Soros György közéleti szerepvállalása kapcsán nem az a lényegi kérdés, hogy zsidó-e avagy sem. Itt ideológiák, eszmék háborújáról van szó: van miért és van miről vitatkozni.
Az elmúlt hetek magyar politikai csatározásokait és a közbeszédet áthatotta a Soros-féle kormányplakátok, illetve az azokkal kapcsolatosan kialakított, illetve kialakulásuktól féltett gondolatok ügye. Bizonyára nem kedvezett a „büdös zsidó” felirat sem egy plakáton, de az sem túlzottan kedvezett a sztereotípiák feloldásának, ha egy megosztó társadalmi jelenséget a világ egyik legsikeresebb zsidó üzletembere támogat.
Soros György közéleti szerepvállalásának ügyében ugyanis – véleményem szerint – nem az a lényegi kérdés, hogy zsidó-e avagy sem. És ebből adódóan az sem merülhetne fel kérdésként, hogy az általa (és jóformán szinte egyedül általa) útjára indított, istápolt és támogatott társadalomformáló szemléletek bárminemű véleményezése – akár pozitív, akár negatív – antiszemitizmusnak avagy filoszemitizmusnak tekinthető-e.
A nyílt társadalom filozófiai modelljéről
A Soros György által alapított és támogatott Nyílt Társadalom (Open Society) alapítványok világszerte hatást kívánnak gyakorolni a társadalmakra. A Karl Popper által megfogalmazott filozófiai tételeken alapul tevékenységük. Egyik oldalról Popper tételei egyértelműen megmutatják a totalitárius államrend elleni küzdelem szükségességét, illetve a teljes tolerancia kockázatát, miszerint az intoleranciával szemben nem lehet toleránsnak lenni. És ez nyilván az a pont, amivel minden olyan ember egyetért, aki elítéli a negatív diszkriminációt.
Viszont a popperi filozófiának van egy másik eleme is, ami ennél lényegesebben megosztó.
Popper szerint ugyanis a historicizmus, a történelmi alapokon fejlődő (és jósolható) társadalom elmélete elvetendő. A történelemnek nincs jelentősége és hatása, „a jövő rajtunk áll, és mi nem függünk semmiféle történelmi szükséglettől” („The future depends on ourselves, and we do not depend on any historical necessity”). A nyílt társadalmak tehát függetlenítik magukat a történelmi gyökerektől, nem szemlélik azokat hagyományként, illetve a társadalom további fejlődésének alapjaként. A popperi filozófiát követők ezáltal a társadalom fejlődését nem a korábbi – történelmi és hagyományhű – lenyomathoz, hanem egyfajta aktuális és a jövőben is folyamatosan zajló társadalmi diskurzusként látják megvalósíthatónak.
Ebből a megvilágításból érthető a jelen magyar kormány, az orosz adminisztráció és az izraeli miniszterelnök szembenállása is Soros Györggyel. Hiszen mindhárom (és még oly' sok) állam társadalomképe a történelmiségen és a hagyományokon alapszik (amik a zsidóság esetében kiemelten mérvadó szempontok).
Elmaradt megelőzés
A magyar kormánypolitika bizonyára megelőzhette volna az (ál)liberális oldal antiszemitizmussal riogató ellenpropagandáját azzal, hogy szélesebben feltárja a Soros György nevéhez és tevékenységéhez köthető társadalombefolyásoló szemléleteket és módszereket.
Ugyanakkor az antiszemitizmus aggodalmával kiáltókról is azt gondolom, hogy fontosabb lett volna helyretenniük a kérdést, tisztázva, hogy milyen politikai szellemiségek ütközéséről van itt szó; mintsem farkast kiáltani egy olyan társadalomban, ahol már a nagyobb kutyákat is farkasként irtják kormányzatilag, az antiszemitizmussal szemben hirdetett zéró tolerancia elve nyomán.
A különféle politikai szellemiségek versengésének ismertetése azért is fontosabb lett volna az antiszemitizmus kiáltásánál, mert számos arcvesztést – például Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök hozzáállását is megelőzte volna. Ideális esetben talán nem is kellett volna – a protokollt súlyosan megszegve – „beszólogatni” egyszerre két miniszterelnöknek is. De nyilván, az openszoszájetis-álliberális vonalnak ez kedvezett, és dörzsölhették sokan a tenyerüket, hogy milyen vagány srácok vannak mifelénk.
Így végül nem a társadalomfilozófiai különbségek, ideológiai eltérések vitájáról volt szó, hanem a „kirekesztés” és a „tolerancia” háborújává silányította ezt a jelentős kérdést mindkét oldal.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Brüsszel aktiválta a kampánycenzúrát: ellenzéki propagandisták és Soros ügynökök döntik el a Tisza Párt érdekében, mi maradhat az online térben.
Ilyen szövetséges mellett nem lesz ellenfele Magyarországnak.
Szalai Piroska az elmúlt tizenöt év vándorlási adataival bizonyította, hogy Magyarországra éves szinten több magyar tér vissza, mint ahányan elmennek.
Az eset Magyarországon elképzelhetetlen volna, Nyugat-Európa nagyvárosaiban azonban mindennapos.
Az EJC elvárja a magyar politikai szereplőktől, hogy világosan és egyértelműen ítéljék el az antiszemitizmus minden megnyilvánulását.
Mindeközben a nejét lehallgató és a felvétellel őt másfél évig zsaroló Övcsatos szólítja föl az oroszokat, hogy ne zsaroljanak minket. Annyira szánalmas, hogy szinte már vicces.
A bejárás során a miniszterelnök megtekintett egy kutyafuttatót, az állatok elszállásolására alkalmas bokszokat, majd egy kutya sétáltatásában is részt vett.
