Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Mandiner tartalomszolgáltatása megszűnt, azon kizárólag korábban közzétett archív tartalmak érhetők el.
Föl kellene fogni, hogy az embereknek van-e igényük a kormánypártoktól eltérő politikai közösségre vagy nincs. Tizenöt év óta újra és újra fényesen kiderül, hogy nincs.
Fennkölt érzés a tiszta szánalom, mondja Agatha Christie. S ha így közelítünk Puzsér Róberthez, akkor még hízelgünk is neki. A Népszavának adott interjújában ugyanis voltaképpen eddigi politikai pályafutásának orbitális kudarcára világít rá.
Nem véletlenül mondta róla Dúró Dóra a Hotel Lentulaiban, hogy Puzsér egy őrült.
Hadházy a rendszeres tüntetésekkel hagy föl, Puzsér pedig bejelentette, hogy nem valósult meg a Megbékélésmenet, így egy darabig ő sem fog ezzel bajlódni.
Merthogy az önfeledt igazmondás számukra többet ér, mondja. Puzsér és az igazmondás? Édes istenem.
Helyette kitalál valami hozzá illő bornírtságot, amivel ugyan benne maradhat a politikai közéletben, de hogy minek, a franc se tudja; mindenesetre mint potens politikusra nagyon kevesen fognak odafigyelni rá. Nem mintha eddig sokan tették volna.
Puzsér politikai alkalmatlanságáról maga állította ki a bizonyítványát, amikor azzal indokolta a kudarcot, hogy nincs rá fogadókészség. Magyarán azok az emberek, akik eddig együtt hőbörögtek velük az utcán, semmit nem akartak, csak Orbánt megbuktatni.
Puzsér szövege ezen túlmenően nem érdekelte őket. Hogy Orbán után mi lenne, arról fogalmuk sincs, csak az érdekli őket, hogy a retinájuk, az agyuk ne érzékelje a jelenlétét, mert ugye az O1G az O1G. Nyilván hőbörögni sokkal egyszerűbb, mint országot vezetni. Ha azonban ezt ők fölfognák, akkor el is menne a kedvük az üres pufogástól.
Egyébként már a Megbékélésmenet mint elnevezés is nevetséges. Aki meg akar békélni, az nem az utcán hőbörög, főleg ha kiderül, hogy a magyarok nem vevők rá. A Polgári Ellenállásból pedig nem lesz párt, mert legalább azt látja Puzsér, hogy abból még nagyobb kudarc lenne.
Föl kellene fogni, hogy az embereknek van-e igényük a kormánypártoktól eltérő politikai közösségre vagy nincs. Tizenöt év óta újra és újra fényesen kiderül, hogy nincs.
Dobrevék a régi komcsikból, SZDSZ-es lelkületű, szélbalos alakokból – akik eddig is csak vattának kellettek a főnököknek – annyira épp hogy fönn tudták tartani magukat, hogy a pártvezérek bejussanak a parlamentbe, zsíros állásban támadhassák a saját hazájukat Brüsszelben. Persze minden érdemi eredmény nélkül. Föl kéne fogni, hogy az ellenzéki létnek, akár pártállami kommunisták képezik az alapját, akár napjaink politikailag sehova sem tartozó, balhémániás csőcseléke, nincs akkora társadalmi támogatottsága, hogy az legalább minimális többségre, egy kormányváltásra elég legyen.
Rendszerváltásról nem is beszélve.
Még akkor sem, ha ott állnak mellettük a Fleck-, Bárándy-, Vörös Imre-féle, a grundot elfoglalni akaró, hazára törő vörösingesek, akik szellemi muníciót adnának nekik az ostobasághoz, és akik már ahhoz is ideológiát gyártanak, hogy győzni sem kell a választáson, akkor is lehet Alaptörvényt módosítani. Fleck mester rendszeresen forradalomról delirál, amit jogállamban fel szoktak függeszteni, ha úgy fordul a politika.
Magyarán akkor lehet törni-zúzni, randalírozni az utcán és a jogrendszerben, egészen addig, míg kényelmesen be nem rendezkednek a senki által meg nem választott Puzsérok, Hadházyk, Magyar Péterek és demokráciának hazudva a diktatúrájukat, hozzákezdenek a magyarok feletti uralkodáshoz.
Éppen úgy, ahogy a nyugati államok teszik az európai polgárok felett, ahogy Brüsszel teszi az Európai Unióban, amelyet mindenáron Európai Egyesült Államokká akar átalakítani, leverve a tagállamok önállóságát, egy központból irányítva 450 millió embert. És éppen úgy, ahogy Lenin csinálta annak idején Petrográdban.
Puzsérék kudarcot vallottak, s most magyarázzák a bizonyítványt.
Hogy ők nem is a politikai hatalmat akarják megdönteni, hanem nemzeti konszenzust akarnak teremteni a jobb- és baloldal felett. Puzsér kommunistának akarja beállítani a kormányt, magukat pedig tisztának, feddhetetlennek, szépnek. Mint mondja: „Azt reméljük, hogyha a posztkommunista ellenzéki szennyvíz a Fidesszel, vagyis a KISZ utolsó nemzedékével együtt lecsorog a lefolyón, talán eljöhet egy korszakhatár. És a Tisza politikusai esetleg már nem abba a mérgező közegbe lépnek be, amit az MSZP, a DK, a Párbeszéd, és a többi ellenzéki rendszerpárt képez maga körül.”
A parasztvakítás magasiskolája.
A Tiszából soha nem lehetett volna Tisza, ha nem fogad hűségesküt Manfred Webernek. Vagyis a baloldal neomarxista, egyszerűbben: kommunista képviselőjének, aki sajnos még nem csorgott le a lefolyón. S nem is fog, amíg Orbán és a Patrióták nem húzzák ki a dugót.
Jól mondta a krimi koronázatlan királynője: fennkölt érzés a tiszta szánalom.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Ki a szerencsétlenebb: aki érteni akarja a dolgokat, vagy aki félinformációkból alkot fals világmegfejtéseket? Francesca Rivafinoli írása.
(Fotó:Bodnár Boglárka MTI/MTVA)
Ezt is ajánljuk a témában
Most épp a matematika törvényei és a legfrissebb uniós (!) felmérések cáfolják a TISZA-vezért. Francesca Rivafinoli írása.
***
Bérelhető a Mandiner korszerű stúdiója, mutatjuk a részleteket!
Tudom, hogy parancsot hajtanak végre. Pont emiatt takartam ki ezen a képen az arcukat, nem akarom őket kellemetlen helyzetbe hozni. Tisztelet a rendőrségnek!
Rendkívüli ülést tartott csütörtökön az Országgyűlés, ahol a kormányoldal és az ellenzék között ismét éles szóváltások alakultak ki.
Armand Duplantis Budapesten forgatott klipjével debütált az Atlétikai Világdöntő himnusza.
A tűzijáték előtti félórában meglátogattam a gyermekvédelemből érkező 160 gyermeket, akik idén a Karmelita Palota teraszáról nézhették, finomságok kíséretében az esti programot.
Legyen szó a szocialista-liberális koalíciókról, a Fideszről, vagy a frissen hivatalba lépett Tisza-kabinet eddigi ténykedéséről.
