A központi bank jelentésében tüstént szemet szúr a lassuló gazdasági növekedés, amely bár a költségvetés szempontjából negatív fejlemény, a közgazdaságtani összefüggések alapján az infláció szintjére jótékonyan hathat. A Mandiner által megkérdezett elemzők felhívták a figyelmet arra, hogy mind a hazai, mind a nemzetközi prognózisok a recesszió elkerülését vetítik előre Magyarország esetében. „A GDP-növekedés várhatóan mérsékelt lesz az évben, erre vonatkozóan a kormányzati és az európai bizottsági előrejelzések eltérnek: előbbi 1,5, utóbbi 0,1 százalékos éves bővülést vetít előre 2023-ra. Látva azonban a negatív európai várakozásokat és azt, hogy például a Nemzetközi Valutaalap az uniós országok felében recesszióra számít, annak elkerülése már önmagában jelentős eredménynek tekinthető” – mondja lapunknak a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője. Palóc André szerint a magyar gazdaságpolitika egyik, ha nem a legnagyobb kihívása ezért az lesz, hogy miként tudja jelentősen mérsékelni az inflációt. Mindezt úgy, hogy a gazdaság közben nem fordul recesszióba, és a foglalkoztatottság is kedvező marad, vagyis megőrzi a munkahelyeket és a családok megélhetését. A PM várakozásai alapján 2023-ban
alapvetően az export húzhatja majd a GDP-növekedést. „Ez azonban természetesen jelentősen függ az európai gazdasági klímától és az energiapiactól” – magyarázza az elemző, megjegyezve: bár az energiatarifák most éppen a múlt nyárinál alacsonyabb szinten állnak, a tavaly tapasztalt kilengések és rekordárak, valamint a most már tartósan magasabb energiaár-színvonal megváltoztatta az európai és így a hazai termelést is, átalakítva annak egyik alapvető pillérét, az olcsó és stabilan elérhető energiahordozókat.
A Századvég szakembere a további kihívások között említi, hogy a korábbi évek stabil gazdasági növekedését nagyban támogató magas beruházási ráta a kabinet előrejelzése szerint idén visszaesést mutat majd, amiben nagy szerepet játszik az állami invesztíciók befagyasztása. Ennek azonban egyrészt jelentős inflációmérséklő hatása lehet, másrészt az is látható, hogy a prognózis alapján a következő évtől ismét jelentős beruházási fellendülés várható, ami könnyen segíthet újra növekedési pályára állítani a magyar gazdaságot.
A Palóc André által már említett IMF számításaira az Oeconomus vezető kutatója is kitér, kiemelve: a valutaalap, valamint a Gazdasági Fejlesztési és Együttműködési Szervezet közel sem olyan borúlátó, mint a gyakorlatilag stagnálást váró Európai Bizottság. Mind az IMF, mind pedig az OECD ugyanis legalább 1 százalékos növekedési többletet lát a magyar gazdaságban az eurózóna tagállamaihoz képest: előbbi 1,8, utóbbi 1,5 százalékosra teszi GDP-arányos bővülésünk mértékét, ami a 0,5 százalék körülire várt eurózónás teljesítménynél jóval csinosabbnak mondható.
Pásztor Szabolcs szerint e növekedési többletnek három tényező ágyazott meg. Egyrészt az, hogy a beruházások terén Magyarország az első három uniós ország között volt a koronavírus-járvány előtt, alatt és után. Másrészt az exportunk ugyancsak lendületes növekedést tudott felmutatni, amit az energiaárak növekedése és a cserearányromlás most beárnyékol, de a korábbi eredményekből azért még mindig lehet profitálni. Emellett a szakember a fogyasztás kiemelt szerepére hívja fel a figyelmet, amely a járvány után – jórészt a bőkezű kormányzati juttatások, gazdaságpolitikai eszközök hatására – dinamikusan mozgatta a magyar gazdaságot. Szerinte különösen fontos, hogy a szerényebb jövedelmű társadalmi csoportok körében ezután se essen jelentősen a fogyasztás, hiszen az minden gazdasági szektorra negatívan hatna. Ezzel kapcsolatban nem jó hír, hogy a friss kiskereskedelmi adatok azt mutatják, a háztartások elkezdték jócskán visszafogni kiadásaikat, amiben változás Suppan Gergely, a Magyar Bankholding vezető elemzője szerint csak az év második felétől remélhető, amikor a várhatóan visszaeső infláció és ennek következtében az újra emelkedő reálbérek hozhatnak élénkülést.
Mind az IMF, mind az OECD legalább egyszázalékos növekedési többletet lát a magyar gazdaságban az eurózóna tagállamaihoz képest”