra elég legyen.