„A munkában hiszek, és ezt megbecsülik egyre többen” – vallja Ásós Géza békési cigány vendéglős. A helyben az Év emberének választott, ám díját helyi gyermekmentőknek felajánló vendéglőssel a roma gasztronómiáról, a nehéz időkben is töretlen vállalkozó kedvről, és a cigány társadalom fejlődési lehetőségeiről beszélgettünk. Roma Példaképek sorozatunk újabb portréinterjúja!
Több mint öt éve már, hogy a Mandiner elkezdte a példaértékű cigány életutakat bemutató Roma Példaképek portrésorozatát. Most új lendülettel vágunk bele a folytatásba: Antal István után most Ásós Gézával, a békési Kira Vendéglő vezetőjével beszélgettünk!
Forgács István interjúja.
***
Ha azt mondom, cigányok és vendéglátás, a legtöbben nagyon sokáig az éttermi cigányzenekarokat látták maguk előtt. Milyen érzés volt tíz évvel ezelőtt önálló cigány éttermet nyitni egy kisvárosban?
Nem a semmiből lett a vendéglő, ugyanis előtte nekünk már volt egy nonstop, azaz valóban éjjel-nappal nyitva tartó büfékocsink két éven keresztül. Street food – mondanák most biztosan sokan a gasztrobloggerek, de mi csak finom burgereket akartunk adni azoknak, akik odakanyarodtak hozzánk. Annak Kíra büfé volt a neve, azt nagyon hamar megismerték és megszerették az emberek, és onnan léptünk egyet előre azzal, hogy rendes éttermet is nyitottunk. Nem szégyen, őszintén elmondhatom, hogy nagyon nehéz volt az elején, kínkeservesen és nagyon lassan jutottunk csak egyről a kettőre. Sokan hitték, hogy néhány hónap után lehúzzuk a rolót, de én nem az a feladós fajta vagyok, és első klt évet túlélve pozitívba fordulhattak a dolgaink.
Sokan találták nagyon szimpatikusnak, hogy bele mertél vágni, de voltak olyanok is, akik erősen kételkedtek abban, hogy ez sikeres lesz. Korábban Budapesten a hasonló kezdeményezések mind elbuktak. Minek volt köszönhető, hogy talpon maradtál egy sokkal kisebb piacon is?
Ahogyan említettem, nagyon nehéz volt az első két esztendő. És bár ma már nem divat, de én az étterem mellett más is csináltam, azaz több lábon is próbáltam állni. Az építőiparban korábban egy kisebb csapattal sok munkánk volt, ezek egy része megmaradt az étterem megnyitása után is. Ez azt jelenti, hogy azokban az időkben
Sokat segített az is, hogy itt, Békésen elvállalhattuk a Magyar Pünkösdi Egyház szociális étkeztetési programjának a segítését. Úgy gondoltam, ha munka, megrendelés, megbízás van, azzal élni kell.
A családod végig elkísért eddig az úton, a gyermekeid gyakorlatilag az étteremben nőttek fel. Lehettek ti a bizonyosság arra, hogy a családi vállalkozások még mindig sikeresek lehetnek? Ha igen, akkor hogyan kell ezt jól csinálni, mit tanácsolnál másoknak?
Azt gondolom, hiszem, hogy mára megint eljutottunk oda, hogy nagyon sok vendég abba az étterembe szeret járni, ami családi vállalkozás, vagy ahol megtalálja a tulajt a pult mögött. A nyugati világban is a legkomolyabb presztízzsel azok az éttermek vannak, ahol érezni a tulajdonos személyes jelenélétét. És én úgy vélem, ma Magyarországon az az étterem nem lehet hosszú távon sikeres, ahol a tulaj csak havonta egyszer megy be, és akkor is csak azért, hogy eligazítsa az alkalmazottakat. Fontos, hogy a családi vállalkozásban is fizetni kell mindenkit. Nálunk az elején ez egyik unokaöcsém vállalta a futári feladatokat, a feleségem vállalt mindent, amit kellett, mint ahogyan én is, illetve a gyerekek is kivették a részüket minden lehetséges feladatból. Jó volt látni, érezni, hogy számíthatok rájuk, nem derogált a munka senkinek sem. Ki merem jelenteni, hogy lehet, sőt, kell is alapozni a családra, de mindenkit ki kell fizetni. A családot meg kell becsülni, és a család is megbecsüli a munkát. Régen a csárdát is úgy lehetett sikeresen vezetni, hogy a tulajdonos, a kocsmáros a szívét-lelkét beletette.
Itt szeretném megemlíteni, hogy a TV2-nek sokat köszönhetek. Rendszeresen főzhettem náluk, ami segített abban, hogy ne csak Békésben, de az egész országban megismerhettek – ez később nagyon sokat ért.
Akik téged ismernek, egytől egyig azt emelik ki veled kapcsolatban, hogy fáradhatatlan vagy, és hiszel abban, amit csinálsz. Mi kell ahhoz, hogy az ember ne veszítse el a hitét és menjen, csinálja megbicsaklás, elbizonytalanodás nélkül?
Hinni kell benne és kész. Ha hisz valaki magában, teljes szívvel, teljes odaadással csinálja a dolgát, azt elkíséri a Jóisten áldása, és megtalálja mindig a lehetőséget. 2013 februárjában az első kitelepülésünkön Szegeden mindenki csak értetlenkedett, amikor a standunknál látta a Kíra – Cigány étterem feliratot. Mert ilyet még nem láttak. És nekünk az ott akkor komoly deficit volt, bizalmatlanok voltak velünk. Időközben megváltozott már a dolog: ma már bárhova megyünk, mindenhol becsülnek, de ehhez nekem ott Szegeden el kellett hinnem 2013-ban, hogy lesz még ennél sokkal jobb is. És bizony lett!
Ezt mindenki láthatja valóban, hiszen evek óta vagytok megtalálhatók a legkomolyabb fesztiválokon, olyan rendezvényeken is, amelyeken komoly megbecsülést, presztízst jelent jelen lenni. Meg kellett szolgálni ezt a bizalmat a rendezvényszervezőknél? Érezted-e valaha is, hogy idegenkedve fogadnak?
A munkában hiszek, és ezt megbecsülik egyre többen. A cigánnyal szemben sok az előítélet, de ez változik, de biztosan sok idő kell hozzá. De a bizalmat meg kell szolgálni. Ha azt látja a többségi társadalom, hogy nem akarsz mindenáron kiríni a társadalomból,
Biztosan sokakat irritált volna, ha én nagy aranylánccal, meg gyűrűkkel az ujjamon kínálnám a portékám. Nekem nem ezek a dolgok a fontosak. Maradva még Szegeden, ott immár örömmel látják a szervezők, hogy évek óta ugyanazokkal jelennek meg a rendezvényeken – ebből azt látják, hogy a velem együtt dolgozók nem változnak. Ez igenis megbízhatóságot mutat. És azt mindenki örömmel látja maga körül.
A jó hírnév a szakmán belül is szájról szájra járva erősödhet. Hol és mikor találkoztál először azzal, hogy a jó híred megelőzött téged?
Sok hely van, ahol már várnak minket a rendezvényszervezők vagy a fesztiválozók. De van egy nagyon kedves sztorim. Ez is Szegeden történt. Délelőtt 10 óra, rossz idő, nincsen érdemi fesztivál, zárva voltunk még mi is. Idős női hang kopogtat a standunknál: „Géza, mikor nyitnak?” Válaszolok, hogy majd egy óra múlva. „Akkor majd visszajövök egy óra múlva, Géza, mert bizony a maga toros káposztája nem fekszi meg a hasamat. Azért a káposztáért pedig bárhova elmennék.” Nagyot nevettünk, leültettük, megvendégeltük. Ő biztosan vitte a jó hírünket sokfelé. Egy másik kereskedelmi tévécsatornán 32 héten keresztül volt önálló főzős műsorom, és nagyon jólesett megélni, hogy az ottani recepteket folyamatosan kipróbálták az egyes adások után emberek, és megírták utána, hogy hogyan sikerült. Ezzel meg is nőtt a követőim száma, bár ez kevésbé fontos szempont.
Ásósék Kira Vendéglője Békés városában
Fogalom vagy ma már nemcsak Békésen, Békés megyében, de szinte az egész országban is. Rajtad kívül számosan vannak mások is, akik a cigányok és gasztronómia kombót kínálják. Hogy látod, segíthet ez előítéleteket bontani?
Igen. És jó, hogy ebben mások is ott vannak, más ismert roma emberek is a tűzhely mögé állnak. A többségi társadalom igenis kíváncsi a mi konyhánkra, és ez eleve nyitottabbá teszi őket. Azt viszont tudni kell, hogy a többi, fakanalat ragadó ismert cigány már korábban letett valamit az asztalra, sokan eleve kíváncsiak voltak rájuk. Nálam viszont ez fordítva volt, előbb főztem és csak utána lettem ismertebb. Nálam nem volt megelőlegezett bizalom, nekem ezt meg kellett szolgálnom. Sok ezer ember elé kellett ételt tennem ahhoz, hogy én is megszolgáljam azt. Egy komolyabb fesztiválon, ha te vagy az egyetlen cigány konyhás, és sorban állnak az emberek előtted, az egyben nagyon komoly felelősség is. Az ország első cigány vendéglőjére kiemelt figyelem esik –
Mi csak a legjobbunkat adhatjuk.
A covid-járvány a teljes vendéglátó szektornak jelentett nagyon komoly megtorpanást. Ti viszont az első pillanattól fogva jól reagáltatok, nem estetek pánikba, mozdultatok a túlélés felé. Kértél tanácsot valakitől?
Nem. Azonnal nekimentünk a nehézségeknek. A feleségemmel beszéltünk át folyamatosan mindent, és mindig jutottunk valamire. Az egyik Facebook-posztunk alatt volt egy bejegyzés, hogy végre egy ember, aki nem panaszkodik, hanem tenni akar. Ennél nagyobb dicséret ebben a helyzetben szerintem nem is kell.
Hogyan működik most az étterem, mit kínáltok a korlátozások alatt?
Mi eleve azzal a koncepcióval indultunk el tíz évvel ezelőtt, hogy elsősorban cigány ételeket kínáltunk. A fesztiválokra is ezt vittük. De a pandémia ezt átírta, ezért most háromféle menü van, egyszerűbb ételeket kínálunk. Lángost, lepényeket és a hamburgeres múlt miatt burgereket, az utóbbihoz saját magunk sütötte bucit kínálunk! Ezek mind olyan ételek, amiket este is házhoz lehet szállítani. Csinálunk bőségtálakat, amik sokaknak egész napos megoldás. Déltájban viszont klasszikus kétfogásos menüt kínálunk baráti áron. Karácsonykor, szilveszterkor ideje korán le kellett zárnunk a rendeléseket, annyian rendeltek tőlünk ételt. Ezzel a megoldással most ugyan felére csökkent a bevételünk, de nem kellett senkit elküldenem, sőt, még egy mosogatós kolléga is kellett. És megyünk, csináljuk.
A rossz után mindig a jó jön. Én bizakodó vagyok.
Békés megyét sokan látják – főleg távolról nézve – reménytelen, sok gonddal küzdő, illetve leginkább csak küszködő térségnek. Te milyennek látod a megye jövőképét, lehet pozitív változás? Ha igen, mi kellene hozzá?
Az M44-es gyorsforgalmi út sokat fog segíteni a térségnek. Kecskemétig könnyen eljutnak sokan, és onnan nemcsak Szeged felé lehet majd továbbmenni. Azaz, lesz munkahelyteremtés, lesz igény a fejlesztésekre. Annak pedig a térség látja majd a hasznát.
A kormány nagyszabású vidékfejlesztési koncepcióban gondolkodik. Lehet ez kiút a vidék hátrányos helyzetű közösségek és konkrétan a romák társadalmi felzárkózására? Van fantázia az agráriumban, élelmiszeriparban, vidéki vendéglátásban?
A legteljesebb mértékig! Beszéljünk nagyon őszintén. Az én korosztályom, a negyvenes cigányok már nem tudnak elhelyezkedni irodában, és nem lesznek IT-programozók. De ha van munka az agráriumban, az lehetőség. Én magam példának okáért azonnal ötven embert tudnék elküldeni dolgozni. Bármilyen fejlesztés, ami munkaerőt igényel, az jó lehetőség.
Nagyon sokan vannak, akik az elsődleges munkaerőpiacon akarnak dolgozni. Azaz, ha a kormány segít az agráriumban, és lesznek versenyképes fizetések, az komoly esély a felzárkózásra.
Szintén a kormányhoz kapcsolódik és meg is kell kérdeznem, mert hiteles válaszadó vagy hozzá: segítheti a kisvállalkozásokat, hogy a kormány tízmillió forintig terjedő kamatmentes hitelt kínál a számukra tíz évre, hároméves moratóriumot kínálva mellé?
Nagyon komoly segítség lehet, főleg az olyan térségekben, ahol eleve forráshiányosak a vállalkozások. Arra kell majd figyelni, hogy a lehető legegyenletesebben próbálja majd meg elosztani a kormányzat ezt a támogatást, de nyilván a vállalkozásoknak is csipkedniük kell magukat, hogy megfeleljenek az elvárásoknak.
Tartja magát az a nézet is, hogy Békésben az agráriumnak komoly szüksége van a határon túli magyarokra, illetve akár konkrétan a távolabbról is érkező külföldi vendégmunkásokra is. Mutatja ez akár a lehetőséget is a helybeli fiatalok számára ahhoz, hogy hol érdemes munkát keresniük és találniuk?
Igen. De először a felnővő cigány generációnak kell megértenie, hogy a munka érték, és küzdeni kell a megélhetésért. És hogy a munka nem szégyen. Ha ezt megértik, akkor kevesebb külföldi kell nekünk a magyar gyárakba, magyar vállalatokhoz is.
De közben mindenkinek A6-os Audi kell. Szóval először a fiatal gyerekek fejében kell rendet tenni.
A minap derült ki, hogy az Év Embere lettél a helyi kereskedelmi rádió felhívására meghirdetett szavazáson. Aztán az is kiderült, hogy ezért 250 ezer forint is járna, de te ezt azonnal felajánlottad a második helyen végzett orvos által vezetett Viharsarki Gyermekmentő Alapítvány számára. Ilyenek a hétköznapi hősök? Erős ma még a vidéki szolidaritás?
Aki sokféle életet lát, az sokkal befogadóbb. A vendégkörömben Jóska bácsi, az utcaseprő ugyanúgy leül az asztalhoz, mint a milliárdos cégvezető. És bizony nem könnyű egyszerre befogadni egy ilyen széles spektrumot, de abban mindenképpen segít, hogy lássuk, mi minden és hogyan lehet érték, cél vagy éppen felelősség. A vidéki emberek sokkal közelebb élnek ma még egymáshoz, és jobban is érzik, jobban értik egymást. Ebben a címben nekem azt kell látni, hogy mit kaptam ezzel a címmel. Ez egy olyan erkölcsi elismerés, amire soha nem lesz esélyem többet. Olimpiai bronzérmes is volt a listán, meg orvos, aki koraszülött gyerekek százait mentette meg eddig. Komolyan meghatódtam. A legutolsó pillanatig nem hittem el, hogy én fogok nyerni. Nehéz volt elhinni. De aztán csörögtek a telefonok, gratuláltak, nagyon jólesett. Innen is szeretném megköszönni mindenkinek a bizalmát, a jövőben is mindent megteszek majd, hogy megszolgálhassam továbbra is.
(Nyitófotó: BEOL)
30 éves lett a félig vajdasági Nevergreen, ezt pedig új albummal és koncerttel ünnepelte a hazai doom- és gothic-élet legismertebb zenekara. A Harag és remény ráadásul méltó megjelenése a csapatnak.
Mindjárt itt a karácsony, és ez a legnagyobb vágyam: legyen békesség, jó lenne az egész világban, de legalább itt, Magyarországon; olyan szép ország a miénk, és olyan sok benne a tehetség, erre kellene inkább koncentrálni a sok energiapazarló küzdelem helyett – mondja az idén kilencvenéves Bodrogi Gyula. Ünnepi beszélgetés a bokszmeccsekről, a siker kiszámíthatatlanságáról és az örökre velünk maradó csodákról.
Interjút adott a korábbi főpolgármester.
A zenész őszintén értékelte a kormányfő törekvését a békére, miközben az EU-t komoly kritikával illette.
Izgalmas időszakot értékelt a miniszterelnök, aki kijelentette: Brüsszel elszakadt attól a valóságtól, amelyben élünk!
Olekszandr Szirszkij tábornok egy interjúban számolt be az ukrán haderő döntésének hátteréről.
A műhelyekben bármilyen járművet átalakítanak frontszolgálatra, a felesleges karosszériaelemeket eltávolítják és helyükre vaslemezeket, rácsokat hegesztenek vagy gumiabroncsokat aggatnak.
Óriási változás állt be január óta az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos közhangulatban.
