„Legyünk büszkék arra, hogy magyarnak és romának születtünk” – Farkas András operaénekes a Mandinernek

Több mint öt éve már, hogy a Mandiner elkezdte a példaértékű cigány életutakat bemutató Roma Példaképek portrésorozatát. Most új lendülettel vágunk bele a folytatásba: Antal István és  Ásós Géza után Farkas András roma származású magyar operaénekessel beszélgettünk a sorsról, szeretetről, muzsikáról és az életben rejlő lehetőségekről!

***

Operaénekesként mikor fedezte fel a zene iránti szenvedélyét? Gyermekkori behatás áll mögötte, vagy később figyelt fel a muzsika hangjára? 

A művészi pályám kezdetén, az általános iskolában nem volt célom, hogy operaénekes legyek. Inkább a könnyedebb műfajok, a musical és a rockopera állt közel hozzám. Az akkori énektanárom, Dr. Lukáts Andrásné terelt a zenei pálya felé. Édesanyám beíratott zeneiskolába a testvéreimmel együtt minket azzal a céllal, hogy addig se legyünk rossz helyen, esetleg rossz társaságban. A zeneiskolában ütős szakon tanultam, nem gondoltam, hogy énekesi pályára megyek. Az alapiskola végén gondoltam rá először, hogy belevágjak a zenei pályán való továbbtanulásba. Több helyszínen is voltam meghallgatáson, nyílt napokon, de végül Győrben kötöttem ki. Az ottani tanárom Kőszegi Németh József volt, aki a komolyzene felé irányított. Egyre több klasszikus zenét hallgattam és végül beleszerettem. Amikor egy hétvégén hazamentem és a szüleimnek mondtam, hogy operaénekes szeretnék lenni, nagyon meglepődtek. Természetesen elfogadták és támogattak, amiben csak tudtak. Gondoltam, ha énekléssel foglalkozom, akkor a legmagasabbra teszem a lécet és próbálom átugrani. A konzervatórium elvégzése után

Az első próbám sikertelen volt, hiszen nem vettek fel a győri főiskolára. Később azonban ezt úgy fogtam fel, hogy a sors akarta így. 2012-ben, két évvel az érettségi után mentem el meghallgatásra Gulyás Dénes világhírű, Kossuth-díjas operaénekeshez. Ő Keönch Boldizsár kiváló tenoristához irányított – aki sajnos már nincs közöttünk –, aki Réti József, a kora egyik legnagyobb tenoristájának növendéke volt. Keönch Boldizsár lett az első mesterem, akitől rengeteget tanulhattam. 2013-ban sikeres felvételt nyertem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem klasszikus ének szakára, ahol egy évig Johannes von Duisburg basszbariton lett a tanárom. Egy évvel később Kertesi Ingrid nemzetközi hírű Liszt Ferenc-díjas operaénekesnő, érdemes és kiváló művész lett a mesterem. A mai napig megfogadom a tanácsait és minden felkérésem után konzultálok vele, szakmai segítséget kérek tőle. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen 2017-ben szereztem BA és 2019-ben az MA diplomámat. 

Milyen környezetben nőtt fel gyermekként?

Mondhatnám egyszerűen azt, hogy szerető családban és közösségben. Egy nyolcgyermekes család ötödik gyermekeként születtem Ajkán. Voltak nehéz helyzetek, nélkülözés, de a családunk mindig összetartott. Mindig felnéztem nagyobb testvéreimre, akik igyekeztek jó példával járni előttünk. Most mondhatom, mindegyik testvéremre büszke vagyok. Mindenkinek van szakmája, egy vagy több is, és megtalálták a helyüket. Szüleim hatása és motivációja nem elhanyagolgató. Édesanyám gyári munkás volt, édesapám pedig közel harminc évig bányászként dolgozott Padragkúton, majd a nyugdíjazása után fizikai munkából élt. Mindketten jó példák a kitartásra, küzdelemre. Ma már mindketten nyugdíjasok, és

Voltak példaképek, mentorok, akiket az évek során követni tudott?  

Az általános iskolában több tanár hitte azt, hogy előrébb juthatok. Segítettek is mindenben, főként az akkori énektanárom. Később a városban többen mellém álltak és támogattak. Az egyetemi éveim alatt tanárok, szakemberek és természetesen a Jezsuita Roma Szakkollégium is támogatott abban, hogy elérjem a céljaimat. 

A Jezsuita Roma Szakkollégium sok-sok tehetséges fiatalnak segítettek az évek során: miben látja az ehhez hasonló intézmények erejét? 

A szakkollégium biztososította a stabil hátteret ahhoz, hogy sikeresen lediplomázhassak. Ezen túlmenően kapcsolati tőkét és annak bővítését, szakmai tudást, ösztöndíjat, lakhatást, képzéseket, elfogadó és támogató közösséget adott. A legfőbb erőssége véleményem szerint a közösségi lét.

Együtt tudtuk megbeszélni a problémákat, de együtt tudtunk örülni a sikereknek is. Rendkívüli volt az is, hogy előttünk járó példaképekkel is találkozhattunk. Magyarországon már majdnem minden nagyobb egyetemi városban található roma szakkollégium, amely közösséget adhat a fiataloknak és támogathatja őket a sikeres diplomaszerzésben, életkezdésben. 

Mi az üzenete a fiatalabb roma generációknak? 

Mindenki találja meg a boldogságát, örömét az életben, ehhez dolgozzon kitartóan, tanuljon szorgalmasan és soha ne adja fel! Sokszor látszik kilátástalannak az élet, úgy érezhetjük, nincs tovább. De ezeket a gondolatokat el kell űzni, pozitívnak kell lenni és minden jóra fordul.

Legyünk büszkék a hagyományainkra, kultúránkra és arra, hogy magyarnak és romának születtünk. Szeressük a hazánkat és segítsük azokat, akik még keresik az útjukat, elesettek vagy nehezebb helyzetben élnek, mint mi. 

Mi a véleménye a magyar cigányság jelenlegi helyzetéről? 

Művészként az a véleményem, hogy vannak kifejezzen jó irányba haladó projektek, melyek a roma integrációt segítik. Egyre többen tudnak dolgozni, végzettséget szerezni, akár egyetemre járni. Nyilván nem lehet hátradőlni és azt mondani, hogy minden tökéletes. Innovatívnak kell lenni és új ötleteket és helyzeteket, segítő programokat kell alkotni, de ami jól működik, azt meg kell tartani és erősíteni kell.

Mennyiben súlyosbított a világjárvány a roma lakosság kilátásain?

A pandémia sokunkat lelassított és a gazdaságra sincs jó hatással. Mégis azt gondolom, hogy a gazdaságot valahogy, ha nehezen is, de újra lehet indítani. A lelki egészséget viszont nehezebb lesz.

ez lehet most normális folyamat, de a járvány után ezeket lesz érzésem szerint a legnehezebb leküzdeni és a normális kerékvágásba visszaállni. 

Ma is kiveszi a részét a roma közösség szervezéséből? 

Már a Jezsuita Roma Szakkollégiumban is igyekeztünk segítő kezet nyújtani azoknak, akik nálunk rosszabb helyzetben vannak. Szakkollégista társaimmal egy egyesületet is alapítottunk, amivel táborokat és jótékonysági koncerteket is szerveztünk egészen a pandémia kezdetéig. Ha ennek vége, folytatjuk a tevékenységünket, ami főként a kultúra megőrzése, újítása. A fiatalok felkarolása és segítése,

Gondolkodó művészként a kultúrában látom az erőt és lehetőséget a közösség építésére, az előítéletek megszüntetésére és az elfogadásra. 

Mit lehet a zenén keresztül átadni a fiataloknak? 

Úgy gondolom, hogy a zene minden élethelyzeten átsegíthet. Olyan dimenziókat nyit meg a lélekben, melyre a zene nélkül nem lennénk képesek. A zene olyan, mint a Szeretet. Mindenhol ott van, mindenkiben benne él, határtalan, megfoghatatlan, és ami a legjobb, hogy mindenkié. Alapműveltséget tudunk átadni, valamint értéket tudunk közvetíteni a zenén keresztül, legyen az hangszeres vagy vokális. 

***

Farkas András roma származású magyar énekművész, operaénekes. 2019- ben szerezte meg mesterdiplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, mestere Kertesi Ingrid Liszt Ferenc díjas operaénekesnő, kiváló és érdemes művész. 2012-2017 között a Jezsuita Roma Szakkollégium tagja, három évig a Diákbizottság vezetője volt. 2015-2019 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának elnöke. 2015-ben a Szakkollégiumban hallgató társaival megalapították a Magyarországi Ifjú Értelmiségi Romák Társasága Egyesületet, melynek elnöke, és amely szervezettel a Roma Koordinációs Tanács állandó meghívottja is. Számos díj és ösztöndíj nyertese: 2015. Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj, 2017-2019: Ajka Város Művészeti ösztöndíjasa. 2018-ban Pro Cultura Minoritatum Hungariae miniszteri díjat kapott a roma fiatalokért végzett példamutató munkájáért és a felzárkózásukat segítő tevékenységéért. Szólistaként énekelt a Mátyás-templomban, a Deák Téri Evangélikus templomban, valamint a Magyar Állami Operaházban. A hazai fellépéseken túl többször énekelt külföldön, így Szlovákiában, Ausztriában, Csehországban és Olaszországban is.