Kolozsváron szívesen látjuk a CEU-t! – Oláh Emese alpolgármester a Mandinernek

Jó magyarnak lenni Kolozsváron?

Természetesen jó magyarnak lenni bárhol a világon és Kolozsváron is: az elmúlt évtizedben a román-magyar viszony megváltozott, azt mondanám, hogy a normalitást közelíti. Sokkal toleránsabb a román és a magyar közösség is egymás értékei iránt. Én úgy gondolom, hogy jó Kolozsváron élni: magyarként is és általában is.

Akkor nem költözne el mondjuk az anyaország kedvéért?

Nem. Ez soha nem fordult meg a fejemben.

A viszony normalizálódásának a jele lehet a háromnyelvű névtáblák kihelyezése is? Azért ez egy elég hosszú küzdelem volt.

Igen, ez több mint húszéves ambíciója a magyar közösségnek. Ismeretes, hogy Funar polgármester ideje alatt ez szinte elképzelhetetlen volt, bár már akkor sikerült az RMDSZ-frakciónak elfogadtatnia egy tanácsi határozatot, hogy különítsenek el összegeket a kétnyelvű helyiségnévtáblákra, de végül is erre soha nem került sor. A jelenlegi többségi román párt belátta azt, hogy eléggé megváltozott Kolozsváron a közhangulat, és a román és a magyar kisebbségi nemzeti érdek is megköveteli azt, hogy többnyelvű helyiségnévtáblák legyenek kitéve.

Azért ahhoz lehet köze a dolognak, hogy időközben pereskedés indult a háttérben, nem?

Igen, ebben az esetben a civil kezdeményezés, a Minority Rights által indított per egyértelmű ráhatással volt a polgármester úrra.

A perben a Minority Rights azt kérte, hogy a közigazgatási bíróság kötelezze az önkormányzatot a kétnyelvű táblák kihelyezésére. A polgármester saját döntése volt, hogy az elsőfokú döntés után úgy döntött, nem él a fellebbezés lehetőségével.

Helyi román történészekkel konzultált, és egy kompromisszumos megoldást talált: háromnyelvű helyiségnévtáblák lesznek és fölötte latin nyelven is meg fog jelenni a Napoca megnevezés. Ez a mi szempontunkból természetesen nem ad százszázalékos örömre okot, mert számunkra mindig is Kolozsvár volt: a Napoca megnevezés Ceaușescu szüleménye volt, történelmileg románul csak Cluj volt a város neve. Tehát nekünk ez egy fél győzelem, de ettől függetlenül egy nagyon nagy előrelépés a magyar közösségnek.

Mennyire számottevő a Kolozsváron élő nacionalista érzelmű románok aránya?

Csökkenő tendenciát mutat, és mindig az aktuális politikai helyzettől függ, hogy mennyire erősödnek ezek a hangok: jelenleg én úgy érzem, hogy kevésbé csendülnek meg. Ettől függetlenül még vannak szélsőséges nacionalista megnyilvánulások Kolozsváron is és az országban is, de egyre kevesebb számban.

Épp most hoztak be önnek egy nagy stóc papírt. Alá mer még írni papírokat, mondjuk restaurálási engedélyeket? Nem fél, hogy úgy jár, mint az elődje, Horváth Anna, aki ellen eljárást indított a DNA?

Természetesen ami az alpolgármesteri kötelezettségekhez tartozik, azt – miután áttanulmányoztam az iratcsomót – aláírom, de tényleg sajátos a helyzet. Nagyon nehéz eldönteni, hogy mi az, amit meg lehet tenni, mi az, amit alá lehet írni; főleg, hogy nagyon szélsőségesen értelmeztek egy helyzetet Horváth Anna alpolgármesteri tevékenységével kapcsolatosan. De egy szerencsétlen eset nem állíthatja meg sem az intézmény működését, sem az alpolgármester tevékenységét.

Tényleg politikai tevékenységet végez a DNA? Ezt sokszor fel szokták róni a Korrupcióellenes Ügyészségnek, legutóbb például Băsescu volt elnök hozta fel. Egyetért vele ebben?

Nagyon érdekes, hogy ezt pont ő rótta föl a DNA-nak. Nem tudnám megerősíteni, hogy politikai tevékenységről van szó. Főleg azért nem, mert én ügyvédként dolgoztam ezt megelőzően, és mindig is hittem az igazságszolgáltatás függetlenségében.

Nemzetiségi vagy pártlogika alapján működik ez inkább?

Mindkettő. Nem ismerek minden iratcsomót természetesen, sőt, Horváth Anna iratcsomóját sem ismerem behatóan, de elég sok magyar politikus ellen indult büntetőeljárás: valószínűleg ismerik Antal Árpád esetét is, ami évek óta húzódik. De román politikusok ellenében is nagyon gyakori a DNA fellépése.

Tényleg van egy olyan gyakorlata a DNA-nak, hogy direkt magasabb korrupciós összegekre gyanakodnak, hogy a magasabb összeghatár miatt a hatáskörükbe vonjanak olyan ügyeket, amelyek amúgy a rendes ügyészség hatáskörébe tartoznának?

Ez egyértelmű, az elmúlt öt-nyolc év gyakorlata bebizonyította, hogy teljesen rugalmasan értelmezik a törvénycikkeket éppen azért, hogy minél nagyobb joghatóságot adjanak a Korrupcióellenes Ügyészségnek. Nyilván ennek statisztikai okai is vannak: bizonyítani akarnak, hogy milyen nagyszámú ügyet old meg a DNA.

Băsescu azt is felvetette, hogy a DNA-t vezető Laura Codruţa Kövesi jó esélyekkel elindulhatna elnöknek Iohannissal szemben. Ön melyikőjüknek drukkolna?

Ez nagyon sajátos kérdés, mivel Kövesinek semmiféle politikai tevékenysége vagy állásfoglalása nem volt.

De most mondta, hogy a DNA politikai tevékenységet végez tulajdonképpen.

Jó, de ez politikai tevékenység abból a szempontból, hogy sajátosan értelmezi a törvényt, de nem mondhatom azt, hogy egyik vagy másik párt mellett foglalna állást. Ebből a szempontból nem tudom, hogy tudnám-e támogatni Kövesit, mint lehetséges államelnök-jelöltet.

A legutóbbi elnökválasztáson az RMDSZ Pontát támogatta Iohannissal szemben, aki viszont egy kisebbségi jelölt volt. Hogyhogy nem érezték úgy, hogy jobban megtalálják az összhangot egy másik kisebbségi jelölttel?

Iohannis esetében sajátos volt a helyzet, mert ő nem feltétlenül a kisebbségi érdekeket képviselve indult államelnök-jelöltnek. Ezért született először valóban az a döntés, hogy esetleg Pontát támogatjuk, aztán pedig az, hogy egyikőjüket sem támogatjuk.

Iohannis nem rég azt nyilatkozta, hogy Románia az egész Európai Unióban követendő példa a kisebbségi jogok védelme terén. Erről mit gondol?

Ez nem felel meg a valóságnak, egyáltalán nem tudok vele egyetérteni, és az RMDSZ-nek is elég nyomatékos álláspontja van ezzel kapcsolatban. Romániában azért a kisebbségi jogok nem garantáltak minden szinten, és éppen ezért dolgozunk, hogy ezt nyomatékosítsuk. Sajnos szembe kell néznünk azzal a problémával is, hogy a magyar kisebbség egy elöregedő kisebbség Romániában is, és az eddig megszerzett jogok nem elegendőek, hogy megfelelő kisebbségi jogvédelmet biztosítsanak.

Az RMDSZ kötött kívülállóként egy együttműködési megállapodást a decemberi választások után felállt új román kormánnyal. Az EMNP pont azt sérelmezi, hogy ebben önök alább adtak a kisebbségvédelmi keretegyezmény, illetve a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája által garantált védelemhez képest.

Nem a kormánnyal, hanem a Szociáldemokrata Párttal történt megállapodás arról, hogy a parlamentben bizonyos törvénykezdeményezéseket támogatnak. De nincsenek kormánytisztviselőink, nem vagyunk kormánypárt. Éppen ezért például a büntető perrendtartás és a büntető törvénykönyv módosítására vonatkozó13-as sürgősségi kormányrendelet – ami tavaly több ezreket mozgatott meg Romániában – egyáltalán nem élvezte az RMDSZ-es politikusok támogatását. Ez egy olyan együttműködés, ami kifejezetten pontszerűen törvénykezdeményezésekre vonatkozik, és a felek hat havonta újratárgyalják.

Hol van itt a deal? Mit kapnak cserébe?

Én nem vagyok parlamenti képviselő, tehát nem tudom megmondani, hogy pontszerűen milyen egyezségek születnek. Legutóbb például az egészségügyi és szociális intézményekben az anyanyelv használatának biztosítását előíró szabály volt az egyik olyan törvénykezdeményezés, amit a parlamentben minden román párt támogatott, tehát adott esetben a szociáldemokrata párt is. Sajátos eset, és kicsit talán jellemző is a belhoni politikára, hogy két parlamenti párt is az alkotmánybírósághoz fordult és megtámadták ezt a már elfogadott törvényt.

Mit szól azokhoz a kritikákhoz, miszerint az RMDSZ korábbi gyakorlata az volt, hogy rárepült a civil magyar kezdeményezésekre, hogy a magyarság érdekeinek egyetlen képviselőjeként léphessen fel?

Ezzel nem értek egyet. Mint érdekvédelmi szervezetnek, az RMDSZ-nek kötelezettsége az, hogy a magyar kisebbség érdekeit védő kezdeményezésekhez hozzájáruljon és ezek mellett kiálljon.

Akkor nem baj, ha vannak konkurens más játékosok a pályán?

Addig, amíg ugyanaz a cél, és ugyanazt próbáljuk elérni, addig teljesen rendben van. Kolozsvár a legjobb példa erre. Kifejezetten politikai eszközökkel nem tudtuk elérni azt, hogy többnyelvű helyiségnévtáblák legyenek, de ezt megerősítette egy civil kezdeményezés is – amihez nem csak magyar, de román polgárok is csatlakoztak – amely bírói úton kérte ezt. Tehát a politikai és a civil szféra nagyon jól együtt tud működni a jogok kiharcolása érdekében.

Mennyire tudnak a magyarok, és főleg a magyar fiatalok számára hitelesek maradni, miközben gyakran együttműködnek a kormánnyal, még ha most nem is koalíciós partnerként? Elég-e az egy magyar fiatalnak, hogy az RMDSZ-re szavazzon csak azért, mert egy magyar párt? Most például az új USR elég jó eredményt ért el a semmiből a legutóbbi választáson: az önök szavazói is átszavaztak oda?

Igen, ez egyre gyakoribb jelenség, hogy román pártra szavaznak. Ugyanez történik Románia-szinten és a magyar közösségben is: valamilyen szinten csalódtak a politikumban és új ,megbízható arcokat keresnek. Az USR valóban magyar szavazatokat is kapott, és megjegyzendő azért az is, hogy elég sok magyar jelöltjük is volt, nem csak román jelölteket indított. Nekünk, politikusoknak épp az a feladatunk, hogy bizonyítsuk: igenis megbízhatnak bennünk.

Hogyan nyernék vissza a szavazóik bizalmát?

Én csak önkormányzati szinten tudok véleményt nyilvánítani. Megpróbálunk olyan lépéseket tenni, ami itt a fiatalok érdekeit képviseli. Akár az állami lakásépítő vállalattal együttműködve tömbházakat építeni, jó lenne, ha Kolozsváron sikerülne egy integrált szociális hálózatot kiépíteni, amely nyomon követi a lakosok életét bölcsődétől adott esetben nyugdíjas korig.

A fiatalokat és Kolozsvárt is érinti a Ponta által belengetett „lex Sapientia”, amit a magyarországi, CEU-t célzó törvénymódosítás ihletett. Lesz ebből valami, és tényleg arra való, hogy a Sapientiával kiszúrjanak?

Természetesen nem volt helytálló Victor Pontának sem a nyilatkozata, de egy kicsit felnövelték az egészet a sajtóban a Magyarországon történtek után. Én nem hiszem, hogy erre valaha sor kerülhet, és többségi támogatást szerezne egy ilyen kezdeményezés a parlamentben.

Ha esetleg a CEU elköltözne Budapestről, akkor Kolozsvár befogadná?

Én úgy gondolom, egyértelműen. Egyébként Romániában már többen is jelezték – Arad, Temesvár –, hogy szeretettel várják. Ez Kolozsvár szempontjából is csak egy plusz lenne.

A CEU rektorhelyettese azt mondta nekünk, hogy szíve szerint Erdélybe jönne.

Kolozsvár ajtaja nyitva áll.

Ezt akár az Európai Néppárton belül is megbeszélhetnék a fideszesekkel.

Valószínűleg voltak erre próbálkozások, ismeretes Kelemen Hunor álláspontja ezzel kapcsolatosan.

Székely vagy erdélyi autonómia kell – ha kell?

Ez nagyon érdekes kérdés, én úgy gondolom, hogy kulturális autonómiára mindenképp szükség van.

Ez mit foglalna magában?

Ez az aktuálpolitikai helyzettől is függ. Valószínűleg első lépésben mindenképp csak a könnyebbik változatot lehet bevezetni – természetesen, ha nyitottság van erre a román döntéshozók részéről is. A kulturális autonómia azt jelentené, hogy a saját kulturális pályázatainkat mi magunk bíráljuk el, mi döntsük el, hogy mire fordítjuk az erre folyósított pénzösszegeket, és hosszútávon természetesen...

Jöhetnének az igazán fontos dolgok, a pénz?

Igen. De kezdeti lépésnek ez lenne a megfelelő.

Mennyi esélyt lát rá, hogy ez megvalósul? A kulturális autonómia-megközelítést az Európai Bizottság elé is vitték egy európai polgári kezdeményezés keretében – elutasították, és most pereskedés van folyamatban. Ön szerint megfelelő módszer az EU-nál árulkodni?

Ez egyáltalán nem árulkodás, hanem figyelemfelkeltés, hogy az Európai Unió kompetenciájába kell, ez is tartozzon, mert nem csak Románia sajátos helyzetéről van szó, hanem több nemzeti kisebbségről, akik kisebb-nagyobb sikereket elértek eddig autonómiatörekvéseikben.

De akkor az autonómia nem reális prioritás egyelőre? Mondjuk tíz éven belül van rá esély, hogy konkrét előrelépés lesz az ügyben?

Ezt nagyon nehéz a jelen pillanatban megmondani, hogy milyen lépéseket tudunk ezen a téren tenni. De azt nem mondanám, hogy nem prioritás. Mindig is prioritás volt az RMDSZ szempontjából, a kérdés az, hogy milyen úton tudjuk ezt kivívni.

Ön mint magyar alpolgármester mit tud tenni, ha egyébként a képviselő-testületben kisebbségben vannak? Mennyire tud odahatni, hogy mi történik a városban?

A fontos döntéseket mindig egyeztetések előzik meg. Az, hogy van-e épp Kolozsváron magyar alpolgármester, természetesen a választások eredményének függvénye és a politikai egyeztetések egyik következménye, gyakran felmerült, hogy milyen körülmények között lehet koalíciót felépíteni vagy folytatni. Ettől függetlenül az az álláspontunk, hogy szükség van Kolozsvár önkormányzatában egy olyan személyre, aki tudja tartani a kapcsolatot a magyar lakossággal és hathatósan tud eljárni a magyar lakosság érdekében.

Tegyük fel, hogy Emil Boc, Kolozsvár polgármestere holnap felkel, és gondol egyet, hogy „a fenébe is, mégis csak rossz ötlet volt megengedni a háromnyelvű helyiségnévtáblákat, vissza az egész, legyen minden csak románul kiírva”. Mit tud akkor ön csinálni azon kívül, hogy szép szóval próbálja lebeszélni?

Erre a konkrét esetre könnyű a válasz, mert van egy bírói határozat, amit végre lehet hajtani az önkormányzattal szemben. De alapvetően én effektíve, mint alpolgármester nem adhatok ki parancsot arra, hogy kitegyék a táblákat. Próbálhatom jobb belátásra bírni a polgármestert, de ez kifejezetten az ő hatáskörébe tartozik, vagyis tartozna, ha ebben az ügyben nem lenne ez a bírói döntés: de ha azt hajtják végre, akkor pedig csak kétnyelvű táblákról beszélünk, románról és magyarról. De azt gondolom, hogy nem fog a polgármester visszakozni ezen a téren, most már lejárt a fellebbezési határidő, egyértelmű, hogy neki is az az érdeke, hogy megbékítse a nacionalista román lakosságot is azzal, hogy háromnyelvű, illetve latin feliratot tesz a városbejáratokhoz. Hosszútávon ez a kompromisszumos megoldás a járható út.

Van egy olyan téma, ami újabban nagyon összehozta a románokat és a magyarokat, legalábbis az egyházak mentén: indult egy népszavazási kezdeményezés, hogy az alkotmányban rögzítsék, hogy a házasság és a család csak egy férfi és egy nő kapcsolatán alapulhat. A progresszívek innentől azt mondhatják: a homofóbia összehozza a románokat és a magyarokat? Önök támogatják ezt a kezdeményezést?

Ebben az RMDSZ is megosztott. Vannak nagyon konzervatív álláspontot képviselő politikusok, akik azt gondolják, hogy erre az alkotmánymódosításra szükség van. Én csak a saját nevemben tudok beszélni: én teljesen liberális vagyok, tehát nem tudom támogatni ezt a módosítást. Nem kell alkotmányos szinten rendezni, hogy a házasság egy férfi és egy nő között szentesített egyezmény.

A magyar alkotmányban benne van.

Igen, önöknél is nagy vita volt erről anno.

Nálunk nem lehet népszavazást tartani alkotmánymódosításról, úgyhogy rövidre van zárva a vita.

A román alkotmányban is benne volt korábban, most újra vissza akarják tenni, ez az ortodox egyház egyik lobbija és elég sok civil egyesület is kérte ezt a törvényhozóktól.

A Kolozsvári Magyar Napoknak van valamilyen jótékony hatása az itteni magyarok identitására, vagy ez csak egy jó buli?

Nem, azért túlmutat azon, hogy egyszerű buli lenne, és nem csak a kolozsvári magyarokat, hanem Erdély-szerte a magyarokat megmozgatja. Úgy gondolom, hogy nagyon jó összefogó hatása van.

Ha valaki idejön Magyarországról Kolozsvárra akár erasmusos diákként, akár turistaként, akkor mit tud maga a város hozzáadni az ő identitásához, magyarságához?

Kolozsvár történelmi épületei, a Házsongárdi temető, ami azért csak egy magyar közösségé, a római katolikus és lutheránus templomok – tehát vannak épületek, amik képesek felébreszteni a magyar öntudatot. És kulturálisan is elég pezsgő az élet Kolozsváron magyar szemmel is: van magyar opera, magyar színház.

Mikor volt Budapesten a CEU melletti tüntetés, akkor az egyik felszólalónak az volt az egyik érve, hogy „bezzeg a CEU-n összebarátkozik egy kolozsvári magyar és román” – ezt úgy mondta, mintha ez itt Kolozsváron nem, vagy nehezebben történne meg. Amikor erre a CEU – egyébként erdélyi – rektorhelyettesénél rákérdeztünk, akkor ezzel nagyjából ő is egyetértett. Ön szerint is a CEU-ig kell mennie egy kolozsvári magyarnak és románnak, hogy összebarátkozzanak?

Én nem fogalmaznék ilyen szélsőségesen. Pont, hogy itthon is megvan a lehetőség erre.

Mire gondolhattak akkor?

Valószínűleg arra, hogy az a nyitottság, amit a CEU tolmácsol, jobban összekovácsolja az embereket, és ezt próbálták nyomatékosítani. Azért ne felejtsük el, hogy tíz évvel ezelőtt Kolozsváron is kicsit más volt a hangulat, és elképzelhető volt, hogy egy kolozsvári román és magyar a CEU-n barátkozik össze, de azért sok minden változott azóta a kolozsvári társadalomban.

Visszatérve a fesztiválokra: a környék másik nagy rendezvénye Tusványos, ami mégis csak a magyar kormánypárt rendezvénye. Bulizni mennek oda a fiatalok, vagy lecsapódik a fesztivál politikai jellege is?

Természetesen a fiatalok szempontjából fontos, hogy kikapcsolódhatnak, s bulizhatnak egy jó nagyot, de azért az előadások miatt megvan a politikai jellege, nem csak egy sima fesztivál.

A kettős állampolgársággal szavazati jog is jár. Tusványos mennyire alkalmas arra, hogy aki oda elmegy bulizni első választóként, az utána a magyarországi választáson a Fideszre szavazzon?

Abban az esetben, ha nem csak a buli miatt megy, hanem meghallgatja az előadásokat is, akkor elég valószínű, hogy ez befolyásolja az első szavazót. De úgy gondolom, hogy azok, akik elmennek az előadásokra is, azért érdekeltek annyira a politikai életben, hogy egy kicsit jobban utána is olvasnak, és adott esetben kritikus álláspontot fogalmaznak meg a Fidesszel szemben.

Ön élt az egyszerűsített honosítás lehetőségével?

Eddig még nem. Most van folyamatban.

És fog szavazni magyarországi választáson?

Jó kérdés. Majd a következő választásokon tudnék erről mit mondani.

Hogyan kampányoljon egy magyarországi párt a kolozsvári alpolgármesternek?

Az én szempontomból inkább a társadalmi jellegű kezdeményezések lennének fontosabbak, semmint a gazdaságiak, mivel ez ránk semmilyen úton-módon nincs kihatással. A szélsőséges megnyilvánulások pedig nálam nem járnak sikerrel.

A két ország viszonyában egy kis csörte volt legutóbb, mikor Szijjártó Péter megtiltotta a Romániában szolgáló magyar diplomatáknak, hogy részt vegyenek december elsején az Erdély Romániához csatolásának évfordulóján tartott a román nemzeti ünnep alkalmából szervezett eseményeken. Mit gondol, jó ötlet volt ez?

Diplomáciai szempontból nem, de meg tudom érteni. De a diplomáciában azért figyelembe kell venni a román nemzeti ünnepek jelentőségét. Én itt Erdélyben és Kolozsváron nem mondhatom azt, hogy valamilyen szinten nem tiszteljük a román lakosság álláspontját ezzel az ünneppel kapcsolatosan.

Akkor ön részt vesz december elsején a városi ünnepen?

A városi ünnepen, illetve a rendezvényen természetesen részt kell vennünk, de azért igyekszünk egy kicsit háttérbe vonulni, mert számunkra ez nem feltétlenül ünnep.