Megadja Gábor megköszönte Hont Andrásnak a „menstruáló libnyikeket”

„Ma tíz éve, hogy ez a cikk megjelent. Az utolsó írások egyike, amelynek következménye volt. Nem is kicsi” – tette ki Hont András kedden azt, a HVG-ben 10 évvel ezelőtt megjelent írást, melyben először értesülhettünk a Schmitt Pál doktori disszertációja körüli plágium gyanújáról. A botrány pár héttel később a köztársasági elnök lemondásához vezetett. 

„Hogyne. Azt a kérdést azért föltettük akkor, hogy UGYE további következmények is lesznek – akár ellenzéki politikusok esetében, akár olyanok esetében, akik – Schmitt Pállal ellentétben – az akadémiai életben tevékenykednek, és mégis foximaxis papírokkal meg lopott holmival tanszékvezetnek. Persze, persze, mondták a független médiákok. Tudtok mondani egy esetet is? 
Ennyit a függetlenül objektíven oknyomozó médiákok őszinte szándékairól. Legalább egy nyomorult nyakunkon ragadt korábban marxista, ma liberális-demokrata akadémikoszt lebuktattak volna, de nem. Pedig bőven lett volna alapanyag. Nekik egy »fideszes« skalp kellett” – véli a kontra főszerkesztője, Megadja Gábor. 

„Ennyiről szólt a történet, és nem többről. Szó sincs semmiféle tisztulási folyamatról, morális mércékről és hasonlókról. 
Az ezt követő kínos csönd minden plágium-üggyel kapcsolatban igazolta azokat, akik az ún. függetlenobjektív médiákokat a kezdet kezdete óta politikai erők kinyújtott karjaként tartotta számon. De legalább tényleg van tanulsága az ügynek, csak nem az, amit az érdekeltek vagy mai napig naivák kiolvasnak belőle” – áll a bejegyzésben. 

Hont András kommnentben kérdezte a Kontra főszerkesztőjét

„Azért ennek a posztnak a lényegét majd magyarázd el” – kérte Megadja Gábort Hont András. 

„1. Változtat-e az ügy megítélésén bármit is, hogy szerinted nem azok voltak a következmények a későbbiekben, aminek szerinted lennie kellett volna? Rendben volt-e ezektől függetlenül, hogy Magyarország köztársasági elnöke úgy használt doktori címet, hogy disszertációjának »törzsanyagát« eredeti készítője még csak tudományos munkának sem szánta? Levon-e ez bármit az újságírói, kutatói munka minőségéből?

2. Észrevetted-e, hogy volt azután más plágiumügy is? Kormánypárti és ellenzéki egyaránt. Semjén-ügyben nem kisebb személyiség védte meg a címszereplőt, mint Hiller István, a Gyurcsány-ügy, amelyet ugyan nem a hvg.hu robbantott ki, de kellően nagy teret szentelt neki, meg bizonyítható sem volt, van rá tippem, miért, de ez megint aligha egy újság bűne. Ahogy az sem, hogy a Schmitt-ügyet követően egyszerűen nem érdekelte a közönséget a többi hasonló eset. »Uncsi« – mondta egy fiatal olvasónk akkor.

3. Megakadályozta-e a nem függetlenobjektív médiát bármi, hogy ezt követően ellenzéki politikusokról vagy balosnak tekintett értelmiségiekről hasonlókat derítsen ki? Volt ehhez elegendő pénze, energiája, tudása? Ha nem, akkor az miért a hvg.hu hibája? Ha volt, akkor miért nem csinálta?” – kérdezte Hont András. 

Megadja Gábor válaszolt a baloldali publicistának

– felelte a kommentre a Kontra főszerkesztője. „Aztán volt nagy fogadkozás, hogy lesz még sok ilyen. Ehhez képest volt a bukó Semjén-ügy (még egy »jobbos skalp« kísérlete), meg Feri ügye, amit már nem az oknyomozásilag rendben lévő portál hozott nyilvánosságra. Tehát akkor két fideszes skalpolási kísérlet. Én a szándékról beszélek. És az is oké, hogy »nem érdekelt senkit«, csak akkor nem kell a tisztítási vágyról szóló hamuka, ez egy sikeres skalpolási kísérlet volt, ennyi” – válaszolta Megadja Gábor, aki köszönetét fejezte ki Hont Andrásnak a kommentje révén a falára érkező „menstruáló libnyikekért”.

– tette hozzá. 

Fotó: MTI/Vajda János