A klasszikus antiszemitizmus teljesen a peremre került, azonban Európa jelentős utánpótlást kapott zsidógyűlöletből.
Tömegével érkeztek és érkeznek Európába olyan néptömegek, akik a legszelídebb megfogalmazás szerint is ellenségesen tekintenek a zsidóságra. Ezek a negatív érzelmek pedig itt, Európában sem hamvadnak el: vallásos, politikai motivációjuk miatt napirenden tartják azokat.
A zsidók elleni verbális vagy fizikális erőszak elkövetői túlnyomó részben muzulmánok, ma már rendre értesülhetünk valamilyen agresszióról, amit zsidó emberek ellen követnek el Európa nyugati felében. A londoni pasa, Sadiq Khan pedig kijelentette, hogy a terror a nagyvárosi élet velejárója, ezt meg kell szokni.
A kereszténység kivéreztetése már évtizedek óta folyik, ellenállás alig érezhető a keresztény közösségek részéről. Mintha belenyugodtak volna abba, hogy az idejük lejárt Európában. A keresztet, a megváltás jelképét lesatírozzák a templomok tetejéről, hogy ne sértsék a más vallásúak érzékenységét.
A kereszténység háttérbe szorulása jelentette Európa immunrendszerének a meggyengülését, ehhez jobbról, balról hozzájárultak a XX. század folyamán. Az emberi jogok betartására kényes Nyugat, a világi állam nem védi meg kellő eréllyel a hitük miatt bántalmazottakat. A nyugati baloldal ellenben szinte egy emberként szajkózza az elnyomó Izrael és az ártatlan palesztinok narratíváját, miközben ügyet sem vet a keresztények európai vagy közel-keleti félreállítására.