Heisler: Biztonságban érzik magukat a zsidók Magyarországon

Nagyon örülök, h. Magyarországon a zsidó közösség képviselői szerint a zsidó közösség biztonságban érzi magát. Remek! Nem lehetne akkor az ellenkezőjének hirdetését minden lehetséges nyugati fórumon és médiában a zsidó közösség prominens tagjai részéről befejezni? Hihetetlen örömöt szerezne, ha a tervezett Sorsok Háza tartalmi részében és a Szabadság téri szobor ügyben is megegyezés születhetne. Ebben a két ügyben az alapvető probléma, h. a szobor olyan, milyen és bár minden elképzelhető nyelven világosan ki van írva, h. ez az áldozatok emlékműve, de a zsidó közösség képes arra, h. saját értelmezésben általánosan elfogadhatatlan jelentést tulajdonítson neki. A Sorsok Házánál pedig a zsidó közösség képviselői sem Schmidt Máriát, sem a koncepcióját nem tudják elfogadni. Feltehetőleg a koncepcióból nem hiányoznak a korabeli, nem eléggé, de akkor is, nem elhanyagolhatóan eredményes mentési kísérletek a NEM érintettek részéről. Értelmezési monopólium? Nyomásgyakorlás nemzetközi kapcsolatok felhasználásával? Mindenesetre örülök, h. van józan hang is.

Ezek szerint sem Fröchlich rabi, Sem Heisler úr nem látták a március 14-én 22.30-kor a Bayor TV-ben lejátszott doku filmet, melyben a megszólítottak - egy kivételével - mind a magyarok antiszemitizmusáról panaszkodott és nagyon fél, hogy " ismét Magyarországról fog elindulni a holokauszt"

(bemásoltírás)---------------------------------------------------------------- MINDEKÖZBEN: A KERESZTÉNYEK VAKSÁGÁRÓL Jézus Krisztussal vagy az Őt káromlókkal akarunk-e tovább élni? Sokaknak talán érthetetlennek tűnik, miért foglalkozik ez a honlap az utóbbi időben annyit az iszlámmal. Nos, Magyarország eddig, úgy látszik, kimaradt a mohamedánok előretörési útvonalából, aminek csak örülhetünk. Ugyanakkor Európában emberi szemmel nézve elkerülhetetlen a győzelme. És ha ez a győzelem bekövetkezik, Magyarország túl kicsi és gyenge és jelentéktelen lesz ahhoz, hogy ellen tudjon állni az ebből fakadó következményeknek (de nyilván nem is akar majd ellenállni). Úgy hogy mi úgy leszünk iszlám országgá, hogy észre se fogjuk venni. De ez csak az egyik ok. A másik, még ennél is súlyosabb. Ennek mibenléte a honlap „Krisztus fölé helyezni magát és a helyére ülni, ez nyilvánvalóan sátáni” címmel nemrég feltett cikkéből világosan kiderül. („Azáltal, hogy Mohamed Jézus isteni teljhatalmát hatályon kívül helyezi és igazi anti-keresztény módra Jézus koronája után kap, hogy azt saját fejére helyezze, nyilvánul meg az a sátáni csalás, ami őt átitatja. Hogy Jézus útjában áll az ő makacs terveinek, hogy csak akkor éri el célját, ha Jézust félretolja, nos, ezekkel Mohamed tisztában volt. Krisztus fölé helyezni magát és a helyére ülni, ez nyilvánvalóan sátáni.”) Az iszlám azáltal, hogy saját vallását nem egy új vallásnak, hanem a kereszténység „betetőzésének” tartja, nem egyszerűen egy téves vallás, hanem a Sátán és küldöttének, az antikrisztusnak vallása! Nyílt támadás Isten, Isten Fia, az Ő szava és az Ő Egyháza ellen, vagyis szentségtörő, istenkáromló! Az imént említett cikkben szerepel egy részlet Basiela Schlink anyától, mely így hangzik: „Ha Mohamed csak azt hitte volna, hogy – egy isteninek vélt inspiráció után – az embereket arra kell felszólítania, hogy az egyetlen Isten, Allahban higgyenek, vallása nem lenne olyan veszélyes. A döntő momentum nála azonban ez: hallott Jézus Krisztusról mint Isten Fiáról, mégis úgy döntött, hogy szembehelyezkedik vele, és ezzel harcba vonult ellene. Az úgynevezett egy Isten-Allah nevében Mohamed az Isten Fiában való hitet istenkáromlásnak jelentette ki. Ez az ő nagy vétke, és ez teszi őt csalóvá és csábítóvá, kísértővé. – Jeruzsálemben a templomhegyen, Isten egykori szent kinyilatkoztatásainak helyén, a sziklamecset, az iszlám egyik legszentebb szentélye körüli téren egy körbefutó frízben a Koránból való idézetek olvashatóak, például ezek: »Istennek legyen hála, akinek se fia, se társa nem volt a kormányzásban.« – »Nehogy azt állítsd, hogy hárman vannak. Isten csak egy egyetlen, és távol álljon tőle, hogy fia lett volna.« (Sure 17,111 és 4,169) Ez nem más, mint hadüzenet Jézus Krisztusnak és minden kereszténynek! – Mennyire felfoghatatlan, ha ezek után maguk a keresztények mégis elfogadják Mohamedet Isten küldöttének, holott még arra is merészkedik, hogy magát bűnös emberként az utolsó, Jézus fölött álló küldöttnek nevezze ki, állítsa be. Ez az Isten-Fiú, a mi Megváltónk fájdalmas megalázását és becsmérlését jelenti! – Ah, valóban csak ilyen kevéssé szeretjük a mi Urunkat Jézust? Jön valaki a saját maga nevében (vagyis nem Istentől küldve), egy hamis próféta, aki nem más, mint az Antikrisztusok egyike, ahogy a Szentírás nevezi az olyanokat, akik nem akarják elismerni, hogy Jézus Isten Fia. És Krisztus eme tagadói előtt mégis szélesre tárják az ajtókat, hogy mindenütt lehetőséget kapjon, hogy hamis tanítását, mely Jézus ellen irányul, terjessze és a Jézus-hívők ellen harcoljon! Micsoda fájdalom Urunk számára! Jézus odaadja az életét érettünk szeretetből, és sok keresztény válasza erre az, hogy elárulják az ellenségeinek – támogatják, erősítik, hogy még jobban tudjanak dolgozni Jézus, a mi Megváltónk ellen!” Isten, a Mindenható soha semmit nem tesz véletlenül: ezért az iszlámnak minden bizonnyal üdvtörténeti szerepe volt és van és lesz. Ha meggondoljuk, hogy az arabok Ábrahám hús szerinti fattyú fiának, az idegen egyiptomi rabszolganő fiának, Izmaelnek a leszármazottai, akkor kimondhatjuk, hogy a mohamedánok szent háborújában valójában mindig is a test embere támad az ígéret emberére. Most, a végidőkben Isten nem egy új és eleddig ismeretlen veszedelmet küldött a kereszténységre, hanem olyat, mely a történelemből már tökéletesen ismert, ezért a felelőssége, és vétke is, sokkal nagyobb. Hiszen korunkban nem csak a világ emberei, de Jézus Egyházának tagjai is elárulják Jézust, az igaz Isten egyetlen Fiát, amikor olyanokkal ereszkednek párbeszédbe, olyanokat támogatnak sok helyütt a keresztényekkel szemben is, akik lenézik, becsmérlik Jézust! Nem lehet véletlen, hogy Isten engedte, hogy a világ függővé váljon a kőolajtól, és ezzel a mohamedán országoktól. De miért is vált az emberiség függővé az olajtól? Mert kapzsi volt, mert azt hitte, hogy az isteni rendet következmények nélkül bonthatja meg, mert istenként hitt a tudományában, a technikájában. És mit kapott ezért a mohóságáért? Rabszolgaságot, függőséget, kiszolgáltatottságot és önérzetének, elveinek, hitének feladását. Nem állíthatjuk, hogy ez nem igazságos csere, azaz ítélet. Egy keresztény számára minden pillanatnak megvan a szegletköve. Vagyis az a kő, mely a választási pontot jelöli, mely nem engedi az egyenes tovább haladást, hanem arra kényszerít, hogy válasszunk: Jézus Krisztussal vagy VELE SZEMBEN, ŐELLENE akarunk-e tovább élni. Az iszlám, mely minden keresztény számára ismerős, tehát nem rejt megfejthetetlen kérdéseket, korunk keresztényei számára talán a végső szegletkövet jelenti. Ha végre megértjük a tényt, hogy Mohamed Jézus-káromló volt, és az iszlám sátáni, antikrisztusi vallás, akkor a mi reakciónk velük szemben nem lehet más, csak a teljes elutasítás. Ahogy János apostol mondja: „Ha valaki nem ezzel a tanítással megy hozzátok, még csak ne is köszönjetek neki. Mert aki köszön neki, részes gonosz tetteiben.” ( 2 Jn 9-11) Nem álságos tehát az a végkövetkeztetés, hogy Isten az emberek megrostálására használja az iszlámot. Nem Isten, hanem saját tetteink fognak ítélni felettünk: eltűrtük-e, részt vettünk-e Isten meggyalázásában vagy sem? Ez a mostani világot foglalkoztató nagy probléma igazi értelme. És ez a honlap ezért foglalkozik sokat e kérdéssel. Elsőnek Essad Bey 1932-ben Berlinben megjelent Mohamed életrajzi kötetéből közlök részleteket. (Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy Essad Bey Sztálinról is ekkortájt adott ki könyvet, mely a kritika szerint „át van itatva a mondabeli grúz iránti csodálattal”) Majd Basilea Schlink anya „Hol van az igazság? Mohamed Allahja tényleg a Biblia Istene?” című könyvecskéjéből idézem a legérdekesebb részeket. 2010. október 22.

Ennyi őserejű indulat mellett nehéz megszólalni. Kolozsvári Grandpierre Emil írta, hogy amikor egy zsidó gyermek megszületik, a szülők az első naptól kezdve felrajzolják a kicsi életpályáját, aki annak megfelelő neveltetésben, iskoláztatásban részesül. A katolikus családban rácsodálkoznak a gyermekre, aki nő, mint a dudva, növöget, majd a szülők egyszer csak szembesülnek azzal, hogy valamit kezdeni kellene a gyerekkel. Nem irigykedni kell, nem az "ész-kultuszt" kell elvitatni, hanem utánozni. Tanulni, harcolni kell. S különösen nem gyűlölködni. Vigyáznunk kell egymásra, egy a hazánk, ezt kell megőrizni. Nem kellenek a gyilkos muszlimok.