„A továbbtanulás egy álom, ugyanakkor menekülőút is” – Antal István a Mandinernek

Több mint öt éve már, hogy a Mandiner elkezdte a példaértékű cigány életutakat bemutató Roma Példaképek portrésorozatát. Most új lendülettel vágunk bele a folytatásba!

***

Roma fiatalként hogyan került éppen a szociológia szakra?

Az egyetemen szociálpolitikát végeztem, szociológiából pedig doktorálok, a disszertációm leadása és megvédése még hátravan. Miután leérettségiztem, arra jutottam, szeretnék olyasmit tanulni, amivel a közösség számára hasznossá tudom tenni magam. Nem volt könnyű bejutni a Pécsi Tudományegyetemre, és nagyon hálás vagyok, hogy mégis e gyönyörű városban tanulhattam. Már akkor érdekelt a közélet, a romaügy, elnyertem több különböző ösztöndíjat, próbáltam élni a lehetőségekkel. Sikerült.

Tudatosan hangzik. Mit szólt a család, a környezet?

Elviekben támogattak, de nem igazán tudták, miről van szó.

tizenkét éves korom óta egyedül nevelt, mégis segített ezen az úton. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy először a foci vitt előre, tizennégy évesen még inkább a labdára gondoltam, nem a tankönyvre, ami talán érthető. Aztán rájöttem, hogy a sport önmagában kevés. Nem volt egyszerű sztori, a továbbtanulás egy álom, ugyanakkor menekülőút is volt egyszerre.

Rögtön bekerült a jezsuita szakkollégiumba?

Már az egyetemi évek alatt találkoztam Hofher József jezsuita szerzetessel, és mondhatom, lelki vezetőmmé lett. Vele kezdtünk el azon gondolkodni, hogy a pasztoráción túl mivel lehetne segíteni az érvényesülésre vágyó, tenni akaró roma fiataloknak, akik bekerültek a felsőoktatásba. Hasonló kezdeményezések már korábban is voltak, ám a 2011-ben alakult, egyházi fenntartású bentlakásos szakkollégiumok valóban újdonságot hoztak. Friss diplomásként ott voltam a kezdetek kezdetén, rögtön belefolytam a munkába. Négy szakkollégium, református, evangélikus, görögkatolikus és a római katolikus oldalról a jezsuiták által létrehozott intézmény indult el akkor. Mára ez a hálózat jócskán kibővült.

Mennyire volt nehéz a kezdeti időszak? Minden érintett örült az elképzelésnek?

Az egyházak mellett a polgári kormány is elköteleződött a roma szakkollégiumok ügye mellett, nemcsak elvi, hanem anyagi támogatást is kaptunk. Valóban történelmi időszak volt, példamutató összefogás jött létre egy társadalmi szempontból kiemelkedő fontosságú ügyben. Ennek a hírét ugyanakkor el kellett terjeszteni, meg kellett győzni a célközönséget is arról, mennyire fantasztikus ez a felsőoktatási képzést kiegészítő lehetőség.

próbáltuk bevonni őket ebbe a munkába. Nem ment simán, de a kezdeti férőhelyeket rögtön be tudtuk tölteni. Aztán, ahogy jöttek a sikerek, egyre többen próbáltak bejutni hozzánk, bővült a keret.

Mi járt pontosan ezzel? Mit nyújt egy roma szakkollégium?

A képzés idejére szállást, ösztöndíjat, nyelvtanulási lehetőséget, izgalmas programokat, nem utolsó sorban pedig a közösséghez tartozás élményét. Mindez komoly felhajtóerővel is bír, hiszen az érettségi előtt állóknak is perspektívát jelent, a költségek miatt aggódó, nehéz sorsú szülőknek pedig biztonságérzetet adhat ez az intézmény. Mindez pedig nagyon komolyan erősíti a roma értelmiségi réteget. És még egy lényeges hívószava van: a szakkollégiumok vállaltan segítenek ápolni a kettős, cigány és magyar identitást is.

Mennyire sikerült az indulás óta tudatosítani az érintettekben, hogy a továbbtanulás a felzárkózás egyik kiemelt eszköze lehet?

Bár a roma közösség csupán egy-két százaléka jut el a felsőoktatásba, ez az arány szerencsére egy ideje folyamatosan javulóban van. Jelenlegi munkahelyemen, a Kopp Mária Intézetben vagy rövidítve a KINCS-ben végzett kutatásaink során arra jutottunk, hogy a cigány családokban megvan a nyitottság és a szándék a gyermekek taníttatására, szakmához jutására. A valóság, az anyagi háttér vagy a családtól, közösségtől való eltávolodás nehézségei azonban gyakran gátját képezik a felemelkedésnek.

Ezt láttam a szakkollégistákon is, ugyanakkor ez a jelenség egyébként nem feltétlenül romaspecifikus, a vidéken élő, szegényebb sorból érkező fiatalokra is jellemző lehet. A motiváció mindenesetre megvan, csak eltökéltnek kell lenni. Számos kormányzati intézkedés, egyházi és civil kezdeményezés erősíti ezt a folyamatot, vannak sikerek, de még nagyon sok a teendő.

Pontosan milyen feladatot végez a KINCS-en belül az ön által vezetett Társadalmi Csoportok Kutatóközpont?

2018-ban alakult meg ez a szervezeti egység, jelenleg heten vizsgáljuk a felzárkózási folyamatokat, programokat, kifejezetten családpolitikai szempontból. Ez igen sokféle kutatást jelent, elemezzük a szociálpolitikai rendszereket, a támogatások hatásait és a szegénységi adatok alakulását.

próbáljuk megismerni a roma többségű iskolák pedagógusainak motivációit, áttekintjük a kompetenciamérések eredményeit.

Milyen következtetésekre jutottak?

Mondok egy fontos példát! Egyik kutatásunk során kiderült: a tanulmányi eredményeket nem a roma-, hanem a családi háttér befolyásolja. Ahol rendezett, anyagilag stabil a „hátország”, ott jobban megy a tanulás. Az oktatási rendszer önmagában és általában az ilyen hiányosságokat nem tudja eléggé hatékonyan kompenzálni. Vizsgáljuk ugyanakkor azokat a tényezőket, támogatói lehetőségeket is, amelyek segítenek eljutni az általános iskolától az egyetemig a hátrányos helyzetű fiataloknak. Számos ilyen út van, akár egy borsodi zsákfaluból is be lehet kerülni az orvosi egyetemre.

A kormány korábban kijelölt 300 olyan hátrányos helyzetű települést, amelyek felzárkózását egyfajta mintaprogram keretében próbálja elősegíteni. Az ügygazda a Belügyminisztérium. Ebben a projektben is van dolguk?

Vizsgáljuk ezeket a településeket, háttéranyagainkkal segítjük az úttörő program megvalósulását. Az első körben 30, most már 70 helyszínen zajlik a minisztérium által koordinált munka. Az idén ez a szám tovább emelkedik majd.

többek között a családtámogatások igénybevétele vagy a termékenységi magtartás kapcsán, például léteznek olyan, inkább romák által lakott falvak is, ahol  ugyanannyi gyermeket vállalnak a romák, mint a többségi társadalomhoz tartozók. A pontos okokat kutatjuk és folytatjuk a demográfiai síkon zajló vizsgálatokat. Mindenesetre addicionális információkat tudunk adni a kormányzatnak arról, milyen hatásai vannak az egyes családpolitikai intézkedéseknek.

A kutatási eredményekből akár jogszabályi finomhangolások, módosítások is következhetnek?

Mi elsősorban információt tudunk biztosítani, a jogszabályok alakítása a politikai döntéshozók kezében van. Az a fontos, hogy a közösség javát szolgáljuk.

Ellenzéki vád, hogy a családpolitikai támogatások nem a szegényeket, hanem a középosztályhoz tartozókat, vagy az annál is gazdagabbakat segítik. Ezt igazolják a kutatásaik, vagy sem?

Érdemes fenntartásokkal kezelni az ilyen kritikákat, illetve az ellenzék véleményét. Ez a sommás megállapítás ugyanis hamis. A roma közösség esetében is óriási előrelépés történt 2013-at követően a foglalkoztatás terén. Soha nem dolgoztak annyian, mint a járványt megelőző időszakban, továbbá a gazdasági fellendülés eredményeit a szegényebb rétegek is erőteljesen érzékelték. A munkához kötött családtámogatási eszközöket pedig így a romák is igénybe tudják venni. Megnéztük, a felzárkózó településeken mennyien élnek az otthonteremtési kedvezménnyel, azaz a CSOK-kal, s arra jutottunk, hogy általában igen magas ez az arány. Vagyis a cigány családok is élni tudnak ezekkel a lehetőségekkel. Pozitív fordulatnak látom, hogy a segélyalapú politikáról a kormány áttért a foglalkoztatás-centrikus irányvonalra. Ennek sikerét a KINCS kutatásai is igazolják.

Ez az irányvonal szorosan a 2010 óta regnáló kormányokhoz köthető. Ha jövőre az ellenzék nyeri a választást, mire lehet számítani?

Szerencsére a 2011-ben magyar kezdeményezésre született uniós, és az arra alapozó nemzeti roma keretstratégia alapvetően rögzíti az irányokat. Európai szinten, a 2021 és a 2030 közötti időszakra újabb ilyen dokumentum készült el, ebből pedig újabb magyar keretstratégia is formálódik. Vagyis további tíz évre tudunk tervezni, megvannak a szükséges eszközök is. Ahogy eddig, a jövőben is fontos lesz a romaellenesség elleni küzdelem. Másrészt mindenki jobban él,

aligha örülnének annak, ha változna a mostani szisztéma. Természetesen, még mindig nem teljesen rózsás a helyzet, de már elindult valami, mert a közfoglalkoztatásból is egyre többen tudnak az elsődleges munkaerőpiacra bejutni. Folytatni kell a mostani programokat.

Említette az előítéletességet. Ezen a téren milyen változásokat lehet tapasztalni?

Érdekes módon erről nem lehet olvasni egy ideje kutatásokat. Létező problémáról van szó, személyes benyomásom ugyanakkor, hogy rendszerszinten csökkent ez a jelenség. Úgy vélem, a pozitív példák bemutatása jelenti az egyik leghatásosabb fegyvert a társadalmat mérgező rasszizmus ellen. Többek között ezért jelentettük meg a KINCS kiadásában a sikeres roma nőket bemutató kötetünket. Van még min dolgozni, fontos az őszinte, ám érzékeny kommunikáció is. A lényeg az, hogy a középpontban a gyermek legyen, ezt sokszor a jogvédő szervezetek is elfelejtik.

Mivel foglalkozik a kutatóközpont a következő időszakban? Mik a tervek?

Folytatjuk a családpolitikai intézkedések hatásának felmérését a roma közösségekben, továbbá a mostani programok hosszabb távú, több évtizedes következményeit is próbáljuk kutatni különböző elemzések révén. Külön foglalkoznánk a roma lányok, a roma fiatalok és idősek életkörülményeinek, kilátásaik alakulásával, a roma szakkollégisták motivációival, elképzeléseikkel, terveikkel. Ők már felzárkóztak, nekik sikerült, és érdekes kérdés, hogyan képzelik az életüket. És lesz dolgunk a már említett, a kormányzati programban résztvevő településeken is.

Önnek ki a példaképe?

Talán meglepő lesz, de Jézus Krisztus.

segít a mindennapokban. Úgy tapasztalom, ha őt követem, nem érhet valódi baj. Ez a valódi hivatásom.

Fotók: Mátrai Dávid