Ma szabadon látogatható emlékhely.
A börtönviselt túlélők történetei pontos képet adtak a Kisfogház megrázó mindennapjairól, melyeken azonban mindig átszűrődött valami emberi és megható is. Megemlítették a cellatársak által, kenyérbélből készített kuglit és ahogyan az őröket kijátszva, a napi séta során néhány pillanat erejéig találkozni tudtak az elszeparált rabtársak. Ettől a fogház azonban nem vált kevésbé kegyetlenné. Ahogy a halálra ítélt társai kivégzéseit túlélő Wittner Mária fogalmaz,
őket életre és emlékezésre ítélték.
Szabadulásukat követően rendkívül nehéz helyzetből kellett új életet kezdeniük a szocialista Magyarországon, ahol „politikai megbízhatatlanságuk miatt” alig találtak állást. Regéczy-Nagy elmondta, hogy nem volt ritka az ő példája sem, aki korábban a brit nagykövetségen dolgozott, fogságból szabadulva pedig gyári munkásként kezdte újra. A fellélegzés pillanatát számukra is a rendszerváltás szabadsága jelentette, amikor korábbi társaikat újra temethették és politikai elítéltből forradalmi hőssé váltak.
Az 53 perces dokumentumfilmet a New York-i Magyar Házban méltó tapsvihar fogadta. A fiatal rendezői páros pedig lelkesen fogadta a színpadon a közönség kérdéseit. Szerencsére újabb érdekes részletek derültek ki a történetekről és persze a film kulisszái mögé is betekintést engedtek a készítők. A négy hőssel készült interjúkra Szakonyi Noémi és Vincze Máté egyöntetűen hosszú folyamatként és megható élményként emlékeztek. Érdekes volt látni, hogy elsősorban fiatal magyar emberekként tekintettek a filmre, kevésbé a film készítőiként, hiszen elmondásuk alapján mellbevágó volt találkozni azzal, hogy a szabadság csak a rendszerváltás után születettek számára tűnik garantáltnak, holott semmi természetes nincs benne.
Ezután valami még izgalmasabb és felemelő következett, ugyanis a közönség soraiból egymás után álltak fel azok az idős magyar emberek, akik felszólalásaikban elmondták, hogy mindannyian politikai üldözötté váltak 1956-ban, pontosan tudják mi folyt a Kisfogházban és jelezték, hogy ők is mesélnének az élményeikről. Bátorságukat és felajánlásukat szintén kitörő tapsvihar fogadta a nézőtéren.
A hivatalos programot ezzel mindenki lezártnak tekintette, és egy kedves állófogadás következett frissítőkkel és a Konzulátusról még melegen érkező pogácsával – ami kifejezetten ritkaság New York-ban. Ekkor sikerült a rendezőkkel is néhány kérdés erejéig beszélgetni.
Hogyan találkoztatok a történettel?
Vincze Máté Artur: A NÖRI pályázatára jelentkeztünk, akik teljesen konkrét céllal hirdették meg a lehetőséget, a Kisfogházat akarták bemutatni. Ők kötöttek minket össze Susa Éva igazságügyi szakértővel és Rainer M. János történésszel, akik nagyon sokat segítettek a munka során. Ugyanígy találkoztunk a megszólaltatni kívánt forradalmi hősökkel is. Nagyon hálásak vagyunk Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgató asszonyának, hogy ilyen fiatalon ekkora lehetőséget kaptunk tőlük.
Meséljetek a film szakmai oldaláról!
Szakonyi Noémi: Ez volt az első közös dokumentumfilmünk, négy éve forgattuk. Emberileg és szakmailag is nagy kihívás volt az interjúk elkészítése, hiszen sokórányi anyagot vettünk fel a hősök elképzelhetetlen fájdalmakkal teli történeteiről. Számunkra is mellbevágó volt. Ugyanakkor hatalmas élmény volt látni, mennyire lelkesen éltek ők négyen a lehetőséggel, hogy elmesélhessék a saját történetüket.
VM: A filmet levetítették a magyar tv-ben. A NÖRI az Urániába szervezett díszvetítést. Szerepelt filmfesztiválokon és az USA-ban is több helyen bemutathattuk már. Felemelő látni az érdeklődést, ami a történeteket övezi szerte a világban.
Hogyan tovább?
VM: Először is fontos megemlíteni, hogy azóta készítettünk egy újabb dokumentumfilmet a témában, ami talán még izgalmasabb, hiszen kevesen tudják, hogy 56-os magyar menekültek Izlandra is vándoroltak. Róluk szól az Északi menedék című filmünk. Ezeknek a történeteknek nagy, rajtunk túlmutató erejük van. Ezek a filmek leginkább történelmünk megismerésében és a tragédiák feldolgozásában segíthetnek. Számunkra pedig külön megtiszteltetés, ha filmes szakemberként közreműködhetünk hasonló projektekben.
SZN: Mindkettőnket megmozgatnak a hasonló témák és kifejezetten érdeklődünk a történelmi dokumentumfilmek műfaja iránt, ezért valószínűnek tartom, hogy amennyiben lehetőségünk lesz rá, a jövőben is vászonra fogunk vinni oda kívánkozó történeteket.