„Nem jókedvünkből vétóztunk” – Kovács Zoltán a Mandinernek

A magyar és a lengyel kormány által bejelentett vétó megakasztotta a következő uniós költségvetés, illetve a gazdasági mentőcsomag elfogadását. A koronavírus-válság miatt leginkább forráshiányos déli országok aligha örülnek. Csörögnek már a telefonok?

Természetesen zajlik egy folyamatos párbeszéd, minket azonban senki nem hibáztathat a kialakult helyzetért. Már a folyamat legelején rögzítettük az álláspontunkat, a magyar Országgyűlés által jóváhagyott mandátummal mentünk tárgyalni a végül megegyezéssel záruló, júliusi csúcsra is. A soros német elnökség számára is egyértelművé tettük: nem fogadhatjuk el új, „jogállamisági” feltételek utólagos beemelését a tagállami vezetők által kialkudott megállapodásba. Nem mi szegtük meg a szavunkat.

Miért az idézőjel a jogállamiságnál?

Mert mi az uniós csatlakozásunk óta valamennyi feltételnek, elvárásnak megfelelünk, ahogy az alapszerződésnek is. Így természetesen nincs a jogállamisággal semmi gondunk. Csakhogy a mostani, az uniós források kifizetését tisztázatlan módon korlátozó kritériumrendszerben nem erről van szó. Nincs is pontosan definiálva, mit értenek ezúttal jogállamiságon.

Akkor miről van szó?

Az elmúlt tíz évben, de különösen a 2015-ös migrációs válság óta látjuk, hogy

a brüsszeli baloldal részéről politikai bosszúhadjárat folyik Magyarország ellen, s immár Lengyelország ellen is, a bevándorlás elutasítása miatt.

Most egy újabb zsarolóeszközt igyekeznek bevezetni, akárhogy is hívják, amit bármikor felhasználhatnak ellenünk. Csakhogy később ezt más tagállamokkal szemben is élesíthetik. Különösen aggályos, hogy nincs benne fellebbezési lehetőség.

Úgy tudjuk, ennek beemelését Orbán Viktor is javasolta az uniós vezetőknek írt levelében. Ha lenne jogorvoslat, az a megegyezés felé vinné a konfliktust?

Az egész eljárásra nincsen szükség, jelenleg is megvannak a szükséges garanciák. És ha már pénzügyi érdekekről van szó: a déli államoknak valóban óriási szüksége lenne gyorsan forrásokra, ahogy Európa vergődő gazdaságának is a megújulásra, kilábalásra. Ennek tükrében különösen is elképesztő, hogy a rendes források mellett a hitelt is az úgynevezett jogállamisági kondíciókhoz kötnék. Bizarr, egyben felháborító elem, mégiscsak emberéletekről van szó!

A magyar ellenzék szerint a vétó beismerése annak, hogy a kormányfő nem akarja, hogy a körmére nézzenek, Donald Tusk pedig azt mondja: Európa ellen van, aki a jogállamiság ellen van. Egészen más olvasat.

A baloldal régóta azt állítja, hogy csak ők képviselik Európát. Ne essünk bele a csapdájukba, ez nincsen így! Óriási probléma, hogy megpróbálják kisajátítani, eltorzítani a közös értékeket, holott ők is csak egy véleményt képviselnek, nem az egyedüli igazságot. Ez egy évtizedes tendencia, amit egyesek progressziónak neveznek. Őszintén:

Tusk megnyilvánulásainak, nyelvezetének mi köze van a Néppárt valódi identitásához?

Ez színtiszta liberális szöveg, egyáltalán nem konzervatív. Jól ismerjük egyébként ezeket a módszereket: számos korábbi törvény kapcsán próbáltak meg Brüsszelből ránk kényszeríteni egy tőlünk idegen ideológiát, csorbítani a szuverenitásunkat. A mostani meccs is erről szól.

Korábban volt szó a 7-es cikkely szerint eljárás idei lezárásáról. Ez sem valósul meg?

A német elnökség ebben az ügyben sem tartotta be a szavát. Akkor miért kellene bíznunk abban, hogy bármilyen megállapodást utólag betartanak? Igaz ez a nyári csúcson született paktumra is. Megjegyzem, az általunk elfogadhatatlan új rendelettervezet nem is a júliusi megegyezést, hanem egy 2016-ban elindított jogalkotási folyamatot veszi alapul. Ott porosodott egy akta a brüsszeli polcokon, most jól jött, elővették. Egészen elképesztő módszereket alkalmaznak az uniós intézményekben. Ha már jogállamisági aggályról beszélünk, ennek kapcsán abszolút lehet. Ez minden, csak nem korrekt játék.

Ugyanakkor jelen állás szerint nincs büdzsé és mentőcsomag, van viszont jogállamisági mechanizmus. Jól értjük?

Bármilyen új rendszer bevezetéséhez az alapszerződést kellene módosítani. Rendben, tárgyaljunk róla, de a mostani procedúra elfogadhatatlan. Nem jókedvünkből vétóztunk, hanem mert kifejezetten veszélyes folyamatok indultak el az unióban, a gazdaság és a politikai ideológiák összemosása. Ráadásul ahány tagállam, annyi közjogi berendezkedés, ezeket nem lehet sablonszerűen összehasonlítani.

Egyértelmű, hogy a kisebb tagállamok térdre kényszerítése a cél. Ezt nem hagyhatjuk.

A Bruxinfo szerint lehet még kompromisszum, s erre utalt a Szejm lapunknak nyilatkozó Külügyi bizottságának elnöke is. Lehet?

A Brüsszelben megszokott módon folytatódnak a játszmák, megy a sustorgás. Mi elvi alapon állunk, nem engedünk az álláspontunkból. A döntéshozatalban stratégiai kérdésekben politikai és jogi konszenzus nyomán születtek döntések. Itt most egyik sincs meg. Nem mi vagyunk lépéskényszerben, hanem azok, akik megszegték a korábbi megegyezést.

Mégis úgy tűnhet kívülről, hogy mi akasztottuk meg a folyamatot.

Természetesen így próbálják beállítani. Csakhogy még egyszer mondom: nem mi rúgtuk fel a megállapodást.

Az Európai Bizottság új stratégiája nyomán felmerült, hogy az LMBTQI-jogok csorbulása esetén is forrásmegvonást eszközölhetne az unió. Valós veszély?

Ez is jó példa arra, hogy folyamatosan változó keretek között kellene biztosra mennünk. Így nem lehet. Ezek szerint a jogállamiság kritériumait kiegészítenék egy erőszakos lobbinyomulás révén megszületett ideológiai furkósbottal. Ez megcsúfolása mindannak, amit európainak tekintünk, és ebből csak újabb konfliktusok lesznek.

Ezért módosítaná a kormány az Alaptörvényt?

Kezdettől fogva támadják a 2010 után született alaptörvényt, mert keresztény és konzervatív alapokon áll. Ott tartunk, hogy ha nem rögzítjük, véssük kőbe, mit is jelentenek az olyan kifejezések, mint férfi és a nő, vagy hogy a házasság egy intézmény, nem egy jog, akkor ezek bizony veszélybe kerülnek. Nem adjuk fel az értékeinket az európai baloldal nyomására.