Egy nap alatt 30 ezer „Trump-menekült” jelentkezett be az egyeurós házakra egy olasz faluban
Úgy tűnik, az amerikai liberálisok a poklok poklát kénytelenek elszenvedni, így inkább Európába menekülnének Trump elől.
Az olasz vagy épp a közép-európai konzervativizmust nem annyira a szabad piac érdekli, mint a kultúra és a társadalom, meg az etikai kérdések – mondja Francesco Giubilei olasz politológus, akit Rómában kérdeztünk a konzervatív mozgalomról.
Fontos, hogy az Orbán-kormány a családot és a nemzetet, az identitást és a keresztény gyökereket állította politikája középpontjába Francesco Giubilei olasz politológus szerint, akinek ősszel mutatták be az európai konzervativizmus történetéről szóló kötetét Budapesten, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Giubileivel Rómában beszélgettünk.
***
Miért írt könyvet az európai konzervativizmusról, ami egy elég jól körüljárt téma már?
Az európai konzervativizmus témája azért fontos, mert olyan korban élünk, amikor a konzervatív gondolatkör egyre nagyobb befolyásra tesz szert. Újra fel kell fedeznünk keresztény gyökereinket, a nemzet elképzelését és az identitás fontosságát. Ezek pedig szorosan kötődnek a konzervativizmushoz. Mi itt Rómában a nemzeti konzervativizmusról szóló konferencián
Védekező pozícióban van a konzervativizmus ma?
Ha konzervatív vagy, akkor a média Olaszországban fasisztának, antiszemitának és rasszistának fog nevezni. De ez természetesen nem igaz, szoros kapcsolatban vagyunk az európai demokratikus hagyománnyal. Ezen a konferencián a főszónok az izraeli ortodox zsidó Yoram Hazony volt, szóval hogy mondhatja bárki is, hogy antiszemiták vagyunk? A konzervatívokat gyakran reakciósnak nevezik, de a reakciós vissza akar menni a múltba, a konzervatív nem.
A mai jobboldali populizmus, nemzeti konzervativizmus valami új, vagy inkább a hagyományos konzervatív felfogás új megjelenési formája?
Szerintem
A hétköznapi emberek elitellenesekké váltak, főleg a brüsszeli uniós elittel állnak szemben. Ezért egyre népszerűbbek a szuverenista pártok: a nemzeti érdek azonos az emberek érdekével. Ezek a pártok közelebb állnak hétköznapi emberekhez.
Mi a helyzet az egyetemekkel, amelyeken balos túlsúly van?
Az olasz középiskolák és egyetemek tele vannak liberális tanárokkal és professzorokkal. Persze nem azt akarom mondani, hogy ne lehetne saját meggyőződésük, de indoktrinálják a diákokat, s erős a túlsúlyuk. Beviszik a politikát az egyetemre, mikor az egyetem nem a politizálás helye, ott tanulmányozni kell a politikát. Az egyetem nem politikai párt, nem média. Ez így nem demokrácia, ez nem kultúra.
Figyeli a magyar politikát?
Mindenekelőtt: fontos, hogy tiszteljük a magyar nép, a magyar emberek akaratát, választását. Ez főleg a német és a francia kormánynak szól: tisztelni kell a magyar emberek demokratikus akaratát.
amiket úgyszintén nem lehet erővel megváltoztatni. Fontos, hogy az Orbán-kormány a családot és a nemzetet, az identitást és a keresztény gyökereket állította politikája középpontjába. Emlékeztetünk kell magunkat, hogy Orbán pártja ott van az Európai Parlamentben. Az olasz média olyan képet sugároz Orbánról, aminek nem sok köze van a valósághoz. Voltam ősszel Magyarországon, a könyvem bemutatóján a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Budapest egy liberális város, de mégis az volt a tapasztalatom, hogy az emberek szeretik Orbán Viktort, aki ugyan persze politikusként hibákat is ejt, de alapvetően az emberek érdekeit figyeli.
Mit gondol Salviniről? Milyen helyzetben van az olasz jobboldal?
Salvini pártja, a Liga jobboldali, de posztideologikus párt, a Fratelli d'Italia viszont egy jobboldali-konzervatív párt. A Ligán belül számos irányzat van, vannak klasszikus liberálisok, szuverenisták s mások is. Érdekes egyébként, hogy a konzervativizmus képe országról országra változik. Nagyszerű magyar szerző például Molnár Tamás. A brit konzervativizmus, amely Edmund Burke-kel jött létre, szorosabb kapcsolatban van a klasszikus liberálisokkal, mint a kontinentális irányzat, ami tradicionalistább és szuverenistább. Az olasz vagy épp
meg az etikai kérdések. Én a fuzionista álláspontot képviselem, hogy ezen irányzatokban sokkal több a közös, mint a különbség.
Fotók: Földházi Árpád