Önt is bosszantják a felugró reklámok, a megakadó videólejátszások, a sütik vagy a csetbotok? Csokorba gyűjtöttünk öt idegesítő jelenséget a betárcsázós internet utáni korszakból.
Semmi kétség, életünk jelentős része „átköltözött” az internetre. A világháló segítségével kommunikálunk, dolgozunk. A neten tájékozódunk, intézzük bevásárlásainkat. Sőt, a legtöbben itt intézzük hivatali ügyeinket is. Csakhogy e világ nem pusztán könnyebbségeket, bosszúságokat is hozott életünkbe.
A legtöbbször persze a felugró reklámok „zavarnak” be. Erre viszont azt mondanák többen, hogy „de akkor miért nem használnak az emberek ad blockert?” Egyrészt sokan nincsenek tisztában a szűrőprogrammal, hogy azt miként és hova lehet telepíteni. Másrészt vannak olyan felületek, például a telefonos applikációk, ahol reklámblokkoló programok futtatására nincs esély. Ennek hétköznapi orvoslására pedig egy megoldása van: fizessünk a tartalomszolgáltatónak.
***
A legtöbb szakösszeállítás természetesen a felugró, úgynevezett „popup” reklámokkal kezd. Nem véletlenül. Ezek az elő- vagy felugró ablakok sokszor megnehezítik a böngészést. Telefonon, táblagépen és számítógépen egyaránt. Hiába olvasnánk például híreket, akár itt a Mandiner felületén (a hírlevél-feliratkozást követően),
Kellemetlen jelenség, azért, hogy növeljék a feliratkozási konverziót.
A szisztéma egyébként sokat finomodott az utóbbi időkben (köszönhetően az egyre komplexebb algoritmusoknak, amely már nem engedi az ismétlődő, kéretlen reklámok felugrását); ezzel együtt az átkattintási hajlandóságunk is megnőtt. Örülnek a webshopok.
De nem pusztán a nemzeti kormányoknak, a felhasználóknak is tele van a begye a techóriásokkal. (És most itt nem az adózási szokásokra, illetve a személyiségi jogok védelmére gondolunk.) Az előbb említett „popup” reklámok terjedésében kulcsszerepe van a Google nevű cégnek (4,3 milliárdan használják ezt a keresőmotort), ezáltal az úgynevezett „Google Ads” reklámok pedig mindenhova beépülnek. Még a személyes szféránkba, a csetalkalmazásokba is. Az a jobbik eset, ha cipőreklámokkal bombázzák az embereket. Gyakran ugyanis célzott politikai üzenet kerül be beszélgetéseink közé szorulva, elég az Avaazra gondolni.
Fontos azonban hozzátenni, a Google egyúttal sztenderizálni is próbálja a reklámokat: a felugró, agresszív hirdetéseket a techóriás sem díjazza. Épp ellenkezőleg: azzal próbálja terjedésüket akadályozni, hogy ezeket az oldalakat hátrébb sorolja a Google-találatok között.
Több mint kétmilliárd aktív felhasználója van a világ tán legnagyobb videómegosztó portáljának, a YouTube-nak. A Google vállalatóriáshoz tartozó weboldal sokáig csak etette a felhasználókat, hogy ingyenesen lehet megnézni a videókat. Ám pár éve
Ezekből gyakran az elsőt, vagy még a másodikat sem lehet „átugorni”, ha nem fizetünk. Ha igen, ismét „reklámmentesek” lehetünk; a YouTube meg tömi szépen a videókészítőket.
Bárhol járunk, a böngészést az esetek többségében egy „elfogadással” vagy „visszautasítással” kell kezdenünk. A „süti” (angol nevén cookie) egy kis fájl, amely a weboldalak meglátogatásakor kerül a számítógépre. Telefonra. Táblagépre.
Pontosabban fogalmazva: a cookie egy olyan információcsomag, amit a szerver küld a készüléken használt böngészőnek, majd a böngésző visszaküld a szervernek minden kérés, oldallátogatás alkalmával. Céljuk, hogy valamilyen állapotot rögzítsenek, és azt megjegyezzék, eltárolják. Ilyen állapot lehet mások mellett böngészési tevékenységeink, így a korábban megtekintett oldalak adatai. Természetesen mindezt GDPR-kompatibilisen, mivel személyes adatokat bizonyos célokra kizárólag az érintett kifejezett, előzetes hozzájárulását követően lehet kezelni, és a hozzájárulást részletes és egyértelmű tájékoz-tatásnak kell megelőznie.
Jobb esetben ezek a „sütik” a munkamenet végeztével, tehát az adott oldal (és a browser) bezárásával törlődnek a készülékekről. (Persze, manuálisan szintén lehet ezeket törölni, de ahogy azt az ad blocknál említettük, itt sincs mindenki tisztában a browserek „tisztításával”.) A tartalomkészítők számára viszont kulcsfontosságú a létük: többek között ezek és a külső szolgáltatók (a már említett Google mellett a Facebook/Meta cég is idesorolható) mérőkódjaival készítik az oldalstatisztikákat; a felhasználók profilozását (demográfiai adatok, érdeklődések).
Ha túl is jutnak a felhasználók a „sütik” kezelésén, előfordulhat, hogy akad még egy lépés: lekapcsolni a csetbotokat, akik ugyan
Ezek főképp webshopokon, pénzintézetek online felületein bukkannak fel.
Akár az okos készülékeinken futó programokat (és frissítéseiket) nézzük, akár a honlapokat böngésszük, mindig beleakadunk ehhez hasonló üzenetekbe: „hibák kijavítása”, „felhasználói élmény javítása”. Fejlesztői oldalról semmi más nem történik, mint fejlesztik az applikációt a mi „érdekünkben”. De ezzel összességében a felhasználókat billentik ki komfortzónáikból. Mert vagy nem sikerül problémamentesre a frissítés. Vagy annyira megváltozik a felület, hogy gyakorta azt sem lehet megtalálni, hol lehet bejelentkezni: megadni az e-mail címet, jelszót.
Képek: Mandiner
Didier Reynders-szel még 2021-ben készített interjút a Mandiner. Amikor a korrupcióról kérdeztük, a biztos felállt az asztaltól, és elviharzott.
Orbán egyelőre nem mondhatja ki, hogy Csurkának mindenben igaza volt, de a Mandiner már kimondhatja, és a Magyar Nemzet is.
Mondom: elfogadom a volt EP képviselő „legendás” tudását, finom modorát, és azt a hirtelen érkezett szerecsen-mosdatást is.
Tizenhat év alatt nem lehet majd hozzáférni az oldalakhoz.
Bocsánatot nem kért, csak távozott. Angolosan.
Milliók fogják használni a legújabb alkalmazást.
Az elemző az Indexnek nyilatkozott.
Ki volt ez a vértanú, Szent Luca, akit egyesek félnek, míg mások dicsőítenek? Ennek jártunk utána!
