Elkészült az EU első LMBTQ-stratégiája

A jogállamisági viták és a második koronahullám válsága mellett ma fontos – mondhatni történelmi – döntés született Brüsszelben, megalkották ugyanis az Európai Unió első LMBTQ-stratégiáját. Az Unió sosem rendelkezett az LMBTQ-közösséget érintő kérdésekben, azonban az új idők új szeleit már érzékelni lehetett idén ősszel, amikor Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke évértékelő beszédében az Európai Parlament plénuma előtt hitet tett az LMBTQ-jogok fontossága és támogatása mellett. Von der Leyen többek között kiemelte, hogy hogy „ha szülő vagy egy országban, akkor szülő vagy egy másik országban is”, a lengyeleknek pedig nyílt felhívást intézett az LMBTQ-mentes területeket illetően: „hogy mindenki számára egyértelműen fejezzem ki magam: az LMBTQ-mentes övezetek emberiességmentes övezetek, amelyeknek nincs helye Uniónkban”. Még utóbbi csupán éles társadalmi vitákat szül Lengyelországban, előbbi kijelentés nagyon fontos konfliktuspont lehet a magyar kormány és az EU között az elmúlt napokban benyújtott alkotmánymódosítás tekintetében. 

Von der Leyen ígéretét betartva az Európai Bizottság csütörtökön beterjesztette a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer (LMBTQ) személyek esélyegyenlőségére vonatkozó európai uniós stratégiát. A Bizottság kiemeli, hogy bár az LMBTQ-közösség helyzete egyre jobb az Unióban, ezzel nem lehetünk elégedettek, mivel

a hétköznapok során. Azt is kiemelték, hogy a koronavírus okozta válság csak rontott a helyzeten, ezért van szükség közös cselekvésre. A stratégia a következő öt évre határoz meg bizonyos célokat, amelyből a finanszírozási támogatás mellett kettő jogi lépés jelentené a fő csapásirányt. Az uniós bűncselekmények jegyzékét ugyanis kiterjesztenék a homofób gyűlöletbeszédre és gyűlölet-bűncselekményekre – Lengyelországban például nincs olyan törvény, amely ezeket az aktusokat szabályozná –, valamint a Bizottság jogszabályt nyújtana be a szülői státusz határokon átnyúló kölcsönös elismeréséről.

Utóbbi gyakorlatban azt jelentené, hogy amennyiben egy francia szivárványcsaládban a szülői státusz elismert, úgy például Lengyelországban is annak kellene lennie. A stratégia továbbá biztosítaná, hogy az LMBTQ-közösség szempontjából fontos kérdések megfelelő figyelmet kapjanak az uniós döntéshozatalban, ezzel biztosítva a közösség biztonságát, annak teljes sokszínűségében, valamint az egyenlő esélyeket, megteremtve ezzel a jólétet. 

A javaslat 2020-2025-ös intervallumban rendelkezik továbbá:
•    a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemről, kiemelve a foglalkoztatás kérdését; 
•    az azonos neműek élettársi kapcsolatának tagállamok közötti elismeréséről; 
•    a szivárványcsaládok védelméről; 
•    az LMBTQ-közösségbe tartozó migránsok védelméről; 
•    a transz- és interszexuális embereknek fontos egészségügyi kutatások támogatásáról;
•    valamint a homofóbia visszaszorításáról a világ más területein – utóbbit például részben a Menekültügyi és Migrációs Alap keretében képzeli el Brüsszel.

Vera Jourová, értékekért és átláthatóságért felelős alelnök, aki az utóbbi időben egyre hevesebben támadja Magyarországot, kijelentette, hogy „mindenki számára lehetővé kell tenni, hogy – félelem vagy üldöztetés nélkül – vállalhassa önmagát, [hiszen] ebben áll Európa lényege, és ez az, amiért síkra szállunk”. Helena Dalli, az egyenlőségért felelős biztos úgy nyilatkozott, hogy „a mai napon az EU példát mutat a sokféleségért és a befogadásért folytatott küzdelemben”, kiemelve, hogy

[tehát] mindenkinek azt kell éreznie, hogy szabad és biztonságban van, és nem kell tartania szexuális irányultságon, nemi identitáson, nemi önkifejezésen vagy nemi jellemzőkön alapuló hátrányos megkülönböztetéstől vagy erőszaktól”. A biztos azt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy még hosszú utat kell megtennie az Uniónak az LMBTQ-személyek megérdemelt teljes társadalmi befogadásáig és elfogadásáig, ugyanakkor bízik abban, hogy a tagállamokkal együtt Európát mindenki számára jobb és biztonságosabb hellyé tudják változtatni. A Bizottság a fentiekkel összefüggésben sürgeti a tagállamokat az LMBTQ-közösség esélyegyenlőségére vonatkozó nemzeti stratégia megalkotására. Külön érdekesség, hogy az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége szerint 2019-ben az LMBTQ-közösség 43 százaléka nyilatkozott úgy, hogy hátrányos megkülönböztetésben van része – ahogyan azt már fent említettük –, 2012-ben viszont csak 37 százalék volt ez az arány.

Hogy a fent említett stratégiából a jövőben mi valósul meg, az kérdéses, azonban a konfliktus egyes tagállamok és a Bizottság között már szinte előre elkönyvelhető, az LMBTQ mint téma pedig a belpolitikai kedélyeket is feltudja korbácsolni, különösen a koronafrusztrációból frissen szabaduló társadalom esetében.

***

A görbEUborka a Mandiner európai uniós történésekkel foglalkozó rovata. Pletykák, történeteket, elemzések, botrányok, hírek Brüsszelből, amik felrázhatják a magyar hétköznapokat is! Kattints a rovat összes cikkéért.

Nyitókép: Artur Widak / NurPhoto / NurPhoto via AFP