Mindenki személyesen Orbán kegyeiért küzd

„A magyar politikában kinek van ma országvíziója, és a többi szereplőnek miért nincs?

Először is azzal kell megküzdjön, s azt kell rögzítse az elemző, hogy nem lát bele a politikai szereplők fejébe, a valódi stratégiákra és a valódi víziókra csak visszakövetkeztethet az illetők taktikai lépéseiből. Alap, hogy hosszú távon nem lehet sikeres az a politika, amelynek nincsenek vagy csak nem látszanak a közjóra vonatkozó céljai, vagyis nincs víziója. E tekintetben komoly aszimmetria mutatkozik a kormányoldal és az ellenzék között. A Fidesz sok mindennel vádolható, de azzal nem, hogy ne tudná, milyen Magyarországot szeretne. És ezt a képet, ha olykor végtelenül leegyszerűsítve is, de a párt a választók elé tárja. Így, aki legalább felszínesen követi a politikát, képes értelmezni, néhány mondatban összefoglalni, mit akar a Fidesz a hazával. Az ellenzék titokzatosabb. Nem kétlem, hogy némely politikusának nemcsak a hatalompolitikáról van elképzelése, hanem a helyesről és a jóról is, ám a cselekedetekben ennek kevés nyomát lehet felfedezni. Aminek oka az aszimmetrikus médiahelyzet, a kormányoldal erőforrásfölénye, a képességbeli hiány, s oka lehet a hatalmi machinériából eredő megfontolás is. Amíg csak annyit érzékel a választó, hogy ezek a hölgyek és urak kormányt kívánnak buktatni, addig viszonylag könnyű közös táborba terelni a szavazókat. Abból viszont csak baj származna, ha nyilvánvalóvá válnának az ellenzéki pártok közötti szakpolitikai különbségek az egészségügyben, az oktatásban, a kultúrában.

Mi Orbán Viktor víziója? Mit gondol a világról és benne Magyarország helyéről?

Megint csak hadd szögezzem le: az elemző nem tudhatja, mit gondol valójában a politikus. De hosszú ideje komoly erőfeszítéseket teszek azért, hogy közel kerüljek a válaszhoz, nem csupán a szakmám okán, hanem mert személyesen is végtelenül érdekel, mi a különbség a kommunikáció és a valóság között. Zömmel abból tudunk kiindulni, amit a politikus beszél, és egy olyan profi, mint Orbán Viktor, képes következetesen elrejteni a valós gondolatait, a véleményét, a céljait. Szóval, azt nem tudom, mit akar a miniszterelnök, azt inkább, hogy a céljaival kapcsolatban mit szeretne elhitetni a nyilvánossággal. Aztán a következtetések hitelesítésére természetesen rendelkezésre állnak informális csatornák, beszélgetések.

Mire jutott?

Szerintem abban rejlik Orbán évtizedek óta tartó sikeressége, hogy a valódi, mély céljaihoz következetesen, kételymentesen ragaszkodik. Ennek tudható be, hogy a jobbára hatalompolitikai megfontolásból változó víziói – liberálisból konzervatívba, onnét plebejusba – harmonikusan úsztak át egymásba. Ez a mostani, önrendelkezést és szuverenitást hirdető »szemben a világgal« attitűd, a magyar állami öncélúság gondolata, a konzervatív, kereszténydemokrata értékrend, benne a nemzetek Európájával, valamint azzal, hogy a politika a lakosság többségének akaratát kell hogy képviselje, nos, ez a mix, úgy hiszem, teljes egészében a sajátjává vált. Most tart ott, hogy végre azt képviseli, amit gondol a világról. Rosszindulatúan azt mondhatnánk, hogy ráégett a szerep, de inkább úgy fogalmazok, hogy azonossá vált vele.”