Mire törekszik a Spinelli-csoport? Egy befolyásos föderalista hálózat ügyét mozdíthatja előre az Európai Parlament minap elfogadott, Magyarországról szóló újabb határozata.
Szeptember 14-én, szerdán adta elő Gwendoline Delbos-Corfield jelentését az Európai Parlamentnek, amelynek lényege, hogy „Magyarország nem demokrácia”, és az európai értékek érvényesülésének rendszerszintű fenyegetettsége valósul meg hazánkban. A jelentés alapján a testület másnap határozatot fogadott el azonos tartalommal.
Határozott, kemény megállapítások ezek, ugyanakkor a határozat jogi természetéből adódóan leginkább a hazánkkal kapcsolatos politikai narratíva építésére alkalmas. A Delbos-Corfield-jelentés tartalma és hangulata ismerős lehet – nagyjából négy éve fogadták el Judith Sargentini jelentését is.
ennek alapján indult meg az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke szerinti eljárás.
Az elmúlt négy év során az Európai Unió Tanácsa többször is tanácskozott a jogállamiság magyarországi helyzetéről. 2019 szeptemberében, ugyanezen év decemberében és 2021 júniusában. Legutóbb idén május végén ültek össze az Európai Unió tagállami miniszterei, hogy a témát megtárgyalják. A tanácskozás szakmai szinten zajlik azóta is, ahol a magyar delegáció tagjai kötelesek válaszolni az összes feltett kérdésre. Az eljárás azóta is tart,
az Európai Parlament politikai megfontolásokból született „Sargentini-határozata” továbbra is lebeg a levegőben.
Kézenfekvőnek tűnik, hogy az ebből adódó frusztráció szülte Gwendoline Delbos-Corfield idei jelentését is, amelynek plenáris vitáján a Magyarország elmarasztalásában érdekelt politikusok alig győztek panaszkodni a látszólagos tétlenség miatt.
A Sargentini-jelentés egyik legnagyobb hibája az volt, hogy olyan területekre is kiterjedt, amelyek szabályozására az Európai Uniónak nincs hatásköre. Ezt a hibát a jelentéstevő csúsztatásoktól és pontatlanságoktól hemzsegő politikai narratívaépítéssel próbálta palástolni.
Ezzel az eszköztárral persze a Delbos-Corfield-jelentés is él.
A jelentéstevő a Magyarországgal szemben az Európai Bizottság által megindított kötelezettségszegési eljárásokra például úgy hivatkozik, mintha azok önmagukban bizonyítanák a jogállamisági problémák fennállását. A valóság ezzel szemben az, hogy ezekben
Továbbá, a 31 oldalas jelentés indokolásának jelentős hányadát teszi ki az, hogy a jelentéstevő az Emberi Jogok Európai Bíróságának végre nem hajtott ítéletei miatt vádaskodik. Ezek az állítások kontextus nélkül azt sejtetik, mintha Magyarországon jogon kívüli állapot uralkodna ezeknek a döntéseknek a vonatkozásában. A jelentés alapján most az Európai Parlament azt követeli, hogy Magyarország hajtsa végre ezeket az ítéleteket.
Valójában az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteinek végrehajtását az EU-tól függetlenül működő Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ellenőrzi. Azt, hogy melyik ítéletet hajtották végre, és melyik végrehajtásával késlekednek, nem az Európai Parlament, hanem ez a szerv dönti el.
Ahogy arra félmondatok szintjén a jelentéstevő is utal, a végrehajtás ellenőrzése ezekben az ügyekben még nem zárult le, ezek az ügyek máig folyamatban vannak az Miniszteri Bizottság előtt. Rögzítendő az is, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 46. cikke lehetőséget teremt arra, hogy a Miniszteri Bizottság értelmezési, illetve jogsértési eljárást indítson a végrehajtási hibák orvoslása céljából.
Ehelyett Magyarország és az Európa Tanács között folyamatos az egyeztetés az ítéletek végrehajtása kapcsán.
A Delbos-Corfield jelentéssel tehát a Sargentini-dokumentumával kapcsolatos problémák megismétlődnek, ha lehet, még inkább szembe tűnően. Az idei dokumentumban ilyen és ehhez hasonló fordulatokat olvashatunk:
„Magyarország (…) az újságírókkal szemben egyre szigorúbb drákói törvényeket alkalmazó országok között szerepel.” A jelentéstevő a Riporterek Határok Nélkül (RSF) 2022. évi sajtószabadság-indexére hivatkozik. Ezzel kapcsolatban érdekesség, hogy habár az RSF-re általában független és tárgyilagos jelentéseket készítő szervezetként hivatkoznak,
méréseik objektivitása és érvényessége még a tudományos életben is elismert Britannica szerint is megkérdőjelezhető.
Olvasható továbbá, hogy „(…) Magyarországon a migránsok jogaival foglalkozó civil társadalmi szervezetek számos akadályba ütköznek törvényes és fontos munkájuk elvégzése során a jogszabály-módosítások, pénzügyi korlátozások és az illetékes hatóságok által hozott egyéb operatív és gyakorlati intézkedések következtében.”
A magyar kormány álláspontja a kontinensen átívelő gazdasági migrációval és azzal kapcsolatban, hogy mit tekint „biztonságos harmadik országnak”, ismert. A dán deportációs elképzelésekről, miszerint az Afrikából érkező migránsokat Ruandába kellene kitelepíteni, itt olvashat.
A jelentéstevő viszont nem foglalkozik azzal, hogy az orosz-ukrán háború miatt 2022 júniusi állás szerint 1.312.550 fő érkezett menekültként Magyarországra. Ez a nyári időpont most csak azért lényeges, mert ekkor tette közzé az ENSZ menekültügyi főbiztosa gyorsjelentését, amelyben többek között leírta:
„A nemzeti hatóságok továbbra is azon dolgoznak, hogy úgy a határátkelőkön, mint a regisztrációs pontokon kielégítsék az országba érkezők azonnali igényeit, ideértve az oktatás, az átmeneti szállás és a szükséges eszközök biztosítását is. (…) A helyi hatóságok és a humanitárius aktorok jelen vannak a határátkelőknél és [különböző] városi helyszíneken egyaránt és szorosan együttműködnek a segítségnyújtásban (…).”
A „bűnlajstromban" áll azt is, hogy „a Közép-európai Egyetemnek el kellett hagynia Budapestet.” Ez tényszerűen annyiban igaz, hogy
a CEU székhelye Bécsbe költözött, de az oktatás és a kutatás Budapesten jelenleg is zajlik.
Szó esett a jelentésben a Labrisz által kiadott „Meseország mindenkié” című gyermekeknek szóló progresszív szellemiségben íródott mesekönyvről is. Ez a mesekönyv a megszokottól eltérő felvilágosítási formákat tartalmaz és azért került terítékre az Európai Bizottságnál, mert a fogyasztóvédelmi hatóság szerint a mesekönyv kiadásáért felelős Labrisz Leszbikus Egyesület tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott a forgalmazáskor.
A hivatal indoklása szerint az egyesület elmulasztotta feltüntetni a könyvön, hogy a vásárló ezúttal nem szokványos mesekönyvet tart a kezében, hanem olyat, amelyben egyes történetek például a hagyományos nemi szerepektől eltérő viselkedési mintákat jelenítenek meg.
A fogyasztóvédelem álláspontja ezzel kapcsolatban az volt, hogy a mesekönyvet megvásárolva a fogyasztók „tudtukon kívül a mesék szokott tartalmán túlmutató tartalommal találkozhatnak, és a könyv megvásárlásáról félrevezető információk alapján dönthetnek”. A döntés bővebb elemzése, és a döntést övező kommunikációs háború kritikája itt olvasható. A jelek szerint azonban Gwendoline Delbos-Corfield nem olvasta el.
A fejlemények elemzése szempontjából nemcsak maga a jelentés, de a jelentéstevő személye is érdekes. Gwendoline Delbos-Corfield francia nemzetiségű politikus, 2019 óta képviselő az Európai Parlamentben, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportjában. Cseh Katalin momentumos európai parlamenti képviselő kollégájaként szintén az Európai Parlamentben működő Spinelli-csoport tagja.
A Daniel Freund által vezetett Spinelli-csoportnak
(ez a tagállami szuverenitás jelentős csorbulásával járna). A csoport nevét Altiero Spinelliről kapta, aki már az 1980-as évek elején is az alapító szerződések e célt szolgáló módosításával foglalkozott.
A Spinelli-csoport 2018-ban adta közzé legfrissebb erről szóló kiáltványát (Kiáltvány Európa jövőjéről: egy közös sors), amelynek utolsó előtti mondata így szól:
„A Spinelli-csoport hálás Soros György úrnak politikai reformra vonatkozó pénzügyi hozzájárulásáért [Fund for Policy Reform] és az Európai Föderalisták Uniójának támogatásáért.”
Soros befolyása nemcsak a Spinelli-csoport működése kapcsán merül fel. 2019-ben az European Council on Foreign Relations nevű kutatóintézet közzétett egy publicisztikát, amelyet négy európai főváros, Zdeněk Hřib (Prága), Rafał Trzaskowski (Varsó), Matúš Vallo (Pozsony) és Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere írt. ECFR-t az Open Society Foundations is támogatja.
A „Hogyan gyógyíthatja meg Közép-Európát az alulról szerveződő demokrácia” („How grassroots democracy can cure the ills of central Europe”) című cikkben a politikusok a Szabad Városok Szövetségét mutatják be. Ez egy progresszív kezdeményezés, a baloldali főpolgármesterek pedig
A lobbi Gwendoline Delbos-Corfield jelentése útján komoly részeredményt könyvelhet el: az Európai Parlament által szeptember közepén elfogadott határozatban már ez áll:
„[Az Európai Parlament] felhívja a Bizottságot, hogy találjon módot az uniós források helyi önkormányzatokon és nem kormányzati szervezeteken keresztül történő elosztására, amennyiben az érintett kormány nem működik együtt a jogállamiság érvényesülésének hiányosságaival kapcsolatban.”
Kép: KISBENEDEK ATTILA / AFP
Magyar Péter 2024-ben még a nyitottságot és az átlátható jelöltállítást ígérte, mára azonban a Tisza Párt jelöltjei néma fegyelemben, sablonszövegekkel bújnak a nyilvánosság elől.
A gazdák szerint az EU már nem tartja stratégiai területnek a mezőgazdaságot és az élelmiszer-előállítást.
A Patrióták egyre nagyobb befolyást szereznek, és alapjaiban alakíthatják át a migrációs, gazdasági és zöldpolitikai döntéseket.
Közleményt adtak ki a Patrióták.
Új módszerekre lesz szüksége Daniel Freundnak.
Nem engednék, hogy kivételt kapjunk az energiaszankciók alól.
Erről fog szólni a tavasz.
Hortay Olivér, a Századvég szakértője a számok mögé nézett, és sokkoló adatot közölt. A matek egyszerű, de fájdalmas: ennyibe került nekünk eddig a háború, és ez még csak a jéghegy csúcsa.
