Dehogynem. Az a bölcsesség szólt belőle, amit a magyar média sokszor félreért. Szerinte az lenne a legnagyszerűbb, ha mindenki otthon maradhatna, de ebben nagyon nagy segítséget kell nyújtani az elesetteknek, nem csak morzsákat szórni. És amíg ez nem történik meg, addig számosan lesznek olyanok, akiknek egyszerűen nincs lehetőségük az életre a saját hazájukban. Ilyen esetekben nem lehet kérdés, hogy nekünk ezeket az embereket fogadnunk kell. És nem azért, mert szükségünk van olcsó munkaerőre, vagy mert sok pénzt tud fizetni, hanem azért, mert bennük Krisztust kell látnunk származástól és vallástól függetlenül. Ne válogassunk, tehát aki segítséget kér, annak találjunk megoldást. Ez megint olyan tiszta evangéliumi tanítás, ami ismét megerősítette a Ferenc pápában való bizalmamat.
Viszont a magyar püspöki kar nem egységes a menekültkérdésben, vannak, akik nem értenek egyet Ferenc pápával vagy éppen önnel, és ezt el is mondják, és vannak, akik inkább meg sem szólalnak.
Azt hiszem, hogy ez nem titok. Mosolyogtunk is egymás között a pápai látogatáson, hogy Beer Miklós és Márfi Gyula a két széle a megközelítésnek. Márfi érsek úr meg van róla győződve, hogy az arabok iszlamizálni akarják Európát, én azonban ezzel nem értek egyet és valójában nem gondolom a saját véleményemet végletesnek, sem a megközelítések egyik szélsőségének. Ahogyan a magyar társadalomban, úgy a magyar egyházban is széles a véleménypaletta és én Ferenc pápával értek egyet. Csak azt mondom, hogy az iszlámnak is megtisztulásra van szüksége. A fundamentalista szélsőséget ki kell nőniük és ebben segítenünk kell nekik. A mi egyházunknak sem makulátlan a múltja.”