Lebukott az osztrák párt – a választási kampány miatt hazudhattak Magyarországról
Norbert Hofer tisztázta a helyzetet.
Nekem megvan a saját vallásom, saját kultúrám, saját gyökereim, s bármennyire is toleráns vagyok másokkal, nem szeretnék itthon a müezzin hangjára ébredni, nem szeretnék burkában, csadorban, abajában járni-kelni, szeretném viszont sminkelni magam, olyan rock koncertekre eljárni, amilyen zenét szeretek és nem tartom magam attól sem ledérnek, ha bikiniben férfiakkal-nőkkel vegyes strandon napozhatok.
„Akik ismernek, tudják, hogy mennyire szeretem, tisztelem és csodálom az iszlám kultúrát. Azt az iszlám kultúrát, ami átörökítette nekünk Arisztotelész, Szókratész, Platon, Galénosz és más görög bölcsek munkáit és ismeretét. Azt az iszlám kultúrát, mely a mevlevi dervisek szúfi miszticizmusát, Dzsalál ad-din Rúmi bölcs gondolatait, a leghíresebb arab és perzsa meséket, költeményeket adták az egyetemes kultúrának. Azt az iszlám kultúrát, mely Rázi és Avicenna orvosokat, Al-Hvarizmi, Al Birumi, és Ulugh Beg (utóbbi egyben szamarkandi uralkodó is volt mellékesen) matematikusokat és csillagászokat adták a világnak. Azt az iszlám kultúrát, amely létrehozta a Taj Mahalt, a szamarkandi Registan tér medreszéit, az iszfaháni Naqsh-e Jahan tér palotáit és mecseteit, az isztambuli Kék mecsetet, Chefchaouen kék városát, a granadai Alhambrát, a karavánszerájok, fürdők és arab kertek hangulatát, a mostari Öreg hidat, a jeruzsálemi Sziklamecsetet, a damaszkuszi Nagy mecsetet (béke poraira), a dzsennei Nagy mecsetet, a szamarrai Nagy mecsetet (béke poraira), az agrai Vörös erődöt, vagy a kairói Al-Azhar egyetemet (mely 971 óta működő intézmény és amelynek híres orientalistánk, Germanus Gyula is diákja volt), melyek létrejötte a Korán és az iszlám vallás útmutatásain alapult. Amikor iszlám országban járok, tiszteletben tartom a hely törvényeit, vallását, kultúráját, örökségét.
DE éppen ugyanígy elvárom azt, hogy ők is tiszteletben tartsák a saját hazám, saját kontinensem kultúráját, eszméit, örökségét, vallását és főként emberéleteit. Itt demokrácia és liberalizmus van (melyekkel nem teljesen és mindenben értek egyet én sem), amelynek következtében az itt letelepülni kívánó muszlimok olyan ruhában, olyan kultúrával és olyan vallással élhetnek, ami nekik tetszik (fordítva ez nem működik ugye, mert sok helyen még az öltözködésbe is beleszólnak). Nekem megvan a saját vallásom, saját kultúrám, saját gyökereim, s bármennyire is toleráns vagyok másokkal, nem szeretnék itthon a müezzin hangjára ébredni, nem szeretnék burkában, csadorban, abajában járni-kelni, szeretném viszont sminkelni magam, olyan rock koncertekre eljárni, amilyen zenét szeretek és nem tartom magam attól sem ledérnek, ha bikiniben férfiakkal-nőkkel vegyes strandon napozhatok.
Csakhogy az iszlám egy hódító, térítő vallás, mely kíméletlenül bekebelezi azokat a területeket, ahol teret hódíthat. Lásd az iszlám elterjedése a VII-VIII. században. Nincs bajom velük, amíg nem akarnak megtéríteni, amíg együtt lehet élni velük, amíg nincsenek fenyegetően sokan és amíg nem nekem kell őket eltartani. Természetesen különbséget kell tenni a szélsőség és a normális irányzatok között, de akkor is, az iszlám alapvetően nem toleráns vallás. Ahol a muszlim bevándorlók száma megsokszorozódott (lásd Nyugat-Európa, a volt gyarmatbirodalmak), ott már sokkal jobban kinyitják a szájukat, sokkal többet követelnek maguknak és sokkal fenyegetőbbé váltak.
Nem mondom, hogy a mostani migráns áradatban mindenki bűnöző, terrorista, de sokkal könnyebben beszivároghatnak a nagy tömegben. Az ide érkező migránsok nem politikai menekültek (az első békés országtól kezdve, ahol nem fenyegetik az életüket), hanem gazdasági bevándorlók, akik megőrizve identitásukat, vallásukat, sosem fognak asszimilálódni az európai népességgel, ellenben az európai őslakosság életük végéig eltarthatja őket (mert otthon sem szokták meg a munkát - tisztelet a kivetelnek). Nem véletlen, hogy Németországban máig különálló testet képeznek az ott élő törökök, vagy Franciaországban és Belgiumban a sokadik generációs arabok, akik a társadalom peremén, kirekesztve élnek, és esélyük, de akaratuk sincs onnan kiverekedni magukat. Ezekből lesznek a legjobb agymosott merénylők, akiknek azért sem szent az emberélet, mert a sajátjuk sem fontos.
Nem akarom persze kizárólag a muszlim bevándorlókat hibáztatni a kialakult helyzetért, hiszen bőven nyakig retkes a felvilágosult Nyugat is, az egykori gyarmatbirodalmak (Anglia, Franciaország, Belgium, Németország), akik lehúzták a sápot a kizsákmányolt arab országokról, ma meg nem akarják és nem tudják vállalni a következményeket (Angela Merkel inkább ne akarja, mert már annyi rosszat okozott, h az beláthatatlan, húzzon nyugdíjba), Amerika, amely minden regionális balhénál a világ csendőrének szerepében tetszelgett Iraktól Afganisztánig, a jelenlegi nagyhatalmak, amelyek egymásnak ugrasztották a szír belpolitikai erőket, és még sorolhatnám. Egyelőre egész Európa egy pipogya, tehetetlen szerencsétlenség, ahol olyan politikai erők ülnek a legmagasabb székekben, akiknek minden mindegy, és csak a saját pecsenyéjüket sütögetik. Hát nekem nem mindegy, hogy milyen életünk lesz a közeljövőben....
Én csak élni szeretnék nyugodtan, utazni, más országokat, vidékeket megismerni (iszlám országokat is, természetesen). Csak egy dolgot kellene betartani: Élni és élni hagyni. De tudom, ez csak költői ábránd....”