Azt magyarázzátok el nekem, hogy van az, hogy valakiről minden kikerülő információt meghamisítanak

Ha ezt nem tudjátok elmagyarázni, akkor azt mondjátok meg, hogy miként akadhat olyan nagykorú, cselekvőképes ember, aki mindezt elhiszi.

Vitába szállt Megadja Gábor és Hont András Schmitt Pál plágiumügyének 10. évfordulója kapcsán a Facebookon.
„Ma tíz éve, hogy ez a cikk megjelent. Az utolsó írások egyike, amelynek következménye volt. Nem is kicsi” – tette ki Hont András kedden azt, a HVG-ben 10 évvel ezelőtt megjelent írást, melyben először értesülhettünk a Schmitt Pál doktori disszertációja körüli plágium gyanújáról. A botrány pár héttel később a köztársasági elnök lemondásához vezetett.
„Hogyne. Azt a kérdést azért föltettük akkor, hogy UGYE további következmények is lesznek – akár ellenzéki politikusok esetében, akár olyanok esetében, akik – Schmitt Pállal ellentétben – az akadémiai életben tevékenykednek, és mégis foximaxis papírokkal meg lopott holmival tanszékvezetnek. Persze, persze, mondták a független médiákok. Tudtok mondani egy esetet is?
Ennyit a függetlenül objektíven oknyomozó médiákok őszinte szándékairól. Legalább egy nyomorult nyakunkon ragadt korábban marxista, ma liberális-demokrata akadémikoszt lebuktattak volna, de nem. Pedig bőven lett volna alapanyag. Nekik egy »fideszes« skalp kellett” – véli a kontra főszerkesztője, Megadja Gábor.
„Ennyiről szólt a történet, és nem többről. Szó sincs semmiféle tisztulási folyamatról, morális mércékről és hasonlókról.
Az ezt követő kínos csönd minden plágium-üggyel kapcsolatban igazolta azokat, akik az ún. függetlenobjektív médiákokat a kezdet kezdete óta politikai erők kinyújtott karjaként tartotta számon. De legalább tényleg van tanulsága az ügynek, csak nem az, amit az érdekeltek vagy mai napig naivák kiolvasnak belőle” – áll a bejegyzésben.
„Azért ennek a posztnak a lényegét majd magyarázd el” – kérte Megadja Gábort Hont András.
„1. Változtat-e az ügy megítélésén bármit is, hogy szerinted nem azok voltak a következmények a későbbiekben, aminek szerinted lennie kellett volna? Rendben volt-e ezektől függetlenül, hogy Magyarország köztársasági elnöke úgy használt doktori címet, hogy disszertációjának »törzsanyagát« eredeti készítője még csak tudományos munkának sem szánta? Levon-e ez bármit az újságírói, kutatói munka minőségéből?
2. Észrevetted-e, hogy volt azután más plágiumügy is? Kormánypárti és ellenzéki egyaránt. Semjén-ügyben nem kisebb személyiség védte meg a címszereplőt, mint Hiller István, a Gyurcsány-ügy, amelyet ugyan nem a hvg.hu robbantott ki, de kellően nagy teret szentelt neki, meg bizonyítható sem volt, van rá tippem, miért, de ez megint aligha egy újság bűne. Ahogy az sem, hogy a Schmitt-ügyet követően egyszerűen nem érdekelte a közönséget a többi hasonló eset. »Uncsi« – mondta egy fiatal olvasónk akkor.
3. Megakadályozta-e a nem függetlenobjektív médiát bármi, hogy ezt követően ellenzéki politikusokról vagy balosnak tekintett értelmiségiekről hasonlókat derítsen ki? Volt ehhez elegendő pénze, energiája, tudása? Ha nem, akkor az miért a hvg.hu hibája? Ha volt, akkor miért nem csinálta?” – kérdezte Hont András.
Nos, mint írtad volt, a dolognak meglett a következménye”
– felelte a kommentre a Kontra főszerkesztője. „Aztán volt nagy fogadkozás, hogy lesz még sok ilyen. Ehhez képest volt a bukó Semjén-ügy (még egy »jobbos skalp« kísérlete), meg Feri ügye, amit már nem az oknyomozásilag rendben lévő portál hozott nyilvánosságra. Tehát akkor két fideszes skalpolási kísérlet. Én a szándékról beszélek. És az is oké, hogy »nem érdekelt senkit«, csak akkor nem kell a tisztítási vágyról szóló hamuka, ez egy sikeres skalpolási kísérlet volt, ennyi” – válaszolta Megadja Gábor, aki köszönetét fejezte ki Hont Andrásnak a kommentje révén a falára érkező „menstruáló libnyikekért”.
Így könnyebben pörög a cukorhegyi”
– tette hozzá.
Fotó: MTI/Vajda János