A jogállamisági viták és a második koronahullám válsága mellett ma fontos – mondhatni történelmi – döntés született Brüsszelben, megalkották ugyanis az Európai Unió első LMBTQ-stratégiáját. Az Unió sosem rendelkezett az LMBTQ-közösséget érintő kérdésekben, azonban az új idők új szeleit már érzékelni lehetett idén ősszel, amikor Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke évértékelő beszédében az Európai Parlament plénuma előtt hitet tett az LMBTQ-jogok fontossága és támogatása mellett. Von der Leyen többek között kiemelte, hogy hogy „ha szülő vagy egy országban, akkor szülő vagy egy másik országban is”, a lengyeleknek pedig nyílt felhívást intézett az LMBTQ-mentes területeket illetően: „hogy mindenki számára egyértelműen fejezzem ki magam: az LMBTQ-mentes övezetek emberiességmentes övezetek, amelyeknek nincs helye Uniónkban”. Még utóbbi csupán éles társadalmi vitákat szül Lengyelországban, előbbi kijelentés nagyon fontos konfliktuspont lehet a magyar kormány és az EU között az elmúlt napokban benyújtott alkotmánymódosítás tekintetében.
Von der Leyen ígéretét betartva az Európai Bizottság csütörtökön beterjesztette a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer (LMBTQ) személyek esélyegyenlőségére vonatkozó európai uniós stratégiát. A Bizottság kiemeli, hogy bár az LMBTQ-közösség helyzete egyre jobb az Unióban, ezzel nem lehetünk elégedettek, mivel
az LMBTQ-személyek 43 százaléka továbbra is úgy érzi, hogy hátrányos megkülönböztetés éri őt
a hétköznapok során. Azt is kiemelték, hogy a koronavírus okozta válság csak rontott a helyzeten, ezért van szükség közös cselekvésre. A stratégia a következő öt évre határoz meg bizonyos célokat, amelyből a finanszírozási támogatás mellett kettő jogi lépés jelentené a fő csapásirányt. Az uniós bűncselekmények jegyzékét ugyanis kiterjesztenék a homofób gyűlöletbeszédre és gyűlölet-bűncselekményekre – Lengyelországban például nincs olyan törvény, amely ezeket az aktusokat szabályozná –, valamint a Bizottság jogszabályt nyújtana be a szülői státusz határokon átnyúló kölcsönös elismeréséről.
Utóbbi gyakorlatban azt jelentené, hogy amennyiben egy francia szivárványcsaládban a szülői státusz elismert, úgy például Lengyelországban is annak kellene lennie. A stratégia továbbá biztosítaná, hogy az LMBTQ-közösség szempontjából fontos kérdések megfelelő figyelmet kapjanak az uniós döntéshozatalban, ezzel biztosítva a közösség biztonságát, annak teljes sokszínűségében, valamint az egyenlő esélyeket, megteremtve ezzel a jólétet.