„Mi volt az első gondolata, amikor meghallotta a bejelentett családpolitikai intézkedéseket?
Orbán Viktor vasárnapi beszédében először nyitott egy mindenkihez szóló, biztató résszel, amelyben ilyen elemek voltak például: »Minden magyar ember élete számítson, minden magyar embernek legyen jövője.« Vagy: »Minden magyar gyereknek meg kell adni a lehetőséget, amelyet a szülei megkaptak.« Most már kilenc évet látunk egyben, és elmondható, hogy a kormány eddigi társadalompolitikája nem kedvezett a szegényeknek, a hajléktalanoknak vagy a munkanélkülieknek, hanem inkább a középrétegre és annak is a felső részére célzott. Még csak retorikában sem került elő eddig a szegénység felszámolása. Ehhez képest – ahogy mentünk előre a beszédben, és tért rá a miniszterelnök a családpolitikára –, úgy távolodott el ettől a kezdeti ponttól.
Ha a bejelentéseket szétszálazzuk, egyértelmű, hogy egy nagyon részletes szabályozással, kicsit bonyolult eszközökkel igyekszik a kormány azt elérni, hogy lefelé ne menjen semmi ezekből a támogatásokból. Körbelőtték azt a társadalmi réteget, amelynek akarják nyújtani ezeket a támogatásokat, és kizárni azokat, akik ettől lefelé vannak.
A beszédnek volt egy olyan pontja, amikor ellentmondva a kezdeti szegénységi retorikának, a miniszterelnök régi mintákat vett elő. Vállalta a szegénység elleni harcot, de mellé tette, hogy »nem lesznek se megértőek, se elnézők azokkal a családokkal szemben, akik a gyerekeikből és nem a gyerekeikért élnek«. Nagyon ellentmondásosnak tartom, hogy bizonyos családokról – akik a miniszterelnök megítélése szerint érdekből szülnek – elítélően beszélt, miközben bejelentett egy hétpontos csomagot, amellyel éppen több pénzt ad a családoknak, csak hogy vállaljanak több gyereket.”