Valóban a lengyelek és a baltiak akadályozták a párbeszédet Oroszországgal 2021-ben?

„Október 3-án Angela Merkel a Partizán YouTube-csatornájának adott interjút. A volt német kancellár új, Szabadság című könyvének magyar kiadása alkalmából járt Budapesten, a beszélgetés azonban hamar túlnőtt a könyvbemutató keretein. Merkel egyik kijelentése – miszerint 2021-ben az Európai Tanácsban a balti államok és Lengyelország akadályozták meg, hogy az Európai Unió közösen tárgyaljon Vlagyimir Putyinnal – napokon belül heves reakciókat váltott ki. Elsőként Észtország külügyminisztere, Margus Tsahkna fejezte ki felháborodását az X-en, azt sugallva, hogy Merkel a balti államokat és Lengyelországot próbálja felelőssé tenni az orosz–ukrán háborúért. Merkel egyértelműen kibeszélt a kortárs európai kórusból: a lengyel jobboldali PiS párt politikusai, köztük Mateusz Morawiecki volt miniszterelnök és Waldemar Buda parlamenti képviselő, valamint több korábbi diplomata is éles kritikát fogalmazott meg, a Kreml is rokonszenvét fejezte ki Merkel szavai iránt, míg Krišjānis Kariņš volt lett miniszterelnök meglepetésének adott hangot. Elemzésünkben megvizsgáljuk, hogy mennyiben felel meg a valóságnak a volt kancellár árnyalása a háború előzményeiről, kitérve arra is, hogy milyen kérdésekre kell Merkelnek felelnie Oroszországgal kapcsolatos politikája kapcsán?

A heves reakciók ellenére a helyzet árnyaltabb: sokan úgy vélik, a média a volt kancellár szavait a kontextusból kiragadva tálalta. Merkel valójában arról beszélt, miért nem jött létre egy új, közös uniós tárgyalási csatorna Putyinnal 2021-ben: »Ezt néhányan nem támogatták, főleg a balti államok, és Lengyelország is ellenezte, mert attól tartottak, hogy nem tudunk kialakítani közös politikát Oroszországgal szemben.« Az eredeti nyelvű interjú semleges hangneme sem utal hibáztatásra, amit Marek Magierowski, Lengyelország korábbi amerikai nagykövete is megerősített, az állítás ténybeli alapja ugyanakkor helytálló: 2021-ben valóban ezen országok ellenállása miatt hiúsult meg a közös uniós fellépés.

A volt nagykövet ugyanakkor hozzátette, hogy a német külpolitika ettől függetlenül kudarcot vallott. Ez a kudarc nem elsősorban a 2021-es csúcs meghiúsulására vonatkozik, hanem a teljes, évtizedes német Oroszország-politikára, az úgynevezett »Wandel durch Handel« (Változás kereskedelem által) doktrínájára. Ennek lényege az volt, hogy a szoros gazdasági (főleg energia-) összefonódás majd mérsékli Oroszországot és a nyugati rendszerbe integrálja. A 2022-es invázió bizonyította, hogy ez az elmélet téves volt: a politika nemhogy nem akadályozta meg a háborút, de egyrészt masszívan finanszírozta az orosz hadigépezet modernizálását, másrészt veszélyes energiafüggőségbe taszította Németországot, szűkítve saját geopolitikai mozgásterét. Magierowski és a lengyel kritikusok erre a stratégiai tévedésre utaltak »kudarc« címszóval.

Hogy pontosan mi múlhatott ezen az elmaradt csúcson, arról megoszlanak a vélemények. Merkel és a párbeszédet sürgető »régi Európa” (főleg Berlin és Párizs) álláspontja szerint ez volt az utolsó lehetőség, hogy az EU-27 egységesen, diplomáciai erővel lépjen fel, és egy esetleges deeszkalációs alternatívát kínáljon Moszkvának. Ezzel szemben a balti államok és Lengyelország pont egy ilyen csúcsot tartottak volna a gyengeség jelének, az orosz agresszió jutalmazásának és »appeasement«-nek (megbékítési politikának). Attól tartottak, egy ilyen tárgyalás ismét Ukrajna feje felett, annak kárára születő kompromisszumokkal végződött volna.”