Mert ezekben a táborokban sokan vagy a militáns iszlám és a terroristák védelme alatt állnak, vagy őket támogatják. A másik ok az, hogy a keresztények más életmódot szoktak meg, teljesen más környezethez, körülményekhez, hagyományokhoz vagyunk szokva. Inkább összefog több család és együtt bérelnek valamit. A moszuli és ninivei keresztények például Erbilbe és más városokba költöztek, ahol az egyházak összefogtak a megsegítésükre, és felállítottak speciális, keresztényeknek szóló menekülttáborokat. A keresztények számára ugyanis elég nehéz a muszlimok között élni, egy táborban velük keveredni, sőt nem is biztonságos.
Nem keresztényietlen dolog különbséget tenni keresztények és nemkeresztények között?
Ha például a rasszizmusra gondol, az valóban nem keresztényi, és
igaz, hogy a keresztények kötelessége mindenkit segíteni.
Ugyanakkor egy társadalomnak, egy országnak joga van ahhoz, hogy megvédje a saját kultúráját, a saját életmódját. Nem igazságos rákényszeríteni egy országra sem bevándorlók bizonyos kvótáját, mert az megváltoztatja az ország életét. Ellene vagyunk a diszkriminációnak, és annak pártján vagyunk, hogy mindenkinek segíteni kell, de minden országnak vigyáznia kell rá, hogy kit enged be. Senkit nem diszkriminálhatunk a vallása miatt, de azokkal, akik Magyarországra, Angliába, Franciaországba vagy máshová megérkeznek, tudatni kell, hogy egy olyan országba érkeztek, aminek már megvan a maga identitása, kultúrája, vallása. Ezzel együtt tisztelni kell a bevándorlók hitét is, de sokszor láttuk már, hogy akik Afrikából vagy a Közel-Keletről érkeznek Európába, megpróbálják diktálni a tempót, és rá akarják kényszeríteni a saját életmódjukat a befogadókra. Ez nem tisztességes. Ráadásul akadnak olyanok a menekültek között is, akiket azért küldtek, hogy terrorcselekményeket hajtsanak végre. Néhány, állítólagos menekült által elkövetett merénylet után a befogadó országoknak nagyon óvatosaknak kell lenniük emiatt. Az Iszlám Állam kifejezetten kiképzett erre embereket.