Ofella Balázs tíz évet töltött a Francia Idegenlégióban, most megírta élményeit.
Tálibok elleni tűzharc, afrikai kultúrsokk, orosz–ukrán háború, avagy mit ér egy légiós, ha magyar? Ofella Balázzsal, a TEK katonai kiképzőjével, a Tíz év a Francia Idegenlégióban című könyv szerzőjével, a Gerilla-regények fordítójával készített interjút a Demokrata.hu, ebből szemezgetünk.
„Amikor benne vagy, akkor megszűnik körülötted a világ, csak a harc létezik. Elönti a véredet az adrenalin, ami nagyon hasznos, de azért nem ad szupererőt. Az érzékszerveid kiélesednek, és csak a lényegre koncentrálsz, iszonyúan felpörget, utána lelassít. Mostanában sportolás közben, ejtőernyőzéskor vagy ökölvíváskor érzek hasonlót” – írta le érzéseit Ofella, aki eloszlatott egy tévhitet is a francia idegenlégióval kapcsolatban.
„Sokan azt hiszik, hogy a különleges erőkhöz tartozunk, és egy szál késsel bedobnak minket a dzsungelbe, az ellenség vonalai mögé, hogy elvágjuk a torkukat. Összetévesztenek Rambóval, pedig mi normál reguláris katonák vagyunk. Egyesek azt gondolják, hogy leszerelés után mindenki bűnöző lesz, pedig a legtöbben tisztességes polgári vagy egyenruhás állásban folytatják.
Ezért is írtam meg az emlékeimet, hogy hiteles történetet mondjak el rólunk”
– mondta.
Arra a kérdésre, hogy hol érte a legnagyobb kultúrsokk, így válaszolt: „Afganisztánban és Maliban, az tényleg a legsötétebb őskor. A civilekkel általában nem volt szoros kapcsolatunk, de azért köztük éltünk sokáig, olykor a házaikban szálltunk meg, és láttuk, hogy miket művelnek: a kislányokkal brutálisan bántak, a nőket sokszor minden előzmény nélkül megverték. Amikor kislányoknak adtunk csokit, a fiúk kitépték a kezükből, rúgták őket, és elég nagy sokk volt az is, amikor őrségben, az éjjellátóval láttuk, hogy a férfiak szexuális viszonyt folytatnak kecskékkel, birkákkal. A vécézésnek sem voltak szabályai, ahol rájuk jött, ott leguggoltak és könnyítettek magukon az utcán, aztán elkaparták homokkal”.
„Megkérdeztem a fiúkat, hogy most mi a helyzet, és azt mondták, hogy totális béke van. A szerbek meg a horvátok is állandóan együtt bandáztak, mert értették egymás nyelvét, és ott bent visszavedlettek „jugoszlávvá”. A magyar közösség elég összetartó volt. Az öregek már az elejétől fogva segítettek, tanácsokat adtak. Mi, magyarok leginkább a lengyelekkel meg a bolgárokkal voltunk jóban” – idézte fel Ofella.
A Demokrata.hu teljes interjúja itt érhető el.
Nyitókép: MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Ma már jóval kevesebb magyar orvos fontolgat tartós külföldi munkavállalást, mint a 2010-es évek elején. Csökkent az orvoselvándorlás, több külföldi jön viszont hazánkba.
A színésznő Gyötrő Sándorné bőrébe bújva fejti meg a nagy magyar valóságot.
A magyar miniszterelnök szerdán elárulta, mikor fog interjút adni a Telexnek.
„Sosem adok interjút olyan embereknek, akiket külföldről fizetnek” – mondta a miniszterelnök.
Ukrajna őszinte és jó tanács helyett illuzórikus reményt kapott nyugati szövetségeseitől.
Innen érthető meg Hadházy Ákos tavaszi kijelentése is, amelyben úgy fogalmazott, hogy ukrán mintára Majdan-típusú felkelésre van szükség.
Az ukrán elnök végül elismerte a realitásokat, fordulópont jöhet a kommunikációban és a háborúban is.
A pontos feladatát vagy a beosztását egyelőre nem tudni.
