Enyedi Zsolt

Ez Orbán, Washington és talán Moszkva játszmája lehet – a CEU rektorhelyettese a Mandinernek

2017. április 14. 09:44

Sosem beszélt még Soros Györggyel a CEU rektorhelyettese, aki örvendetesnek tartja, hogy az egyetem ügyében sikerült meghaladni a bal-jobb szembenállást. Enyedi Zsolt szerint túl van dimenzionálva a gender-szak a CEU-n, Soros pedig nem szól bele, mit tanítsanak, de még csak repülőjegyet sem vesz az oktatóknak. Nagyinterjúnkban azt is elmondja: élete kudarca lenne, ha el kellene költözniük Budapestről.

Kapott Soros Györgytől repülőjegyet?

Még nem, de remélem, hogy majd talán…

Tüntetésre vagy konferenciára szeretné?

Inkább konferenciára, ha választhatok.

Találkozott egyébként Soros Györggyel?

Beszélni még soha nem beszéltem vele, egyszer ültem mellette a pódiumon, mikor tavaly itt járt.

És ezen alkalomból nem esküdtek össze, hogy migránsokat hoznak Magyarországra a CEU-n keresztül, akár egyetemi hallgatók formájában?

A diákjaink többsége külföldi, úgyhogy ennyiben akár migránsoknak is minősülhetnek, viszont a magyar diákok és magyar oktatók részben azért nem migrálnak, mert itt tartjuk őket.

Sorosnak arra milyen ráhatása van, hogy milyen szakok vagy kurzusok induljanak, milyen intézetek legyenek a CEU-n?

Semmilyen.

Véleményt nyilvánítani se szokott róla?

Van egy huszonegy tagú igazgatótanács, annak ő az egyik tagja. Ha új szakok indulnak, akkor ott mindenki véleményét kikérjük. Tudom, hogy régebben nagyon érdeklődött konkrét kutatási projektek iránt. Kollégáktól hallottam például, hogy hosszan beszélgetett a kognitív tudományok szak diákjaival a kutatásaikról. Nagyon érdekelte a közpolitikai szakon folyó munka is. De arról nem tudok, hogy bármelyik szak indítása vagy leállítása mögött ő állt volna. 

„Beszélni még soha nem beszéltem vele”

 

Önök igazi liberális egyetemként vannak elkönyvelve, hírhedtek például a gender-szakjukról. A történelem vagy szociológia szakjaikon támogatnának például egy Trianonnal vagy külhoni magyarokkal foglalkozó kurzust vagy szakirányt?

Vannak kurzusok, amik ezekről a témákról szólnak, és vannak kutatók, akik ezzel foglalkoznak. Konkrétan Trianon kapcsán egyébként különösen jelentős bázisunk van amennyiben az egyetemen nagyon nagy az erdélyiek aránya: én is erdélyi magyar vagyok, és az adminisztráció nagy része is az, tehát ebben a témában igazán otthon vagyunk.

Akkor ön nem egy „fantomegyetem” vezetőségében van benne eszerint, egy irodából és két titkárnőből áll – legalábbis Amerikában, ahogy azt Kósa Lajos megmondta?

Miután a teljes oktatási tevékenységing Budapesten folyik, a két amerikai titkárnő is túlzás.

Tehát Amerikában még két titkárnő sincs? Ott tényleg semmi nincs?

Vannak bizonyos adminisztratív folyamatok, amik Amerikán keresztül mennek, de külön erre főállásban fenntartani egy egész stábot felesleges, mert a valódi tevékenység itt zajlik: itt oktatunk, itt kutatunk, az amerikai ügyintézést is innen koordináljuk.

Ez azt jelenti, hogy az itt befizetett tandíjak után itt is adóznak?

Mindent. Közel tízmilliárd forintnyi adót, járulékot és egyéb befizetést eszközlünk itt Magyarországon. Vagyis anyagilag is csapás lenne az országnak, ha máshol kellene működnünk. 

Kamudiplomákat sem osztogatnak?

A diákjaink szerint semmiképpen nem, hiszen ők ezekkel a diplomákkal csinálnak szakmai karriert. Azok az amerikai vagy magyar egyetemek, vagy azok a tekintélyes szervezetek, az IMF-től az ENSZ-ig, akik alkalmazzák őket, értékelik a diplomáinkat, mint ahogy természetesen az akkreditációs szervezetek is, akiknek dolga eldönteni mi kamu és mi nem.

A gender szakon osztott diploma sem az? Nehezen tudom elképzelni, hogy mondjuk az IMF-nél egy ilyen hasznosítható lenne.

Komoly félreértést érzékelek a gender szakunk kapcsán. Ott ugyanolyan szociológusok, történészek vagy közpolitikával foglalkozók dolgoznak, mint más szakokon. Azt vizsgálják, hogy például a munkaerőpiacon milyen egyenlőtlenségek vannak férfiak és nők között, vagy hogy az irodalomban hogyan változtak a férfi és női szerepek. Az ott lévő kollégáknak magas az idézettsége, tudományos folyóiratokban publikálnak. Tehát amit ők csinálnak, az kevésbé romantikus, vagy kevésbé ördögi, mint ahogy sokan gondolják. Ez egy rendes szakmai, tudományos tevékenység.

Nem lehet, hogy a magas idézettség az egymás általi körbehivatkozásnak köszönhető, ami által felfújnak egy akadémiai lufit az általuk kreált, részben műproblémáknak?

Létezik egy ilyen kritika úgy általában a tudományokkal, és különösen a bölcsész- és társadalomtudományokkal szemben, azonban a körbehivatkozások mechanizmusa akkor lehet igazán torzító, ha kis közegről van szó, amikor alapvetően ismerősök hivatkozzák egymást. De a mi kutatóink a nemzetközi tudományos életben, kettős anonim referensi rendszerben publikálnak, és a rájuk eső hivatkozások száma sokszázas vagy sokezres nagyságrendű.

Ez ismeretségi hálóval, személyes szimpátiákkal nem magyarázható.

*

„A mostanival az a baj, mint ami a lex Simicskával, a lex Heinekennel, a lex Járaival, meg az összes hasonló lex-szel”

 

Azt, gondolom, önök se vitatják, hogy eddig kivételezett helyzetben voltak, hiszen nem ez az első lex CEU. Korábban is volt egy törvény, ami kifejezetten önökre irányult, egy 2004-es törvény, ami kifejezetten a CEU helyzetének a rendezésével foglalkozott.

Ennél kicsit bonyolultabb a helyzet. Egyrészt, az a 2004-es törvény rég hatályát vesztette.

Hiába írt levelet akkor Soros György Magyar Bálintnak?

Végső soron igen, ugyanis a törvény később elvesztette hatályát. Amikor a parlamentben ezt most meglobogtatták, azt csak azért tették, hogy hangulatot keltsenek az egyetem ellen, mert ennek az égvilágon semmi köze nincs a mostani törvénymódosításhoz. A másik dolog, hogy abban a levélben egyszerűen azt szögezi le Soros, hogy bár tartalmilag a 2004-es törvény és a 2005-ös felsőoktatási törvény azonos, mégis szerencsés lenne megőrizni a 2004-est is, mert annak a preambuluma leírja, hogy milyen eredeti szándéka volt a jogalkotónak, mi a háttere ennek az intézménynek, és ez a későbbiekben, adott esetben egy jogvitában, érdekes lehet – tehát információt vesztünk, ha hatályon kívül helyezik. Harmadrészt a mostani lex CEU egészen más kategória mint a 2004-es, abban a tekintetben is, hogy a 2004-es címében is kimondta, hogy a Közép-európai Egyetem elismeréséről szól. A mostanival az a baj, mint ami a lex Simicskával, a lex Heinekennel, a lex Járaival, meg az összes hasonló lex-szel: hogy úgy tesz, mintha általános törvény lenne, miközben valójában nagyrészt egy-egy intézményről szól. Ez megtévesztő.

Nem csak egy intézményről szól. Épp most telefonáltam végig a SOTE-t, a Tan Kapuja Buddhista Főiskolát, a McDaniel College-ot, akik mind hasonló, EU-n kívüli külföldi egyetemekkel visznek valamilyen közös képzést. Mindannyian megerősítették, hogy tudatában vannak, hogy rájuk is vonatkozik a törvény és a nemzetközi egyezmény követelménye, és nem tudják egyelőre, hogy mi lesz. Ezekkel az egyetemekkel konzultáltak önök?

Én nem, és nem tudok róla, hogy bármelyik kolléga konzultált volna. De nagyon különböző helyzetben vagyunk. Ha ez a törvény hatályba lép, akkor például a SOTE vagy a Bostoni egyetem a programja maximum 1-2 százalékát veszíti el. A CEU meg a száz százalékát. Úgy tenni, mintha ez ugyanaz a kategória lenne, nem teljesen fair. Ettől persze velük is szolidárisak vagyunk.

*

„Ilyen üzenetek hallatán meglehetősen elveszettnek érezzük magunkat”

 

A legújabb fejlemények alapján a kormány mintha enyhült volna az ügyben, legalábbis Palkovics László szerdán már egészen megengedő hangnemben nyilatkozott. Ennek örömére felkeresték Palkovicsot vagy valakit a kormányból, hogy tárgyaljanak?

Nem. Úgy értelmezzük a helyzetet, hogy a köztársasági elnök úr felkérte a kormányt, hogy kezdje meg az érdemi tárgyalásokat velünk, most erre várunk. Mi a korábbiakban számos levelet intéztünk hozzájuk, telefonon is próbáltuk hívni őket. Az utolsó elutasító levél, amit kaptunk, Balog Zoltántól néhány nappal ezelőtt érkezett meg. Ebben azt mondja, hogy nem szeretne velünk tárgyalni, ő Amerikával szeretne tárgyalni. Hogy miért kellene a fejünk felett Amerikával tárgyalni rólunk, azt persze nem értem. Még azt is írta, hogy szakértői szinten amúgy folytatódhatnak az egyeztetések. De hát nincsenek egyeztetések!

Most kineveztek egy megbízottat erre Altusz Kristóf személyében.

Igen, bár ez is egy zavarba ejtő dolog:

miért a külgazdasági és külügyminisztérium embere kell, foglalkozzon egy felsőoktatási kérdéssel?

De azért leülnek vele?

Nem ülhetünk le, mert őt is azzal bízták meg, hogy az amerikai hatóságokkal tárgyaljon. Attól tartok, velünk ő nem is fog akarni tárgyalni. Sőt, úgy tűnik, hogy igazából az amerikaiakkal sem.

Amerikában kivel tárgyalna egyáltalán? Merthogy a törvény elvileg előírná a föderális szintet, de Amerikában ez a tagállamokra tartozik. Szóval hová fog ő menni? New Yorkba vagy Washingtonba?

Bárcsak menne valahová! Őszintén szólva tartok tőle, hogy ez az egész csak egy átverés. Egy nevet bedobtak, akinek elvileg ez a reszortja, de nem hallottam róla, hogy felvette volna a kapcsolatot az amerikai hatóságokkal. Legalábbis én nem tudok róla, és szerintem tudnék, ha megpróbálta volna. 

Kamu-kormánymegbízott?

Egyelőre annak tűnik, sajnos.

Palkovics László legutóbb azt mondta: az a kérdés, hogy a CEU ahhoz ragaszkodik-e, hogy legyen Magyarországon működési engedélye; vagy ahhoz, hogy legyen Magyarországon képzése, amire CEU-s diplomát adhat. Ezek szerint akkor működési engedély nélkül is lehet képzésük? Megnyugodtak az oktatási államtitkár ezen nyilatkozatától?

Nem. Zavarba jöttünk. Ilyen üzenetek hallatán meglehetősen elveszettnek érezzük magunkat. 

Mit jelent ez akkor?

Őszintén mondom, hogy nem értjük. Lehet, hogy az államtitkár úr keresi a kiutat, és elsőre egy ilyen öszvér-megoldásnak tűnő ötlet jutott az eszébe. Jogászaink azt mondják, hogy ez az ötlet nem egyeztethető össze a törvénnyel. 

Most a kormány egyik képviselője arra bujtja fel önöket, hogy bújjanak ki az alól a törvény alól, amit ők most hoztak azért, hogy önöknek rossz legyen, éa ők majd kegyesen félrenéznek?

Ez kicsit rosszindulatú megközelítés szerintem. Én azt gondolom, hogy az államtitkár úr jószándékkal próbál ötletelni annak kapcsán, hogy miként lehetne kimászni ebből a helyzetből. De az, ami elsőre eszébe jutott, az nem működőképes dolog. 

Szerinte csak az önök licencmegállapodását kellene kibővíteni. Mi van egyáltalán most ebben a licencmegállapodásban? Hogyan lehetne ezt úgy kibővíteni, hogy az felérjen egy nemzetközi egyezménnyel, úgy, hogy önöknek továbbra sincs kampuszuk Amerikában?

Sehogy. Ugyan a törvényben benne van, hogy magyar egyetem külföldi egyetemmel licencmegállapodást köthet, azonban a mostani törvénymódosítás kivette az OECD országokat, ahova a CEU is tartozik, ebből a körből. Tehát eleve nem értem, hogy hogyan férnénk ebbe bele. Továbbá a törvényben nem szerepel az a lehetőség, hogy doktori képzést licencben lehetne adni, a mi képzéseink egyharmada pedig doktori képzés. Ezen kívül mi nem egy közvetett kapcsolatot szeretnénk egy amerikai és egy magyar egyetem között, hanem azt szeretnénk, ha az integrált egyetem Budapesten működhetne. Amit az államtitkár úr mond, az valami egészen más megoldás: ez nekünk akkor sem lenne előnyös és elfogadható, ha törvényes lenne. De úgy látom, hogy nem is törvényes. 

„Ezt eladni jószándékú és semleges törvényalkotásként nem kis kihívás”

 

Hogyan lehet, hogy mégis meghátráló nyilatkozatokat kezdett tenni a kormány az ügyben? Köze lehet ahhoz, hogy az amerikaiak egész magas szinten kinyilvánították, hogy nem tetszik nekik az ügy?

Én is azt látom, hogy a békülékeny gesztusokat a kialakult politikai helyzet generálja. De nekem ebben a pillanatban ezek üres gesztusoknak tűnnek. Még nem az a benyomásom, hogy komolyan elszánta volna magát a kormány arra, hogy leüljön velünk tárgyalni és hogy találjon egy számunkra is elfogadható megoldást. Egyszerűen bedobnak olyan ötleteket, amik az egyszeri újságolvasó számára azt jelzik, mintha a kormány hajlandó lenne figyelembe venni az egyetem érdekeit. De ott még nem tartunk. 

Azért Michael Ignatieff rektornak elég jó lobbiereje lehet. Ellátogatott Amerikába, és Mark C. Toner külügyi szóvivő pár nap múlva kijelentette, hogy nem értenek egyet a CEU-törvénnyel. Vagy ezt egyenesen Soros járta ki?

Biztos, hogy Ignatieff és Soros is befolyásos személyek, de nem ez a dolog lényege. Mondok egy példát. Nemrég kaptunk egy levelet egy Utah-ban működő mormon őskonzervatív egyetemtől. Az ottani kutatók azért írtak nekünk, Áder köztársasági elnök úrnak és így tovább, mert ismerik az itteni kutatásokat, óráikon tanítják a mi publikációinkat, és úgy gondolják, hogy ki kell állniuk egyetemünk mellett. Biztos vagyok benne, hogy Salt Lake City-ben nem sokat tudnak Soros Györgyről, amennyiben pedig tudnak, valószínűleg nem szeretik. A széleskörű támogatást továbbá az is magyarázza, hogy az egész világon meghökkennek, ha azt látják, hogy egy hét alatt nyomnak át egy törvényt, amit teljes titokban készítettek elő úgy, hogy senkivel nem konzultáltak. Ezt eladni jószándékú és semleges törvényalkotásként nem kis kihívás. 

Amikor itt volt az amerikai helyettes államtitkár, ő mit mondott erről?

Ő inkább kérdezett, főleg a diákokat, akik nem csak a CEU-ról, hanem az ELTE-ről, az Andrássy-ról és a Corvinusról voltak itt. Illetve azt mondta, hogy ők ebben egy olyan egyetem történetét látják, amely a magyar-amerikai kapcsolatokban nagyon fontos szerepet játszott, valamint hogy az akadémiai szabadság kérdése mögött kétpárti támogatás van az Egyesült Államokban. Ezt az értéket az általános alapértékek körébe sorolta, melyek mellett evidens módon ki kell állnia a kormánynak. 

Olyan elméletek is megjelentek, hogy a CEU elleni fellépés nem is Orbánnak fontos kifejezetten, hanem Putyinnak, hiszen több orosz érdekszférába tartozó államban is részt vettek a felkelésekben, forradalmakban Soros által támogatott szervezetek. Ön szerint lehet, hogy egy ilyen orosz-amerikai játszmába került bele az egyetem, és ennek akar esetleg a magyar törvényhozás is megfelelni?

Abban biztos vagyok, hogy egy külpolitikai játszmába kerültünk bele.

A játszmának valószínűleg köze van Orbán és a Fehér Ház viszonyához, és könnyen lehet, hogy a kormány és Moszkva viszonyához is.

Ugyanakkor van valami nagyon bizarr ebben a logikában. Biztosan vannak olyan diákjaink, akik visszamennek volt szovjet köztársaságokba, így például Oroszországba, és akad olyan is közöttük, aki aggódik a demokrácia sorsáért ott, és ezért tesz is valamit, de  mindösszesen néhány tucat emberről beszélhetünk. Ehhez képest rengeteg orosz egyetemista tanul nyugaton. Százból kevesebb mint egy az, aki a CEU-n tanul. Ha a CEU nem fog létezni a jövőben, akkor is ott marad a többi kilencvenkilenc. Azt el tudom képzelni, hogy Putyin fejében összemosódik Soros meg a CEU, és adott esetben Orbán fejében is. De ez a logika irracionális. Komolyan nem gondolhatják, hogy ez a kis posztgraduális budapesti egyetem az, amelyik el fogja dönteni az orosz autoriter rendszer sorsát.

*

„Én örülök, hogy a »szabad ország, szabad egyetem« volt a jelszó”

 

A kommunikáció szintjén mindenesetre feltétlenül összefonódik. Most azt kommunikálja a kormány, hogy Soros szervezetei támogatják a migrációt, és ezért kell a Soros által alapított CEU ellen fellépni. Tehát a migrációt próbálják fő oknak beállítani, és erre még rá is szolgált a CEU rektora: egy egy-két évvel ezelőtti videóban migránssimogató retorikával ecseteli, hogy mindenkit erkölcsi kötelességünk befogadni.

A rektor úr valójában centrista felfogású ebben a kérdésben. Még mielőtt rektor lett volna, tartott egy előadást erről a témáról itt a CEU-n. Érdemes megnézni, mert elég viharos fogadtatása volt: a hozzászólók közül többen kritizálták amiatt, hogy nem veszi eléggé figyelembe a migránsok érdekeit. Arról is beszélt, hogy mennyire fontos a határok ellenőrzése.

De azt is, hogy a határkerítés meg katasztrófa.

Lehet, hogy ezt is mondta, de közben Ausztráliát emlegette pozitív példaként, amely ország szigorú menekült- és bevándorláspolitikát folytat. Azt hangsúlyozta, nagyon fontos, hogy ellenőrzöttek legyenek ezek a folyamatok. 

Eszerint akkor megengedheti magának a CEU rektora, hogy Soros ellen beszéljen? Bár legfeljebb nem fog kapni repülőjegyet.

Igen, bár azt nem mondanám, hogy Soros-ellenes beszéd lett volna. De az biztos, hogy ő ilyen szempontból egy nagyon is középutas politikának a híve, amibe ugyanakkor beletartozik, hogy a menedékkérők és a menekültek emberi jogait tisztelni kell és az egyezményeket be kell tartani. Ez pedig egyben azt jelenti, hogy az a politika, amely válogatás nélkül minden menedékkérőt bűnözőként kezel, nyilván elfogadhatatlan. 

*

Hogy érintették önöket a CEU melletti hatalmas tömegtüntetések – már ha arról szóltak? Puzsér Róbert azt írta például a csütörtöki Magyar Nemzetben, hogy „nem az elit egyeteméért vonultunk ki, hanem az elit egyetemének a szabadságáért is”. Önök valóban az elit egyeteme?

Olyan értelemben igen, hogy mivel csak mesterképzéseket és PhD-t indítunk, így akinek nincs elég erős iskolai háttere, az ide nemigen tud bejutni. Ugyanakkor mi – szemben mondjuk a hasonló rangsorolású amerikai és más egyetemekkel – nem az alapján döntünk a diákok között, hogy ki mennyit fizet, hanem az alapján, hogy ki hogyan szerepelt a felvételin. Tehát mikor rangsoroljuk a diákokat, akkor azt nem vesszük figyelembe, hogy az illető egyébként tudná-e a tandíj valamekkora részét fizetni vagy nem. A diákjaink jelentős része egyébként nem fizet nekünk, hanem pont, hogy tőlünk kap ösztöndíjat. 

Tehát Soros fizet nekik?

Nem, mert nekünk van egy pénzügyi alapunk, ami ugyan eredetileg Soros Györgytől származott, de emellé még behoztunk egy csomó más pénzt, így kutatási pénzeket is. Mi ebből gazdálkodunk, tehát nem közvetlenül Soros Györgytől jön az a pénz, amit mi most ösztöndíjként odaadunk. Ez nem az a fajta Soros-ösztöndíj, amit mondjuk Orbán Viktor és mások kaptak, hanem ez a Közép-európai Egyetem ösztöndíja. Olyan diákok kapják, akik ilyen ösztöndíj nélkül nem tudnának nyugati típusú egyetemen tanulni. Ilyen szempontból az elitegyetem kifejezés félrevezető.

És valóban önökért tüntettek ezek a tízezrek, vagy inkább a demokráciáért, vagy csak Orbán ellen? Idézem tovább Puzsért, aki a demokráciáért volt tüntetni, nem azért, hogy „a neoliberális elit tovább kutathasson és publikálhasson”. 

Biztos, hogy ő a demokráciáért ment ki, és ez teljesen rendben is van. Hallottam tegnap őt a tévében is, mérgelődött, hogy a szervezők miért állandóan az egyetemi szabadságra és egy konkrét egyetem ügyére fókuszálnak, miért nem az „Orbán takarodj” és a „ruszkik haza” a jelszó. Én azonban örülök, hogy a „szabad ország, szabad egyetem” volt a jelszó. Azzal könnyebb azonosulnom.

Ami pedig azt illeti, hogy az egyetem neoliberális lenne, tévedés.

Egyetemünk professzorainak a könyvei többségükben kifejezetten a neoliberalizmus ellen íródtak. Amennyiben a neoliberalizmus témája egyáltalán szerepel a kollégák kutatási profiljában, tízből kilenc esetben szitokszóként használják és kritizálják. Puzsér Róbert ezek szerint nem ismeri ezeket a kutatásokat.

„Egy létező, évtizedek óta itt működő egyetem szűnhet meg”

 

A vasárnapi tüntetésen az egyik felszólaló olyasmit mondott, hogy a CEU teszi lehetővé, hogy egy román és egy erdélyi magyar itt összebarátkozzon. Ezek szerint Erdélyben ez nem lehetséges, csak a budapesti amerikai egyetemen?

Én ugyanezt a gondolatot hallottam a kolozsvári tévé műsorában, amiben egy erdélyi magyar, aki itt tanult, erről beszél. Hogy számára azért is volt érdekes a CEU-n tanulni, mert itt közelebb került román diákokhoz, mint amilyen közel Kolozsváron került volna. Ez egyszerűen azért van, mert az a román diák, aki ide Budapestre jön tanulni a CEU-ra, az magyarbarátabb lesz. Az ilyen kapcsolatoknak a későbbiekben is lehet szerepük, és főleg a kisebbségben élőknek jelenthetnek nagy segítséget.

A lex CEU kapcsán indult elégedetlenségre és tüntetéshullámra rögtön rárepültek az ellenzéki pártok. Még népszavazást is kezdeményeztek: Gyurcsány pártjától a frissen alakult Momentumig. Önöknek ez eszébe se jutott?

Az tényleg nem merült fel bennünk, hogy népszavazást kezdeményezzünk magunkról. Ilyen erős képzelőerőnk nincs, mi az egyetemi szférában mozgunk otthon, nekünk az a természetes, ha egy másik egyetem rektora támogat minket. Ugyanakkor az is természetes, hogy a társadalom különböző szervezetei, így a politikai pártok is véleményt nyilvánítanak. Ha csak rektorok és Nobel-díjas tudósok állnának mellénk, akkor nem lettek volna nyolcvanezren az utcákon. Ha nincs társadalmi nyomás, ha nincs ilyen erősen érezhető szolidaritás, akkor a kormány egyszerűen félresöpör minket. 

Mit szól hozzá, hogy még a Jobbik is kiállt önök mellett azzal, hogy végül is támogatták az ellenzéki kezdeményezést, hogy a törvény az Alkotmánybíróság elé kerüljön normakontrollra?

Kicsit meglepődtem rajta, és azt gondolom, hogy nagyon örvendetes fejlemény. Létezik egy meglehetősen primitív bal-jobb megoszlás Magyarországon, és mintha az egyetem elleni támadás kiagyalói egy ilyen szembenállás mentén szerették volna sarokba szorítani az egyetemet. De amikor a Jobbik, amikor Sólyom László, amikor neves fideszes értelmiségiek kiállnak mellettünk, akkor kiderül, hogy ez nem működik. Az a címkézés, hogy a CEU egy liberális, baloldali vagy akármilyen kultúrához tartozó intézmény, ergo ellensége a kormánypártnak és a kormánypárt minden hívének – ezt az emberek egyszerűen nem veszik be. A kormánypárt hívei is azt mondják, hogy „ne haragudj, de ez egy egyetem”. 

Bízik benne, hogy az elfideszesedett Alkotmánybíróság meg fogja állítani ezt a törvényt?

Igen, bízom benne. Most már rengeteg jogtudós megszólalt: nem csak az Alkotmánybíróság volt elnöke, nem csak volt alkotmánybírák, nem csak az oktatási jogok biztosa, és nem csak a Bibó Szakkollégium, hanem számos más jogi szaktekintély is megnyilvánult már ebben a kérdésben, és mind azt mondják, hogy alkotmányellenes a törvény. Bizonyára lesznek olyan alkotmánybírák, akiknek ez dilemmát fog okozni, mert az őket kinevező kormánypárttal szembemenni nem egyszerű dolog, de már volt rá példa, és szerintem most is így lesz. 

Mi lesz, ha az AB nagyon sokáig ül rajta? Szeptemberben, illetve jövő januárban hatályba lépnek ezek a rendelkezések. 

Abban reménykedünk, hogy az Alkotmánybíróság érzékeli, hogy itt egy nagyon sürgős kérdésről van szó, már csak azért is, mert

az egyetem tönkretétele lehet a legrosszabb végkimenetel, és ennek a valószínűsége minden nappal nő.

Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy a kormánynak van egy politikája a jövőben megjelenni akaró külföldi intézményekkel szemben – mert ez bizonyos értelemben egy szuverén döntés kérdése –, hanem egy létező, évtizedek óta itt működő egyetem szűnhet meg. 

Ez kifutó rendszerben történne, tehát akik már elkezdték, azok befejezhetnék a képzést, csak újakat nem vehetnének fel, ugye?

Így van. Egyelőre még nem tapasztaltuk, hogy diákok meggondolnák magukat és mégse jönnének. Épp most értesítjük ki ugyanis a felvett diákokat. De persze lehet olyan veszélye a dolognak, hogy ez az állandó politikai támadás végül kivérezteti az intézményt.

Tehát mi lesz, ha nem dönt időben az AB? Elköltöznek? Már elég sok helyre hívták önöket: Bécsbe, Litvániába, Aradra, Nagyváradra…

Még Prága és egy lengyel város is hívott. Ha most szimpátiaszavazás lenne – persze én elfogult vagyok –, én Erdélybe mennék, az a legjobb hely a világon. De nem hinném, hogy erre sor fog kerülni, azt gondolom, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy itt maradjunk. A célunk mindenképp, hogy az intézményt megőrizzük: azt gondolom, hogy Budapesten fogjuk megőrizni; de hogy CEU lesz, az biztos.

De akkor nem zárják ki, hogy költöznek?

Ebbe még mindig nem gondoltunk bele. Nem tudom, hogy logisztikailag ez egyáltalán hogyan működne. Nincs elég fantáziám, hogy ezt elképzeljem. Az a tény, hogy lehetőségünk van rá, és hívnak, az nagyon fontos.

De az életem kudarca lenne, ha ennek az egyetemnek innen el kellene mennie.

Erdélybe azért óvatosan menjenek, mert Victor Ponta importálná ezeket a megoldásokat, sőt, be is számolt róla a magyar köztévén.

Igen, ott is meglenne a küzdelem. Hogy mennyire bonyolultak ezek a viszonyok, csak egy példa: volt egy török kollégánk, aki öt évvel ezelőtt elment Törökországba dolgozni. Kevesebb, mint egy évvel ezelőtt az ottani politikai fordulat miatt el kellett hagynia Törökországot. Mi visszahívtuk. Örült neki, hogy végre egy békés kikötőbe ért. Csak néhány hónappal ezelőtt érkezett meg, most pedig már keresi, hogy hova mehetne tovább. Több olyan ország is van a térségünkben, ahol a politikusok haragja vagy számítása megnehezítheti egy egyetem életét. Lehet, hogy Románia is ilyen lesz. Törökország már biztosan ilyen, Oroszország ugyancsak. Sajnos, mintha Magyarország is ilyenné válna. 

***

Fotók: Földházi Árpád.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/110868