Tisztelt Kormány, kérem, lopják el ezt a javaslatot!

„Tisztelt Harrach Péter! Tisztelt Kormány!

Azt látom, hogy a jelenlegi kormánypártok nem képesek kilépni a pártpolitikai csatározásból: Önök azt állították az ülésen, hogy az ellenzék zavarja a civilek és a kormány sikeres tárgyalásait, ma meg a civilek javaslatát már kifejezetten ellenzéki támadásként azonosították, csak azért, mert mi aláírtuk. Egy biztos: ott tartunk, hogy még egy olyan ügyben, mint az éhező gyermek táplálása, sem képes a KDNP és a Fidesz miatt ez az országgyűlés együttműködni. Ez egy mélységesen szomorú látlelet arról, hol tart ma a politika ebben az országban és úgy látom, ezért is fordul el annyi magyar választópolgár a közélettől.

Országgyűlési képviselőként felelősséget érzek azért, ami itt történik és azt hiszem elérkezett az a pont, amin túl csak egy értelmes cselekedet létezik. Előrebocsátom, tisztelt Harrach úr, én épp úgy a nemzet része vagyok, mint Ön, és ezen a helyzeten nem változtat, hogy melyikünk hol politizál. Mi mindannyian a nemzet tagjai vagyunk és itt most szükség van egy nemzeti minimumra. Ezért én tisztelettel kérem Önöket, hogy ha tényleg az a gond, hogy ellenzéki képviselők is támogatni szerették volna ezt az ügyet, akkor adják be nélkülem ezt a javaslatot. Meg fogom szavazni. Arra biztatom ellenzéki képviselőtársaimat, hogy az ügy érdekében kérjék ők is a Fidesztől és a KDNP-től, amit én: tisztelt Kormány, kérem, lopják el ezt a javaslatot! Adják be Önök, írják alá úgy, ahogy akarják, de kérem, csinálják meg! Most, ahogy itt gépelem ezt a levelet is gyermekek és várandós anyák éheznek Magyarországon. Látom magam előtt azt a négygyermekes anyát, aki méhében az ötödiket hordta, ahogy ott állt előttem a hidegben és elmondta nekem, ő eszik utoljára a családban. És látom a KDNP-t, ahogy azt mondja, a kormány elleni támadás ez a javaslat. Uraim és hölgyeim, nem az. Vigyék el, vegyenek le róla, adják be maguk, meg fogom szavazni. De csinálják meg, csak ennyit kérek.

Tisztelettel: Dr. Szél Bernadett”