Ilyen még nem volt: a liberális elitek egy része már a demokráciát akarja kiiktatni
Minden polgárnak tisztában kell lennie ezzel, ahol épp választásra kerül sor. Boris Kálnoky írása.
Szétválaszthatatlan Cs. Szabó László munkásságában az az európai, magyar értelmiségi felelősségvállalás, amely ugyanúgy megjelenik a művész, az alkotó, mint a közéleti szerepet vállaló ember munkásságában.
Cs. Szabó László (1905-1984) író, esszéista munkásságát a Hazajáró lélek című kötetben, az íróról szóló tavalyi emlékkonferencia anyagát pedig egy kiadványban adta ki a Magyar Művészeti Akadémia (MMA). A köteteket hétfőn mutatták be a Pesti Vigadóban.
Az MMA Művészetelméleti Tagozata 2017 októberében rendezte meg emlékülését az író tiszteletére A tág haza címmel. Az ülés előadásainak szerkesztett tanulmányait adták közre A Magyar Művészeti Akadémia konferenciafüzetei sorozatában – fejtette ki a hétfői bemutatón Nagy Borbála Réka, az MMA Kiadó szerkesztője.
Hazajáró lélek
A Hazajáró lélek című kötetbe a szerkesztő, Szakolczay Lajos Cs. Szabó László azon irodalmi témájú, anekdotákkal és személyes jellegű történésekkel átitatott esszéit, portréit, kritikáit, glosszáit válogatta, amelyek az emigrációban megjelentett Irodalmi Újságban jelentek meg 1957-től.
Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára kiemelte: az akadémia a Tág haza című kiadvánnyal a 15. konferencia-kötetét adja ki. Ezek az emlékülések dokumentált formában a közönség számára ugyanúgy elérhetők, mint újragondolt válogatásokkal a szerzői szövegek kiadása is – fűzte hozzá. Mint mondta: ezzel a kettősséggel egy teljes értékű munkát mutatnak fel.
Felidézte, hogy az író emlékét továbbá a Cs. Szabó László-díj is őrzi, amelyet az MMA Művészetelméleti Tagozata ad át minden évben. „Ha egy Cs. Szabó László-szöveget a kezünkbe veszünk, az mindig egységes és megbonthatatlan, a mai napig korszerű” – emelte ki a főtitkár. „Amilyen Cs. Szabó-kép elénk rajzolódik a műveit olvasva vagy ha munkásságát elemző konferencia-előadásokba pillantunk bele, szétválaszthatatlan az az európai, magyar értelmiségi felelősségvállalás, amely ugyanúgy megjelenik a művész, az alkotó, mint a közéleti szerepet vállaló ember munkásságában” – húzta alá.
Példát mutató világfi
Falusi Márton költő úgy fogalmazott: Cs. Szabó László és kortársai, a Nyugat második nemzedéke akkor értek be az irodalomba, amikor felrobbantak a műfaji határok. A kötetnek több írása is megemlékezik arról, hogy ez milyen termékenyen hatott a Nyugat írói nemzedékére is. Kiemelte: Cs. Szabó az európai és a magyar irodalmat egy nagyon integráns egységként látta. Valódi utazóként meglátogatta azokat a helyeket, amelyek szellemiségét, atmoszféráját megidézte írásaiban, így „nem csupán egy könyvtárban olvasó, kutató tudósról van szó, akinek zseniális a stílusa, hanem valóban egy olyan világfiról (...), aki az egész életével példát mutatott ehhez az irodalomfogalomhoz”.
„Cs. Szabó László fantasztikus személyiség volt” – emelte ki Szakolczay Lajos irodalomtörténész, aki személyes emlékeivel idézte meg az esszéista alakját. Egy igazi polihisztor, egy „tanítva tanuló ember volt”, aki folyton képezte magát – fűzte hozzá.
Cs. Szabó László író, esszéíró, kritikus Budapesten született, Kolozsváron nőtt fel. Közgazdasági tanulmányokat végzett Budapesten, majd 1925-ben és 1926-ban a párizsi Sorbonne-on tanult, gazdaságtörténetből doktorált. 1935 és 1944 között a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetője volt, 1945-től a Képzőművészeti Főiskola művelődéstörténeti tanszékét vezette. 1948-ban emigrált, előbb Olaszországban, majd 1951-től Nagy-Britanniában élt, 1951 és 1972 között, valamint 1983-tól a BBC munkatársa volt. Fontos szerepet játszott a nyugati magyar irodalom összefogásában.
(MTI)