„Ma már egy óvodában is tudják (...), hogy magyar hatóságok hivatalos közreműködésével szedték össze a zsidónak minősülő személyeket a második világháború vége felé, és erre nincs bocsánat” – fejtette ki, felhívva a figyelmet azonban arra is, hogy „ugyancsak magyar hatóságok közreműködésével vittek el a Szovjetunióba bírósági ítélet nélkül, csak gyanú alapján, osztályidegenként magyar hazafiakat”. A Gulagot túlélők évtizedekig nem beszélhettek arról, mi történt velük. Azzal azonban - folytatta –, hogy az Országgyűlés 2012-ben a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánította november 25-ét, merőben megváltozott a helyzet, így ma már a kormány és a történettudomány képviselőivel közösen emlékezhetnek.
Menczer Erzsébet azt is mondta: „egy olyan Európában élünk, ahol jelenlegi szövetségeseinknek – jobbára a második világháború győzteseihez sorolják magukat - nekünk kell megmagyaráznunk, hogy az emberi jogok nem csak akkor sérülnek, ha valakit zsidósága miatt visznek el egy haláltáborba. Az emberi jogok ugyanis nem származástól függenek. A haláltábor pedig, amely Sztálin Szovjetuniójában hamarabb állt már a szögesdrótjaival, magasfeszültségű kerítésével, mint a kontinensen, Európában, éppúgy haláltábor, mint Auschwitzban”. A Szorakész elnöke szavait azzal zárta, hogy mindennek ellenére a nemzet nagy sikere a mai nap, „élünk, itt vagyunk, feldolgozzuk a múltat, és nem hagyjuk megismétlődni a gyalázatot".
A megemlékezés után a résztvevők megkoszorúzták az iskola – az egykori börtön – falán lévő emléktáblát, majd kegyeleti séta indult a Terror Háza Múzeumhoz.