„A New York Times-tól a CNN-ig szinte naponta találkozhatunk azzal a felfogással, hogy csakis az átlag fogyasztón áll vagy bukik a klímakatasztrófa, ezért aztán ne használjunk szívószálat, kevesebb ideig zuhanyozzunk stb. Miközben a valóság az, hogy a klímaváltozásért 70%-ban csupán 100 nagyvállalat felelős a fenntarthatatlan vezetői döntéseik, az eltussolt károk és a természet mértéktelen kizsákmányolása miatt. Ennél fogva tehát az egyéni fogyasztónak abban van felelőssége a klímaváltozás megelőzésében, hogy ellenálljon a kapitalizmus kizsákmányoló természetének, ami lassan teljesen megöli a bolygót.
A mainstream médiában tehát határozottan megtaláljuk ezeket a narratívákat, káros mentális gyakorlatokat, amivel a közép- és munkásosztály vállára helyezik a bolygónk túlélésének súlyát, és őket teszi felelőssé a túlfogyasztás okozta károk miatt. Ami viszont ebből a diskurzusban rendszeresen kimarad az éppen a globális elit, az ultragazdagok szerepe, rájuk ugyanis szemmel láthatóan nem vonatkoznak azok a kéretlen életvezetési tanácsok, amikkel a szegényebbeket manipulálják nap mint nap.
Röviden tehát, ha én műanyagzacskóba pakolom a bevásárlást a boltban, azzal gyakorlatilag az emberiség ellen követek el merényletet, miközben teljesen ésszerűnek és követendő példaként van beállítva az ultragazdagok mértéktelen életmódja. A túlfogyasztás oka pedig többek között az a jelenség is, hogy az alsóbb osztályok igyekeznek lépést tartani a gazdagok hirdetési tevékenységekben, kulturális termékekben és közösségi média platformokon megjelenő látványos »áloméletével«.”