Volt más út, mint a kiegyezés? – MANDINER PODCAST

A kiegyezés a mai napig egy megosztó esemény a magyar történelemben. Valakik a 48-as eszmék elárulását és a trianoni tragédia okait látják a kiegyezéssel létrejövő dualista rendszerben. Mások a „boldog békeidők” kezdetét, a gazdasági fejlődés alapjait kötik az 1867-es kompromisszumhoz. A kortársak körében sem volt egyöntetűen pozitív fogadtatása a szabadságharcot külső segítséggel leverő Ferenc Józseffel történő megbékélésnek. A megegyezést bíráló kortársak között volt Kossuth Lajos is, aki az 1867-es Cassandra-levélben adott hangot elégedetlenségének.

Mit rótt fel a Cassnadra-levélben Kossuth Deáknak? Vajon az emigrációban lévő kormányzó képes volt alternatívát nyújtani a kiegyezés helyett? – ilyen és hasonló kérdésekre kerestük a választ Tarján Tamással, a Rubicon Intézet tudományos segédmunkatársával.

„Kossuth képviselte az illúziókat és a vágyálmokat, s a Ferenc József-i Magyarország képviselte az azért nem annyira rossz valóságot. Ezt a kettőt nem lehetett összeegyeztetni, de ha a kettő összecsapott, akkor abból a gyakorlatban Kossuth került ki vesztesként. Az ő politikai elképzeléseire, az ő magyar jövőjére a politikai elit már az 1860-as években nemet mondott. Amikor kiszivárogtatták a Dunai Konföderációnak a tervét, akkor a magyar politikai elit, nem csak a Deák-i liberálisok, hanem az Apponyi György-féle konzervatívok is azt mondták, hogy ezt köszönjük, nem kérjük. Ismerős talán az a híres megszólalás a korszak egyik politikusától, hogy ha Bécsbe is mehetek egyezkedni, akkor miért akarnék Belgrádba vagy Bukarestbe utazni. Ez nagyon jól megmutatja a magyar politikai gondolkodást ebben az időszakban” – hangzik el a beszélgetés során.

Hallgassa meg a teljes adást!

Műsorunk az alábbi felületeken is elérhető:

Spotify

Google Podcasts

RadioPublic

Breaker

Apple Podcast

Overcast

Pocket Casts