MSZP-elhalás: ki kapcsolja le a villanyt?

Azzal, hogy Karácsony Gergely hivatalosan is miniszterelnökjelölt-jelölt lett, még jogosabb a kérdés: mi szükség van a továbbiakban az MSZP-re? Ha ugyanis a főpolgármester nem szállt volna ringbe – erre pár hónappal ezelőttig reális esély volt –, akkor a szocialistáknak keresni kellett volna valakit, aki elindul az előválasztáson. Ekkor pedig még mutattak volna arra utaló halványan pislákoló jelet,

De Karácsony vállalta, így felsorakoztak mellette, látszólag boldogan, de valószínűleg a fogukat csikorgatva. Hiszen egy olyan politikust támogatnak, akit nem ők, az egykori nagy kormánypárt, hanem formálisan egy alig (vagy inkább csak papíron) létező alakulat, a Párbeszéd jelölt erre a posztra.

Ráadásul meg kell osztozniuk rajta az LMP-vel, amely szintén a végelgyengülés határán vagy már azon is túl van.

Biztos nem felejtik el azt sem az MSZP-ben, hogy 2012-ben még azt mondta Karácsony egy politikai fórumon, hogy a szocikat jobban utálja, mint a Fideszt. A 2019-es önkormányzati választás előtt pedig azzal hozta az MSZP-t – és a helyi erős emberüket, Tóth Csabát – kínos helyzetbe, hogy egy háttérbeszélgetésen közölte, ha visszamegy Zuglóba, ott elássák; majd utalt arra is, hogy többször megfenyegették a családját.

Ezeket a békákat kénytelenek voltak lenyelni, és hihető, hogy meg is könnyebbülhettek, hogy szeptemberben nem kell senkit vágóhídra küldeniük. Az ugyanis a helyzet, hogy a parlamenti küszöb környékén tántorgó szocialisták között egyetlen olyan politikus sincs, aki az egyébként nem túl erős miniszterelnök-jelölti derbiben esélyes lenne

ellen.

Az elmúlt 10-15 évben ugyanis minden potens szocialista politikust elüldöztek vagy maga szedte a sátorfáját. 2010 után a fiatalítás jegyében tették partvonalra a nagy öregeket (Lendvai Ildikót, Szekeres Imrét, Kovács Lászlót és a többieket), majd kiváltak Gyurcsány Ferencék és vittek néhány hangadó figurát a DK-ba. Az elnökhelyettesük, Simon Gábor 2014-ben volt kénytelen venni a kalapját, mert kiderült, hogy az osztrák bankszámláján 240 millió forint landolt, s nehezen tudta megmondani, hogy került a pénz oda.

Az előző parlamenti választás előtt kicsinálták az egyik legsikeresebb politikusokat, a Szegeden eredményeket elérő Botka László polgármestert. Majd nemrégiben árulónak kiáltották ki a korábbi vezetőjüket, Mesterházy Attilát, aki újra elnök akart lenni, és tavaly szeptemberben olyan tisztújítást tartottak, hogy a konspirációs módszerekre még az egykori kisgazdák is csettintenének. Jelenleg is bíróság vizsgálja az ott történteket.

Az önkormányzatokban is rendkívül meggyengültek. A már megbuktatott Botkán kívül nincs százezresnél nagyobb városban polgármesterük, a fővárosi kerületekben is csak három – miután a 18. kerületi Szaniszló Sándor és az óbudai Kiss László még időben átigazolt a DK-ba –, de Horváth Csaba kegyelemkenyéren él Zuglóban, miután Karácsony alaposan elverte a főpolgármesteri előválasztáson, Tóth József pedig csak a 13. kerületben ismert és erős, bár kétségtelen, hogy ott nagyon. A kispesti lacknerező Gajda Pétertől pedig inkább ők is megszabadulnának.

Így maradt nekik

akit alig ismer a közvélemény, és akinek nagyon nem áll jól a manapság egyre inkább kötelező harsányság és odamondogatás; meg a társa, Kunhalmi Ágnes, aki – ha éppen nem vihorászik vagy szalad neki egy ajtónak – időnként úgy csinál, mintha markáns véleményt megfogalmazó politikus lenne.

Van még Molnár Zsolt pártigazgató, aki annak ellenére maradhat már hosszú ideje felszínen az MSZP-ben, hogy zűrös ügyei vannak és sokak szerint a Fidesz felé is túl jók a kapcsolatai; továbbá számíthatnak még Ujhelyi Istvánra, aki időnként hazakiabál Brüsszelből. Végül a szűk vezetés tagja Hiller István, az országos választmány elnöke, aki felett eljárt az idő – de nem azért, mert 57 évesen idős lenne, hanem mert az ő professzori hozzáállása, a körülményes mondatfűzése, a programalkotás fontosságába vetett hite ma már nagyon korszerűtlennek számít.

Apropó, program. Bár könnyen lehet, hogy valóban készül ilyennel a szocialista párt, amelyet azután bedobnak a nagy ellenzéki közösbe – azután marad belőle, ami marad –, de ez sem változtat azon, hogy politológus legyen a talpán, aki megmondja, milyen értékrendet képviselnek. Persze szociáldemokratának vallják magukat, ám hogy ez konkrétan miben nyilvánul meg, s hogy ezzel kiket szólítanának meg, az rejtély. Beszélnek ugyan társadalmi igazságosságról, a hátrányos helyzetűek megsegítéséről, a gazdagok megadóztatásáról, adómentes minimálbérről, de inkább megszokásból és csak szőrmentén.

Egyedül

ő még jó mozgalmárként oda is láncolja magát egy multi kerítéséhez, ha kell, olykor-olykor pedig Korózs „Kamuvideós” Lajos csinál úgy, mintha a nép egyszerű gyermeke lenne, ám ő időnként eltéved a számok tengerében, s egyébként sem tudja kiválasztani, melyik mentősnek higgyen. Ilyen alapon a szocializmus megteremtését nyíltan felvállaló, a május elsejét szent napként tisztelő, 250 ezer forintos minimálbért követelő, a szolidaritást a nevébe is felvevő Szanyi Tibor-féle ISZOMM sokkal hitelesebb, őszintébb ebben a baloldali szerepben.

Az MSZP a Nyugat- és Európa-barát, (neo)liberális irányba sem nyithat, mert azon a területen – jó adag populizmussal megspékelve – már a DK a király; és éppen a Momentum tesz meg mindent a trónfosztásért – vagy legalább azért küzd, hogy a Főkamarás lehessen. De az is furcsa lenne, ha a szocialisták hirtelen zöldre váltanának, mert egyrészt ott van arra az MSZP-vel szimbiózisban élő balos Párbeszéd, másfelől a környezet- és természetvédelmet egészen más irányból megközelítő, az állam szerepét nem elutasító LMP. Ezzel persze el is dőlt, hogy a nagyvárosi támogatóik jelentős részét elbukták, hiszen

Megpróbálkozhatnának azzal, hogy vidéken visszaszerzik a szimpatizánsaik egy részét, hiszen 2010 körül szívfájdalom nélkül váltak százezrek MSZP-szimpatizánsból Jobbik-fanná, majd tartottak Jakabékkal akkor is, amikor azok szélsőjobbról indulva 180 fokos fordulatot vettek. De a megfáradt, elfásult, megöregedett falusi, kisvárosi vörös szegfűs tagság már beleunt a politikába, őket már nem lehet kiküldeni a barikádra.

S még Kordás László, az MSZP-vel korábban stratégiai szövetségben – vagy miben – álló Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke sem a szocialista jelöltet, Karácsonyt, hanem Dobrevet támogatja, amire lehet, hogy néhány szakszervezeti szaki felhorkan, de hogy emiatt nem kezdenek általános sztrájkba, az borítékolható.

Az MSZP-nek az a nagy szerencséje, hogy az ellenzéki listás osztozkodás után biztos kapnak annyi helyet, hogy 2022-ben alakíthatnak majd egy kis parlamenti frakciót. Ám könnyen lehet, hogy a legközelebbi tisztújítás során már nem társelnököket választanak, hanem azt az embert jelölik ki, aki véglegesen lekapcsolja a pártszékházban a villanyt.