„A fáma szerint Nyugat-Európa toleráns, humanitárius és befogadó, miközben Európa keleti fele barbár, kirekesztő, jogtipró és rasszista. Legalábbis ezt a látszatot igyekszik minden erejével fenntartani az EU. Ez magyarázza Wigand bizottsági szóvivő nevetséges sajtótájékoztatóját, amelyen először mélységesen elítéli a magyar határzárat, majd a calais-i kerítésről kijelenti, hogy a bevándorlók védelmét szolgálja. Ez az oka annak is, hogy Magyarország kegyetlen, amikor nem engedi tovább a migránsokat Ausztria felé (= igyekszik megfelelni az uniós követelményeknek), de a dánok nem részesülnek megvetéscunamiban, amiért leállítják a Dánia és Németország közti vasúti közlekedést, vagy amiért kitoloncolják a migránsokat.
A tények azonban makacs dolgok, és a valóság napról napra cáfolja a brüsszeli politikusok által erőltetett »felvilágosult Nyugat – menekültkínzó Kelet« képet. (...)
Az, hogy Európa megosztottsága bevándorlás-ügyben elsősorban nem kelet-nyugati irányú. Az igazi törésvonal azok között húzódik, akik még mindig rabjai az Európát évtizedek óta fogva tartó, vakságra intő liberális dogmáknak – a brüsszeli bürokraták és néhány nyugati államfő –, és akik nem akarják feladni néhány szép szólam kedvéért az európai kultúrát, annak keresztény gyökereit. Akiket nyugtalanít a hír, hogy Szaúd-Arábia 200 mecsetet építene a bevándorlóknak Németországban.”